9. rész - Velem lennél...

Louis berángatott a nappaliba, majd a tv előtt, pontosan Ellie és Danielle előtt, majd szembe állított magával és rá néztem.
-   Mit akarsz? - kérdeztem értetlenül.
-   Azt, hogy elfogadd magad, hogy elfogadd az életed, hogy boldog legyél és legyen egy kis önbizalmad! - nézett a szemembe, mire keserűen elnevettem magam.
-   Mégis hogyan akarod ezt? - kérdeztem értetlenül.
-   Mondd ki! - mondta a szemembe nézve.
-   Mit? - kérdezte.
-   Amit érzel! - mondta halkabban. - Mondd ki, hogy mit érzel irántam. - súgta.
-   Üvöltsem ki a világba, hogy mekkora lúzer vagyok? - nevettem el magam keserűen. - Oké! - vágtam rá. - Szerelmes vagyok a nővérem pasijába, aki jóval idősebb nálam! - mondtam hangosan, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. - Hát nem vagyok boldog, de te az lehetsz! - mondtam.
-   Te szerelmes vagy Louis-ba? - nézett rám hatalmas szemekkel Danielle.
-   Igen. - bólintottam. - De ne aggódj, úgy is téged szeret. - mondtam, majd keserűen elnevettem magam és az ajtó felé indultam.
-  Állj meg. - szólt rám Louis, mire felé fordultam karba tett kézzel. - Befejezted? - mutatott a vágásokra.
-  Hagyjál már, rohadtul nem vagy az apám! - mondtam mérgesen, majd kifelé indultam.
-  Nem, tényleg nem, de én is szeretlek, csak úgy mint a húgomat és fontos vagy nekem. Nem akarom, hogy ilyen hülyeségeket csinálj! Törődöm veled. - mondta, mire még mérgesebb lettem.
-  Akkor fogd fel, hogy nem vagyok kislány, pontosan tudom, hogy mit csinálok és magasról szarok rá, ha neked vagy Danielle-nek, vagy a nyomorék anyámnak nem tetszik! - üvöltöttem. - Én kurvára nem szólok bele senki életébe! Akkor mi a jó büdös picsáért nem lehet engem békén hagyni?! Ha kedvem van, tőből levágom a lábam! - üvöltöttem. - És szarok rá, hogy a nagy Louis Tomlinson a One Direction-ből mit gondol róla! Ennyi! - kiabáltam, majd lefelé indultam a szobánkba.
Idegesen levettem a pizsamámat, majd felkaptam egy farmert és egy pólót, majd egy Vans cipőt. A zsebembe bújtattam a telefonom, a pénztárcám, a kulcsaim és a kocsikulcsot, majd fogtam magam és megindultam felfelé.
-   Hova mész? - kérdezte Ellie.
-   Haza. - vágtam rá.
-   Ugye nem gondolod komolyan? - kérdezte mérgesen Louis.
-   De Louis, kurvára komolyan gondolom! - üvöltöttem, kiléptem a házikó ajtaján, bevágtam azt és baktattam egy taxiig.
Megmondtam, hogy melyik reptérre akarok menni, majd még aznap éjjel hazarepültem.

