Reggel mikor felkeltem Ellie már nem volt mellettem. Morogva ültem fel, majd körülnéztem. Valószínű mindenki reggelizni volt, ugyanis teljes csönd volt, majd amikor kinyitottam az ajtót, Louis szobájának nyitott ajtajával találtam szembe magam és a fürdőjének is nyitva volt az ajtaja, ahol nekem háttal törölte a haját.
Láttam, hogy meg fog fordulni, így hirtelen bevágtam az ajtót.
Basszus Rosaly, hogy lehetsz ilyen hülye?! Most tuti tudja, hogy megbámultad!
Oké, de tényleg megbámultam és egyébként is, ő hagyta nyitva az ajtót!
Jó, de nem annak kellett volna az elsőnek lennie, hogy belesel hozzá!
Késő! És amúgy is, iszonyat jó segge van! És megleshettem volna a...
Te jó ég meglestem volna?! Nem dehogy, ahhoz azért szégyenlős vagyok.
Nem, csak mivel összevesztünk kínos lett volna, de ha nem meglestem volna
Nem igaz, túl perverz gondolataim vannak!
Mert perverz vagy!
Oké, leálltam!
Csöndben huppantam vissza az ágyba, de a fejemben még mindig Louis csupasz feneke volt és izmos háta, na meg a vizes és kócos haja.
Oké, el kell terelnem a figyelmem! Nem mehet ez így egész nap!
Összeszedtem a bátorságom... na még kicsit elszundítottam, de előző jobban hangzik... és végül úgy döntöttem kimegyek.
Álmosan totyogtam ki és megláttam, hogy Louis a kanapén ült. Ahogy nyílt az ajtó, hátra nézett és ahogy meglátott, szemeivel egész testemet bejárta.
Tudtam, hogy ha nem lettünk volna összeveszve, akkor elmosolyodott volna reggeli kinézetemen.
- Jó reggelt. - motyogtam.
- Jó reggelt. - mondta ridegen.
Ez annyira rossz... én azt szeretem, amikor már megőrülök attól, hogy agyonölelget. Ez így nagyon nem jó.
- Louis... - ültem mellé, majd felnéztem rá. - Szeretlek.
- Én is téged. - jelentette ki ridegen, majd visszafordult a tv felé.
- De nem! - vágtam rá nyafogva és a lábammal megböktem a csupasz oldalát. - Így nem jó!
- Mi? - nézett rám értetlenül.
- Legyél aranyos! - nyekeregtem. - Így nem jó! Nem hiszem el, hogy szeretsz.
Egy puszit nyomott az arcomra, majd rám nézett.
- Szeretlek. - mondta, de semmi mosoly.
- Hagyj békén! - pattantam fel mérgesen, majd Ellie szobájába trappoltam mérgesen és mielőtt még bevágtam volna az ajtót rákiabáltam: - Ja és igen, jól gondolod, hogy meglestelek és jó a segged! - és végezetül bevágtam az ajtót.
Hogy bírja ennyire jól?! Hát én hisztirohamot kapok! Földhöz verem magam és addig visítok, amíg Louis nem lesz aranyos.
Bedőltem az ágyba, majd egy párnát az ajtóhoz vágtam.
Csöndben duzzogtam, amíg Ellie megérkezett. Mikor benyitott hirtelen felültem.
- Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy megverem! - mondtam mérgesen.
- Louis-t? - nevette el magát.
- Vagy megerőszakolom. - vágtam rá.
- Nem vagy normális. - nevetett.
- Hát nem! - vágtam rá. - Ja és nem csak, hogy tök elutasító, mikor felkeltem és kimentem volna, nyitva volt a szobájának és a fürdőjének az ajtaja és láttam hátulról meztelenül. És nagyon jó segge van.
- Á, így már értem a hisztit. - bólogatott vigyorogva. - Felizgultál rá. - vigyorgott.
- Te jó ég Ellie! - kiabáltam, majd kiviharzottam az ajtón és visszakiabáltam. - Nem és ez zaklatás!
Ő hangosan nevetett, míg én átrohantam a családomhoz.
- Miért nincsenek normális barátaim? - kérdeztem nevetve.
- Mert nem vagy normális! - vágta rá Johnny, majd hirtelen a hátára kapott és visszarohant velem.
Én fejjel lefelé lógva sikítottam, majd Johnny nyugodtan megállt velem a hátán a nappaliban, ahol éppen valami férfi eszmecsere folyt.
- Nagyon dögös volt. - magyarázta Stan.
- Megdugtad? - kérdezte tőle Liam.
- Nem, mert túl ártatlan volt. - mondta. - Csak 17 volt.
