Másnap reggel Louis-hoz bújva ébredtem, de ahogy elkezdtem mocorogni, ő is felkelt.
- A többiek is ébren vannak. - mondta mosolyogva.
- De én nem akarok! - nyafogtam, majd mivel mindketten a hátunkon feküdtünk, de összeért a karunk, megfogtam a tőlem távolabb eső kezét, majd magam felé húztam, miközben az oldalamra fordultam, így mindketten oldalra fordultunk és szorosan egymáshoz voltunk bújva.
- Kis akaratos vagy. - nevetett.
- Ez van. - kuncogtam.
- Rose, fel kell kelnünk. - nyomott puszit a fülem mögé.
- Nem akarok felkelni, így akarok maradni! - mondtam mosolyogva.
- Louis... - nyitott be Johnny, majd meglepetten nézett rám.
- Jó reggelt! - vigyorodtam el.
- Te mit keresel itt? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. - Azt hittem Ellie-vel alszol.
- Én tudtam, hogy Louis-val alszom. - vigyorogtam pimaszan.
- Veled később beszélek, mert reggel van és ilyenkor rossz kedved van és ilyenkor bunkó vagy. - mondta, majd Louis-ra nézett. - Téged bármelyik pillanatban megöllek!
Mielőtt valamit visszaszóltam volna, Louis befogta a számat.
- Felfogtuk. - bólintott Louis elmosolyodva.
- Azt akartam mondani, hogy muszáj jönnötök reggelizni. - mondta, mire sóhajtottam és mindketten felültünk.
Johnny csak kiment, mire kimásztam az ágyból.
- Igazad van, tényleg sokkal jobb kettesben fetrengni. - vigyorgott.
- Nem vagyok hülye. - nevettem, majd Louis egyik pólóját kerestem.
Csöndben mögém lopózott, majd óvatos puszit nyomott a vállamra. Elmosolyodtam, de nem állt meg itt, a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Louis, hallottad a bátyámat. - szóltam rá mosolyogva.
- Igen, hallottam... - morgott és forró leheletét éreztem a bőrömön, amitől kissé kirázott a hideg. - De itt van a csodálatos barátnőm, akinek lehetetlen ellenállni. - mondta, majd újabb csókot hagyott a nyakamon.
- Lou, ezen kívül kislány vagyok! - mondtam mosolyogva.
- Oké, akkor most megismerheted azt az énemet, amit eddig kevésbé kedveltél... Szarok rá! Ha az a kislány ilyen, nagyon szívesen megrontom. - mondta, majd folytatta eddigi tevékenységét.
- Nem rossz ez a nemtörődöm éned, de ebben a helyzetben nem nyert. - mondtam és megfordultam a karjaiban.
- Rendben, de ezzel annyit érsz el, hogy amikor őfelségének megfelelő az időpont, akkor én már annyira kanos leszek, hogy valószínű csak letépkedem rólad a ruháidat. - mondta vigyorogva, mire elnevettem magam.
- Megbeszéltük. - bólintottam vigyorogva, miközben alsó ajkamba haraptam.
- Oké. - vigyorodott el, majd megcsókolt.
Reggelinél nem történt semmi izgalmas, egyenlőre a szülők előtt még titok volt ez az egész...
A parton Louis mellett sétáltam és megpillantottam egy csajszit nagy pocakkal.
- Ú, képzeld milyen tinimami lennék! - néztem fel rá vigyorogva.
- Mi van? - nézett rám meglepetten, majd elnevette magát.
- Csak képzeld el! - vigyorogtam. - Ilyen nagy labda lennék és tök éhes mindig és még a megszokottnál is morgósabb és idegesítőbb.
- Mondd, hogy jönnek ilyen gondolataid? - nevetett.
- Nem tudom, ahogy neked a nyúlsegg vásárlási ötleteid. - rántottam vállat, majd újra elmosolyodtam. - De most képzeld már el!
- Nem szeretnélek teherbe ejteni. - nézett rám mosolyogva.
- Ki mondta, hogy te lennél az apja?! - néztem fel rá karba tett kézzel vigyorogva.
- Ja, értem. - forgatta meg a szemét. - Szóval képzeljem el, hogy a barátnőmet valami másik pasi teherbe ejti és tinimami lesz?!