LA-ben ötletem nem volt róla, hogy hova is kéne mennem. Rögtön előkaptam a telefonomat és végignéztem a névjegyeimet.
Eszembe jutott Sam, de nem akartam felkelteni, meg a szülei... még be sem mutatott nekik és menjek oda aludni? Gáz lenne,,,
Megtaláltam a 1D tagok számát.
Niall tuti kikotyogná Louis-nak, Liam túl becsületes, bár Harry is az, de azért őt szerintem még rá tudom venni egy ilyen szívességre.
Rányomtam a nevére és már csöngött is.
-   A bűnöző Campbell. - szólt bele vidáman, mire elmosolyodtam.
-   Szia. - mosolyodtam el. - Kérhetnék egy szívességet?
-   Azt hittem, hogy megszakítottad a kapcsolatot a One Direction tagokkal hercegnő. - nevetett.
-   Nem, nem igazán sikerült és nem vagyok hercegnő. - morogtam.
-   Mit szeretnél? - kérdezte.
-   Nos az volt, hogy elutaztunk és egy házba kerültem Louis-val és Danielle-lel és egy kicsit talán szeretem Louis-t és rákényszerített, hogy ezt elmondjam Danielle előtt és egy kicsit nagyon összevesztem vele és hazarepültem. - hadartam.
-  És nincs hova menned? - kérdezte.
-  Pontosan ez van. - vágtam rá.
-  Várlak. - nevette el magát. - A címet SMS-ben küldöm.
-  Oké, köszi. - mondtam vidáman, majd egy taxival először haza mentem, bepattantam a csinos kis kocsimba és azzal mentem Harry-hez.
Mikor megérkeztem, kipattantam és az ajtóhoz siettem. Mielőtt bekopogtam volna, kinyitotta az ajtót.
-   Szia! - mosolygott. - Kocsi? - csodálkozott.
-   Van jogsim és a barátomtól kaptam. - rántottam vállat.
-   Barátodtól? - csodálkozott.
-   Aha, de majd mesélek. - legyintettem.
-   Gyere. - biccentett.
Én beléptem a hatalmas házába, majd lerúgtam a cipőmet. Bevezetett a nappaliba és leültünk.
-   Na mesélj csak! - mosolygott.
-   De kettőnk közt marad? - kérdeztem.
-   Természetesen, ha ezt szeretnéd. - bólintott mosolyogva. - Gondolom azt se kell megtudnia senkinek, hogy itt vagy.
-   Nem. - vágtam rá.
-   Akkor ezért jöttél hozzám! - bólintott vigyorogva. - Niall kikotyogta volna, Liam túl becsületes, én meg megtartom a titkod. - nevetett.
-  Pontosan. - bólintottam. - Meg tudtam, hogy bármelyikőtökhöz megyek, faggatni kezdtek. Liam túl apukás és valószínű ha meghallaná a sztorit nem lenne boldog, Niall túl érzelmes és túl jó gyerek, veled meg egész jól szót értek. - rántottam vállat.
-  Na mesélj! - mosolygott.
-  Tudod, hogy már nyári szünetben elköltöztem Louis-tól. - néztem rá, mire bólintott.
-  És akkor ment vigyázni rád. - mondta, mire bólintottam.
-  Igen, viszont rájöttem, hogy mennyire hozzászoktam az idegesítő szokásaihoz és egészen megszerettem, vagyis nagyon hiányzott nekem. - magyaráztam. - Elmondtam neki és megcsókolt, majd kiakadt, hogy ezt nem lehet, de már csókolóztunk kétszer és akkor sírva fakadtam megint és elküldtem a francba. - magyaráztam. - És akkor éjszaka vagdostam magam, aztán ez többször megtörtént, de nem vagyok hülye, viszont fürdőruhában látták. Louis kimondatta velem, hogy szeretem Danielle előtt és aztán kiakadtam teljesen és elhúztam a francba, miután leüvöltöttem a képét. - magyaráztam.
-  Oké, nem kérdezek vissza, de van barátod és Louis-t szereted? - kérdezte értetlenül.
-  Igen, de kaptam tőle kocsit! - vigyorogtam.
-  Nem éri meg, hidd el. - ingatta a fejét. - Nem érdemes feladni a szerelmet egy autóért.
-  Mi a jó égért nem lenne számomra érdemes? - nevettem el magam. - Sam halál jó arc, viszont Louis úgy kezel mint az ovis kislányát. Miért ne adjam fel? - nevettem fel keserűen. - Ha eret vágnék se hatna meg senkit!
-  Louis-t rohadtul meghatná, ahogy engem is, ugyanis hatalmas kiscsaj vagy. - ölelt magához oldalról. - Viszont jó srácként valószínű vissza kéne, hogy vigyelek a családodhoz.
-  Akkor rossznak kell lenned. - rántottam vállat.
-  Jó, de most összehaverkodunk! - mosolygott rám, mire bólintottam.
Végül elmentünk aludni.

Egész héten elvoltam Harry-vel és tök jó haverok lettünk. Sőt, Niall és Liam is jött párszor, így velük is sokkal jobb lett a viszonyom.