- Johnny és kitöröm a lábad és keresztbe ledugom a torkodon! - kiabáltam. - Utállak!
- Ő a mi ártatlan 17 évesünk. - mondta röhögve.
- Ne tegyél úgy, mintha nem lennék itt! Lenindzsázom a fejed! - mondtam, majd a végén elnevettem magam.
- Így legalább egy kicsit nyugton vagy. - mondta és a fenekemre csapott.
- Johnny, nagyon utállak! Soha nem lesz barátnőd! Egyedül fogsz meghalni! - nyafogtam, majd pár percig csöndben voltam. - Jó, igazából be kell vallanom, hogy terhes vagyok és ez nem túl jó a gyereknek. - magyaráztam, mire rögtön letett és hatalmas szemekkel nézett rám.
- Ki az apja, mikor akartál szólni és te jó ég, csak 17 vagy! - akadt ki. - Anyáék tudják?
- A pincér srác az apja, nem akartam szólni, csak ha ár muszáj és nem tudják. - soroltam.
- Ki terhes? - nyitotta ki az ajtón Ellie ijedten.
- Én. - mosolyodtam el, majd megsimogattam a hasam.
Igen, az egész 1D, Oli, Stan és Johnny is hatalmas szemmel bámult rám, míg a legjobb barátnőm hangosan röhögni kezdett, mire én is.
- Olyan kis naiv vagy! - ütögettem meg Johnny arcát nevetve. - De édes, hogy elhitted!
- Rosalia, ez nem vicces! - mondta mérgesen. - A húgom vagy!
- Te meg a bátyám. - jelentettem ki.
- Oké, átfogalmazom. - sóhajtott. - 30 éves korodig nem lehet gyereked. - vágta rá. - Te pedig vigyázz magadra! - nézett Louis-ra szigorúan.
- Jó, néha nem látszik mekkora nyomi vagy! - öleltem magamhoz mosolyogva.
- Kösz Rosalia. - nevetett és magához ölelt.
- Elég! - toltam el magamtól. - Utálom, ha ezt csinálod! - csíptem meg a hasát, mire odakapott.
- Kegyetlen, sátáni nőszemély! - mondta, mire egy puszit dobtam neki, ugyanis már úton voltam az ajtó felé.
Nevetve hagytam el a lakosztályt, majd a saját szobámban felöltöztem és visszamentem a csapathoz.
- Ölelj meg! - nézett rám Johnny.
- Nem. - vágtam rá.
- Engem! - tárta szét a karjait Ellie, mire magamhoz öleltem.
- A tesóm vagy! - vágta rá felháborodva, mire elnevettem magam.
- Ez van! - rántottam vállat. - Nem tehetek róla!
- Zuhog az eső. - lépett ki Louis a szobájából keserűen és rám se nézett.
Én mérgesen pillantottam Ellie-re, aki elnevette magát és legyintett.
- Mit csinálunk? - kezdtem nyafogni.
- Szerintem menjünk le a játékterembe. - mondta Oli.
- Oké. - bólintott Louis.
Mindenki összeszedte magát, majd levonultunk a játékterembe, ahol először mindenki szétszóródott. Én Ellie-vel kezdtem valami motorossal játszani, majd eszembe jutott valami jobb.
- Léghokizzunk! - vigyorogtam rá.
- Jó, de csak mert úgyis nyerni fogok! - mondta magabiztosan.
Én nyertem... nem meglepő, kiskorom óta király vagyok benne.
- Túl jó vagyok benne! - vigyorogtam Ellie-re.
- Azt meglátjuk! - mondta Oli, majd felváltotta Ellie-t.
Őt is könnyen legyőztem.
- Korábban kell kelned Kérdőjel! - vigyorogtam rá.
- Oké, akkor én jövök! - mondta Stan.
Ellene is nyertem.
- Én jövök. - mondta Louis, de rám se nézett.
Miért ilyen velem?!
Louis-nak sem sikerült legyőzni, de rám se nézett.
- Ch, én jövök. - mondta fölényesen Dani.
Aha... nyertem.
- Ch, nyertem! - vigyorogtam rá.
- Hogy vagy ilyen menő? - kérdezte Harry csodálkozva.
- Nem tudom, egyszerűen csak jól megy. - rántottam vállat mosolyogva.
- És focizni tudsz? - kérdezte Stan.
- Nem. - vágtam rá. - Ahhoz futni kell! Én nem futok. Már attól elfáradok, hogy nézem, hogy valaki focizik! - magyaráztam.
- Nem értettem először, hogy miért bírlak ennyire... - mondta Ellie, majd elmosolyodott. - Már tudom! - szorított magához.