Hétfőn éppen dél körül a lépcsőről szédelegtem lefelé Hazza pólójában és alsójában, amikor meghallottam, hogy Harry kivételesen igencsak hangosan mond valamit.
-   Mindjárt jövök, csak meg kell néznem a telefonom. - mondta hangosan, majd velem szembe jött a lépcsőn. - Itt van Louis. - súgta, mire rögtön visszafordultam.
-   Basszus... - motyogtam.
-   Valahogy tűnj el. - mondta.
-   Nem az én stílusom. - rántottam vállat, majd a lépcső felé fordultam.
Harry rögtön utánam fordult és jött velem.
-   Te mióta vagy itt? - kérdezte Louis mérgesen.
-   Mi közöd hozzá? - kérdeztem flegmán az egyik szemöldökömet felvonva.
-   Kérdeztem valamit! - mondta mérgesen.
-   Ezt itt megigazítom. - motyogta Harry mellettem, majd a fenekemen feljebb húzta az alsóját.
-   Csak nem? - röhögött fel. - Hagyod, hogy a seggedet fogdossa? Meg is dugott? - kérdezte szánalmas pillantással, fölényes mosollyal.
-   Semmi közöd nincs hozzá, de csak hogy felfogd, hogy nem egy 17 éves kurva vagyok, nem, nem dugott meg. - közöltem karba tett kézzel. - És még te mondod, hogy érdekel, hogy mi van velem, meg hogy szeretsz?! - nevettem keserűen. - Ha igaz lenne, velem lennél, amikor fontos lenne!
-   Hogy lennék ott veled, amikor fontos, ha olyankor senkit nem engedsz közel magadhoz? - kérdezte kiabálva.
-   Mert nem vagyok hozzászokva, hogy törődnek velem! - üvöltöttem, majd kibuggyant egy könnycsepp a szememből. - Ahogy szerelmes sem voltam még soha... Nem tudom ezt normálisan kezelni! - mondta zokogva. - De hogy várod el egy 17 éve érzelemmentes lánytól, hogy megbirkózzon ezzel?! Barátaim sem voltak, csak most Ellie!
-   Ugye nem csináltál többet? - kérdezte Louis halkan, mire sírva megráztam a fejem és bizonyítás képpen felhúztam Harry boxerét a combomon és Louis odapillantott.
-   Mitől lettek ilyen csúnyák? - kérdezte.
-   Sós víz, forró víz, körömlakk lemosó. - magyaráztam.
-   Körömlakk lemosó? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-   Jobban fáj, mintha újabbakat csinálnék és senki nem veszi észre. - rántottam vállat.
-   Kérlek, hogy ne csináld! - nézett rám Louis sóhajtva.
-   De nem érted, hogy nem tudok mit kezdeni magammal?! - kérdeztem zokogva. - Megnyugtatja a lelkem. - rántottam vállat. - Csak csöndben nézem, ahogy a vér végigfolyik a lábamon, majd lecsöppen a kádba. - motyogtam.
-   De ez borzasztó! - mondta Louis, könnyes szemekkel. - Én nem akarom hallani, hogy ilyeneket mondasz! Azt szeretem, ha kiröhögsz engem, vagy minket, de ez nem jó! - mondta, mire közelebb léptem hozzá és óvatosan bújtam karjai közé.
Úgy éreztem, hogy hazaértem. Megéreztem az ismerős illatot és a könnyeim még inkább előjöttek, de egészen más könnyek voltak. A boldogság és a keserűség könnyei voltak egyszerre. Lassan és óvatosan csordogáltak le az arcomon, egészen Louis pólójába.
-   Nem szeretném, hogy elengedj. - motyogtam.
-   Félsz? - súgta.
-   Igen. - motyogtam a pólójába.
-   Mitől? - kérdezte.
-   Attól, hogy elengedsz, hazamész és a nővéremet ölelgeted. - motyogtam zokogva. - Mert mindenki őt szereti.
-  Ezt honnan veszed? - kérdezte. - Én mindkettőtöket szeretlek. - mondta.
-  De őt jobban. - motyogtam a pólójába. - Ne szeresd! - kértem kislányosan, mire elmosolyodtam a hangomon.
-  Ez olyan volt, mint egy négy éves. - nevetett halkan Louis.
-  De akkor is. - kuncogtam halkan. - Miért nem születhettem szerethetőnek? Na jó, valójában az én hibám, mert egy bunkó vagyok, de már késő. Azért nem szeretsz, mert bunkó és nagypofájú vagyok, mi?
-  Szeretem, hogy ilyen vagy. - mondta és hangján mosolyt hallottam.
-  Akkor mit nem szeretsz bennem? - kérdeztem. - Mármint miket? Azt hogy fiatal vagyok? Nos ezen nem tudok segíteni, de 16 évesen már belógtam egy bárba, mert elhitték, hogy 21 vagyok. Ezért anyámat szidd, későn szült meg. De ha végig gondolod, amikor Danielle-nek már ráncos lesz a segge, nekem még nem. - mondtam, mire elnevette magát.
-  Szeretem, hogy egy kiscsaj vagy. - mondta nevetve.
-  Akkor mi bajod van? Mert nem vagyok elszállva magamtól, de mellem az van a nővéremmel ellentétben. - mondtam. - De komolyan. Van. Neki nincs. De azért a push-up sokat segít. Tizenegy voltam, amikor akkora mellem volt, mint neki.
-  Láttad már meztelenül? - kérdezte Harry, mire elléptem Louis-tól.
-  Nem, de magamat már igen. - fordultam felé. - És láttam róla a képeket. - mondtam. - Tudom, hogy szép csaj, de nem ártana egy kis cici neki.
-  Rosalia... - szólt rám Louis.
-  Mi van?! - néztem fel rá vállat rántva. - Ne próbáld tagadni, tudom! - vigyorodtam el. - De ha szereted, hát szeresd. - rántottam vállat. - Majd hozzámegyek valami gazdag 103 éveshez, rám hagyja a vagyonát és boldogan élek! - gondolkoztam vigyorogva. - Egyszer úgy is a családom orra alá fogom dörgölni, hogy mi lett a szégyenükből.
-  Nem vagy a család szégyene. - mondta Louis sóhajtva.
-  Viszont csinálnom kéne már valamit, hogy egy kis port kavarjak. - gondolkoztam.
-  Elég volt, hogy leléptél. - nézett rám.
-  Megjegyeztem, hogy nem kellek neked! - néztem fel rá karba tett kézzel, mire elnevette magát.
-  Rosalia, szép vagy, vicces, hatalmas arc, de Danielle-be vagyok szerelmes. - mondta mosolyogva.
-  Hogyne! - forgattam a szemem. - Ja, és nekem van jogsim és autóm! - vigyorogtam rá. - De lényegtelen, majd ha jó csaj leszek, sajnálni fogod. - rántottam vállat.
-  Jó csaj vagy. - mondta Lou nevetve.
-  Mikor akarsz jobb csaj lenni? - kérdezte Hazza nevetve.
-  Majd ha eszek salátát, futok, edzek és nem a kanapén poshadva tömöm a pofámba a gumicukrot. A kívül savanyú, belül édes gumicukrot! - mondtam vigyorogva, majd végiggondoltam, hogy mit mondtam és elnevettem magam. - Oké, nem leszek jó csaj, de képzeld el, hogy milyen jó csaj lehetnék!- nevettem. - Mert nem állok le a fetrengéssel és a gumicukorral! De lehetnék jó csaj.
-  Jó csaj vagy. - nevetett Louis.
-  Nem vicces! - löktem meg. - Nem kellek neked, szóval ne röhögj.
-  Rosaly... - mondta volna, de közbe vágtam.
-  Ne hívj így, nem érdemled meg! Engem se érdemelsz meg! - legyintettem.
-  Nem akarsz vissza jönni hozzám? - kérdezte Louis.
-  Nem. - mondtam komoran. - Akkor már a családommal szenvedek.
-  Nem tudhatod, lehet hogy ez rejtett ajánlat volt Louis-tól, hogy néha felmegy hozzád és... - mondta volna Harry, de közbe vágtam.
-  Kuss. - mondtam és felmutattam a középső ujjam.
-  Most miért? - röhögött. - Amúgy meg ne mutogassál! Mert itt van Apuci és megleckéztet. - mondta Harry, mire felröhögtünk Louis-val.
-  Ennél perverzebbet és félreérthetőbbet is csak kevesen tudnak mondani. - röhögtem. - De ne aggódj, minden átlag csajnak perverz lesz a fantáziája, ha olyanról gondolkozik, aki bejön neki. - legyintettem.
-  Szóval te is elképzelted már, ahogy Louis... - mondta volna Harry.
-  Nem! Átlag csajnak. Nem vagyok átlag. - morogtam vigyorogva. - Amúgy meg olyannak ismer, aki bevallja? - néztem fel rá felhúzott szemöldökkel vigyorogva. - Ha így lenne se tudnád soha.
-  Mi a tervünk mára? - kérdezte Hazz röhögve.
-  Tetkót csináltatunk! - vigyorogtam rá.
-  Elmúltál 18? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-  Hát ha úgy vesszük... - rántottam vállat vigyorogva.
-  Nem vállalom a felelősséget! - mondta Hazz a fejét ingatva.
-  Légyszi! - mosolyogtam rá aranyosan, majd elé léptem.
Aranyosan mosolyogva kezembe vettem a jobb kezét, majd cukin mosolyogva néztem fel rá.
-  Hazza... - mondtam a nevét elhúzva.
-  Igent fog mondani. - mondta mögöttem Louis nevetve.
-  Jó, de ha a szüleid kinyírnak, nem köpsz be! - nézett rám mérgesen.
-  Köszönöm! - ugráltam, majd szorosan magamhoz öleltem, majd hirtelen elléptem tőle. - Ha ezt elmondjátok bárkinek én kinyírlak titeket!
-  Mit? - röhögött Harry. - Azt hogy sikítozva ölelgetted Harry Styles-t? - vigyorgott.
-  Kuss legyen te rohadék! - löktem meg nevetve, majd felfelé vonultam.