Hirtelen beütött a szuper hallásom és rögtön megfájdult tőle a fejem.
- Mindjárt jövök. - mondtam és a mosdó felé siettem.
Bezárkóztam az egyik WC-be, majd lehajtottam a tetejét és ráültem. Csöndben ültem, befogtam a fülem, de csak egyre rosszabb lett és már úgy fájt a fejem minden zajtól, hogy sírva fakadtam. Csak teltek a percek, melyek nekem a szenvedés közben óráknak tűntek és én csak vártam az enyhülésre.
Tudtam, hogy Louis gondolat olvasó, de most nem csak gondoltam, inkább imádkoztam érte, hogy valahogy jelenjen meg és szerencsémre megtette.
- Rosaly! - mondta ijedten, miután átjött a falon.
- Nagyon fáj. - zokogtam felnézve rá.
- El fog múlni! - súgta, majd hirtelen felhúzott és szorosan magához ölelt.
- Hiányoztál. - bújtam hozzá szorosan, mire puszit nyomott a fejemre.
- Te is. - súgta és próbálta minél jobban befogni a füleimet. - Tudod, ha már így itt vagyunk...
- Igen? - suttogtam.
- Leszel a barátnőm? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Leszek. - súgtam mosolyogva. - Nem hinném, hogy ezt a kérdést sok pár beszélte már meg egy lány WC-ben. - kuncogtam.
- Jól vagy? - kérdezte elmosolyodva.
- Nem tudom, egy gyógypuszi még segítene. - kuncogtam, mire kissé elhúzódott, majd az államnál fogva felhajtotta a fejem, mire a szemébe néztem.
- Nehogy ezen múljon! - mosolygott, majd közelebb hajolt és óvatosan megcsókolt.
Kezeimet óvatosan a hátára vezettem és közben szorosan magamhoz öleltem, ahogy ő is. Lassan húzódtunk el egymástól, de egymás szemébe néztünk és mindketten mosolyogtunk.
- Annyira szép vagy. - mondta halkan, mire elnevettem magam, majd gyors puszit nyomtam a szájára.
- Szeretlek. - súgtam mosolyogva.
- Én is Rosaly! - mosolygott nagyon aranyosan, mire elnevettem magam, majd megcsíptem az arcát.
- Olyan aranyos vagy! - nevettem el magam.
- Na gyere! - mondta, kinyitotta az ajtót és kilépett, majd én utána.
Ki akart menni az ajtón, de óvatosan kezéhez nyúltam, majd összekulcsoltam ujjainkat, mire mosolyogva nézett rám és egy puszit nyomott a számra, amit viszonoztam.
Mosolyogva, kézen fogva mentünk ki.
- Rosalouis! - ugrott fel vidáman Ellie, mire mindenki ránk nézett, én pedig elnevettem magam.
- Hogy mi? - kérdeztem nevetve.
- Rosalouis! - vigyorgott. - Ez a tökéletes nevetek! Én találtam ki! - büszkélkedett, mire elnevettem magam. - Ja és amúgy is jósnő vagyok! - vigyorgott, mire elengedtem Louis kezét, majd nevetve megöleltem.
- Hülye vagy, nem jósnő! - nevettem.
- Én megmondtam, hogy ez lesz! - mosolygott magabiztosan.
- Hogyne, ahogy azt is megmondat, hogy ötös lesz a fizika dolgozat! - forgattam a szemem nevetve.
- Oké, kérem vissza a barátnőm! - húzott vissza magához Louis, mire elnevettem magam. - És most megtanítasz léghokizni! - mondta, mire nevetve bólintottam.
- Én kiállok Rosalouis ellen. - mondta nevetve Hazz.
- Na gyere! - mondtam Tommo-nak, odaálltam az asztalhoz, majd Louis mögém állt és a vállam felett lesett.
Megfogtam a kezét, az ütőre tettem (írói megjegyzés: fogalmam sincs mi a neve valójában, bocsi :D), majd rátettem az enyémet, így Louis hátulról teljesen hozzám simult.
- Bejön ez a tanítás. Ha a suliba is így tanítottak volna, lehet még élveztem volna. - mondta vigyorogva.
- Nyugi. - morogtam mosolyogva. - Koncentrálj! - szóltam rá, mire elnevette magát.
- Na, hajrá! - mondta Harry, majd bedobta a zsetont.
Harry-nél jött ki a labda, így ő ütött először, amit kivédtünk, de Louis irányított.
- Úgy nehéz tanítani, ha mindenképp te akarsz irányítani. - nevettem el magam.
- Jó, bocsi. - nevetett.
Innentől hagyta, hogy irányítsam a kezét, így hamar megnyertük.
- Ennyi. - mosolyodtam el győztesen.
- Ügyes vagy. - nyomott puszit az arcomra Louis mögülem, mire csak kuncogtam.
- Gyakorolj! - mondtam mosolyogva, majd Louis elengedett.
- Rose, engem is! - kérte Ellie nyekeregve.
- Jó! - mondtam nyekeregve. - Te meg játssz ellenünk. - mondtam Louis-nak, aki bólintott és leváltotta Harry-t.
- Milyen picike vagy! - kuncogott Ellie, miközben mögém állt.
- Hagyjál már! - nevettem el magam.
- Mehet? - kérdezte Louis, majd elnevette magát.
- Mehet. - bólintottam, majd kezemet Ellie-ére.
- Nagyon romantikus. - mondta kuncogva Ellie.
- Kussolj már el! - nevettem.
- Bocs törpe mesterasszony. - nevetett, mire én is felnevettem.
- Téged nem lehet komolyan venni. - nevettem.
Végül természetesen nyertünk, de Ellie miatt végig röhögtük.
- Menjünk fel. - mondta Louis vigyorogva.
- Miért? - kérdeztem elmosolyodva, miközben Tommo hátulról magához rántott.
- Mert szeretném a barátnőm társaságát élvezni. - súgta a fülembe mosolyogva, majd egy puszit nyomott a fülem mögé.
- Most is veled vagyok. - nevettem el magam.
- Jó, akkor kettesben akarok lenni a barátnőmmel büntetlenül. - mondta vigyorogva, majd óvatosan rá harapott a fülcimpámra, de egyáltalán nem fájt, csak csikis volt és elég váratlanul ért, így hirtelen felnevettem.
- Ne csináld! - nevettem és elléptem tőle.
- Szóval ez tetszik. - vigyorodott el, mire csak nevettem.
- Csak nem zavarban vagy Majom? - vigyorgott rám Ellie.
- Nem. - vágtam rá, majd a fenekére csaptam és elnevettem magam.
- Mi lelépünk. - mondta Louis, miközben mosolyogva elkapta a kezem és összefűztük az ujjainkat.
- Játsszunk még! - kértem mosolyogva.
- Ellened nem lehet nyerni, nem játszok veled! - vágta rá, mire elnevettem magam.
- Akkor játszunk mást! - mondtam mosolyogva.
- Játsszunk kettesben... - kacsintott, mire meglöktem és elnevettem magam.
- Választhatsz! - vigyorodtam el.
- Választottam. - mondta és a kijárat felé kezdett húzni.
Hirtelen seggre ültem, de Louis csak nevetve vonszolt tovább.
- Öreg vagy! - vágtam rá, majd elvigyorodtam, mire megállt és szúrós szemmel nézett rám. - Ne nézz rám így, öregszel! - incselkedtem.
- Motorozzunk. - mondta és elengedett, mire elnevettem magam, majd felpattantam és utána szaladtam.
- Megsértődtél Papi? - mosolyogtam.
- Nem. - morgott, majd ráült a játékra és én is így tettem.
Én csak egy puszit nyomtam az arcára, miközben kiloptam egy zsetont a zsebéből és bedobtam a gépbe.
Természetesen Louis nyert, de nem hatotta meg, el sem mosolyodott.
- Megint ilyen morgós leszel? - sóhajtottam, mire nem válaszolt.
Sóhajtottam egyet, megvártam amíg feláll és elkaptam a kezét.
- Gyere Tata! - húztam magammal a többiekig, akik éppen léghoki őrületben szenvedtek.
Harry és Ellie játszottak, mire Ellie mellé léptem, kezem az övére tettem, majd egy ütéssel kivédtem Harry ütését és gólt lőttem, majd elnevettem magam.
- Ez nem fair! - mondta Harry, mire elnevettem magam.
- Az élet nem fair! - rántottam vállat, miközben kivettem a zsetonokat Louis zsebéből. - Rád bíztam! - tettem be őket Ellie farzsebébe.
- De ez csalás! - nyafogott Hazz, mire nevetve egy puszit nyomtam az arcára, majd elkaptam Tommo kezét és elkezdtem húzni kifelé,
Egészen a liftig húztam, majd amíg vártuk a liftet kezeimet Louis mellkasára tettem és lábujjhegyre álltam.
- Nagyon szeretlek, de amikor hisztizel megütnélek. - mondtam mosolyogva, de még mindig érzelemmentesen nézett.