* Louis szemszöge 

Végignéztem, ahogy Rosaly felvonul. Oké, leginkább egy területre terelődött a figyelmem, egy igencsak domború területre. Megnyaltam az alsó ajkam, mert nem bírtam ki, hogy ne tegyem. 

-   Lehet, hogy Danielle-t szeretem, de ahogy viszi azt a kerek segget. - mordultam fel vigyorogva. 

-   Tudom, néha már nyúltam volna, hogy megmarkoljam. - mondta vigyorogva, majd kezével mutatta is a mozdulatot. 

-   És a nyaraláson egy bugyiban járkált. - vigyorogtam rá. - És mellé még tudod is, hogy milyen rossz kislány... - vigyorogtam perverzen. 

-   Ja. - bólintott vigyorogva. - De közben meg csak is barátomként tudnám elképzelni, mert imádom és hatalmas arc, de túlságosan szeretem és szeretném megvédeni ahhoz, hogy úgy gondoljak rá, mint nőre. - magyarázta a fejét ingatva, de mosolyogva. 

-  Akár milyen hihetetlen, minden egyes szót hallok. - lesett vissza nevetve a lépcső melletti fal mögül. 

-  Hallgatózol? - kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel. 

-  Ha kiabálnék is hallanám. - nevetett, majd elment és becsukta maga után az ajtót. 

Maximum kettő perc múlva tért vissza fekete csőgatyában és egy fehér trikóban, haja a feje tetején fel volt kontyolva és a vállával a füléhez fogta a telefont, miközben a lépcsőn ugrált lefelé és az egyik lábán a nadrágjának a szárát igazgatta. 

-   Dehogy engedte, szerinted megkérdeztem? - nevetett fel, majd megint lejjebb ugrott egyet. - Simán elhinnék, hogy elmúltam 18 de természetesen velem jön Hazz meg az óvóbácsim. - mondta, majd felnevetett. - Hülye vagy. - röhögött. - Én tudom, hogy egy ribanc vagyok. - nevetett. - De akkor jössz? - kérdezte. - Oké, akkor majd felkaplak. Mit tudom én, hozzál bugyit. - mondta, majd felröhögött. - Ja, lehet elhívom. De nem, inkább meglepetés lesz. - kis szünet, majd elgondolkozott. - Szerintem nem, mert a bátyám is beköpne. - gondolkozott. 

Végigpillantottam egész alakján és észre vettem, hogy a nadrág nincs rajta begombolva, valamint a cipzár sincs felhúzva, így kikandikált a bugyija, ami babarózsaszín volt és valójában semmi extrát nem láttam rajta, csak egy fekete masnit a szélén, de valamiért szexinek tartottam. 

-   Mi a jó ég? - nevetett fel. - Dehogy szeretem. - mondta, majd megállt a lépcsőn és lepillantott a nadrágjának gombjára. - Ellie, dagadt vagyok. - sóhajtott és elnevette magát. - Onnan veszem, hogy amikor otthon vagyok, nem gombolom be a nadrágom. - magyarázta, mire elmosolyodtam. - Nem érdekel, hogy te se szoktad, engem az érdekel, hogy dagi vagyok. - mondta. - Nem valójában nem vagyok otthon. - mondta elmosolyodva, majd hirtelen elkomorodott. - Basszus ez még rosszabb! - mondta ijedten. - Harry házában se gombolom be a gatyámat. - hadarta ijedten. - Nem, nem annak a Harry-nek a házában. - nevettem el magam. - Egy másik Harry-nek a házában. - mondta, majd begombolta a nadrágján a gombot. - Nem, senkivel. - nevetett fel. - Jó, na hagyjál és indulj el! - parancsolta, majd letette a telefont. - Hülye állat! - motyogta vigyorogva, majd a farzsebébe tette a telefont. 

-   Ellie? - nevetett Hazza. 

-   Pontosan. - bólintott. 

Megint megcsörrent a telefonja, mire kikapta a zsebéből és megnézte. 

-   Nincs energiám rád, ráadásul sosem szerettelek. - mondta, majd kinyomta és visszatette a zsebébe. 

-   Ki volt? - kérdeztem. 

-   Még mindig semmi közöd hozzá apuci. - vágta rá, majd megint felvette a telefont. - Szia. - mondta és elmosolyodott. - Messze az otthonomtól. - nevette el magát aranyosan. - Nem, megyek tetkót csináltatni. Majd meglátod. - nevette el magát. - Oké, szia! - mondta és kinyomta. - Mehetünk. - bólintott.