Mikor felértünk az ő lakosztályukba mentünk és követtem Louis-t a szobájába, de ki akart zárni, mire elkaptam az ajtót.
- Ilyet nem játszunk! - mondtam.
- Mindjárt jövök. - morogta és bement a fürdőbe, majd magára zárta az ajtót.
Én eldőltem az ágyán, majd a plafont bámultam. Nem csináltam semmit, csak dúdolni kezdtem valamit...
De mit dúdolok?
Tovább dúdoltam, majd eszembe jutott, hogy a Perfect-et dúdolom, mire rögtön csöndbe maradtam.
Vajon hallotta?
Hirtelen nyílt az ajtó és Louis kilépett egy melegítőben.
Most bevonult átöltözni? Szégyenlős? Előttem?! Na ne már! Azért láttam már párszor alsóban! Sőt, ma reggel a csupasz seggét is láttam!
- Most csak azért nem szólsz hozzám, mert azt mondtam, hogy öreg vagy? - sóhajtottam.
Ő csak csöndben ledőlt mellém.
- Louis! Megőrülök! - mondtam.
Végül hátat fordítottam neki, majd először magamban morogtam, majd végül kitört belőlem egy könny és némán sírtam. Nagyon rosszul esett és már nem bírtam tovább, de nem akartam, hogy Louis lássa, hogy ilyen gyengusz vagyok.
- Rosaly, ugye nem sírsz? - kérdezte Tommo.
Így ismer? Vagy turkált a gondolataimban!
- Te a fejemben turkálsz? - kérdeztem és megpróbáltam elfedni a hangomban a sírást.
- Nem. - vágta rá. - Csak ismerlek. Tudom, hogy nem vagy ilyen sokáig csöndben.
- Te sem szoktál! - mondtam sértődötten, majd bevonultam a fürdőjébe, bezárkóztam és leültem a WC ülőkére.
A könnyeim természetesen előkerültek és egy jó ideig csak egymást követték, amíg rá nem jöttem, hogy fogom Tommo-t rávenni, hogy hozzám szóljon. Hirtelen lekaptam a pólóm, majd ledobtam és a szoba közepén hagytam, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem, mire Louis rám pillantott, majd meglepődött és elmosolyodott.
- Levetted a pólód csak azért, hogy hozzád szóljak? - mosolygott.
- Igen, szóval értékelhetnéd, mert ennél többet biztosan nem fogsz belőlem látni! - morogtam.
- Olyan édes vagy. - mosolygott, majd elnevette magát és elkapta a kezem, majd magához húzott, egészen maga elé. - És az még cukibb volt, amikor bevallottad, hogy meglestél. - nevetett, miközben az ágyon ülve átölelte a fenekem, ugyanis annak a magasságában volt és úgy nézett fel rám. - És amúgy gyönyörű vagy. - vigyorgott, majd egy puszit nyomott a hasamra. - Sokkal szebb, mint a nővéred.
- Ezt most arra érted, hogy van cicim? - nevettem el magam. - Mert azt tudom, hogy van.
- Nem csak arra, de arra is. - vigyorgott.
- Ezekkel a mondatokkal bocsánatot akarsz kérni? - mosolyogtam rá.
- Igen, miért jó úton haladok? - kérdezte mosolyogva.
- Igen. - bólintottam, miközben óvatosan az ölébe ültem és lábaimmal átöleltem a derekát.
- Annyira szexi vagy. - mondta, majd alsó ajkába harapott, mire csak kuncogtam. - Csókolj meg!
- Nem. - vágtam rá vigyorogva. - Amíg nem mondod el, hogy miért sértődtél meg.
- Azért, mert nem olyan kicsi kettőnk között a korkülönbség és nem szeretném, ha unnál, vagy túl öregnek éreznél magadhoz képest! - mondta sóhajtva, mire elnevettem magam.
- Nem lesz így soha. - mosolyogtam. - Szeretlek! - mosolyogtam, majd megcsókoltam.
- Talán hiba volt megszabadulni attól a pólótól! - morogta, mire kuncogva újra megcsókoltam.
Iszonyat szenvedélyesen csókolt vissza, ami mosolyra késztetett, majd végigsimított az oldalamon és kezét kissé becsúsztatta a nadrágomba, mire kezemet az övére csúsztattam és kissé elhúzódtam tőle.
- Most miért nem tapizhatlak, ketten vagyunk? - mosolyodott el.
- Mert kislány vagyok! - nevettem el magam.
- Egy ördögi kiscsaj! - nevetett, majd egy csókot nyomott a számra.
Ohh már azt hittem lesz valami :D xD imádtam :D
VálaszTörlés