- Pontosan! - vigyorogtam rá, majd elnevettem magam.
- Hát ezt nem hagyom. - vágta rá, mire nevetve szaladtam az előttünk battyogó Ellie és Harry pároshoz.
- Szerintetek milyen tinimami lennék? - néztem rájuk vigyorogva.
- Gyereket akartok? - nézett rám értetlenül Hazz.
- Dehogy, nem Louis lenne az apja. - legyintettem vigyorogva.
- Szóval Louis-val jársz és megcsalod és tinimami leszel? - nézett rám értetlenül Ellie.
- Igen, de nem fogom tudni, hogy ki a gyerek apja, Louis meg szakít velem, szóval egyedül kell nevelnem. - magyaráztam vigyorogva.
- Ú, segítenék! - ölelt magához oldalról Ellie vigyorogva.
- Nagyon rossz lenne annak a gyereknek... - nevetett Harry.
- Most miért? - löktem meg.
- Mert magatokra se tudtok vigyázni. - vágta rá Louis, aki éppen mögénk ért.
- Te sem. - vágtam rá.
- Én rád is tudok vigyázni és a fiamra is! - vigyorgott.
- Én is tudok magamra vigyázni! - morogtam.
- Én is. - vágta rá Ellie karba tett kézzel.
- Oké, akkor próbáljatok meg egy napig vigyázni magatokra. - mondta Liam vigyorogva.
- Rendben. - bólintott Ellie, majd belém karolt és leültünk a napágyakra.
Órákig csak napoztunk, majd úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit. Éppen a parton járkált a cuki pincér srác és egy csaj is. Természetesen a srác felé indultunk.
- Helló! - köszöntünk mosolyogva, mire megfordult és elvigyorodott.
- Sziasztok! Miben segíthetek? - mosolygott kedvesen.
- Inni szeretnénk valami fincsit. - mondtam mosolyogva.
- Mit szólnának a hölgyek a hotel legjobb alkohol mentes koktéljához? - mosolygott a pasi.
- Tökéletes. - bólintott Ellie vigyorogva.
- Azokhoz a napágyakhoz vihetem? - mutatott a mieink felé.
- Pontosan, köszönjük! - mondtam mosolyogva, majd nevetve távolodtunk el.
- Ez nagyon csúnya bosszú! - nevetett Ellie.
Lehuppantunk a napágyakra, majd vigyorogva összenéztünk.
- Tényleg, a múltkor mit beszéltél ezzel a pincérrel? - kérdezte vigyorogva.
- Csak jeget kunyeráltam. - kuncogtam.
- Meséld csak! - vigyorgott Ellie.
- Csak egy pusziba került. - rántottam vállat vigyorogva.
- Ennek a cuki fiúnak? - nézett nagy szemekkel Ellie. - Nem volt nagy ára. - nevetett.
- Tudom. - kuncogtam.
- Hölgyeim! - lépett a napágyaink közé vigyorogva a srác, majd a kezünkbe adta az italokat.
- Mennyi lesz? - kérdeztem.
- A hotel ajándéka. - kacsintott rám, majd távozott.
- Rád kacsintott. - nevetett Ellie.
- Tudom. - vigyorogtam rá.
- Ó... - kuncogott.
Igen, az egész napunkat annak szenteltük, hogy féltékennyé tegyük a srácokat. Ellie ugyan nem jár senkivel, de ahogy észrevettem Harry kezd rátapadni...
Estére ez sikerült is és amikor felmentünk a szobákba, átmentem Louis-hoz, aki mérgesen nézett rám.
- Nem vicces! - nézett mérgesen. - Rohadtul nem! Pontosan tudod, hogy amúgy sem vagyok még teljesen nyugodt a korkülönbség miatt, a szüleid miatt, Danielle miatt, Johnny miatt... - sorolta. - Muszáj szórakoznod?!
- Megmondtam, hogy leszarom, hogy mennyi idős vagy, azt is, hogy én mennyi idős vagyok. Szerintem rohadt szerencsés vagyok és kész. A szüleim miatt ne aggódj, dumáltam Anyával és Johnny-t is szard le, de Danielle miatt mégis miért aggódsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Mert mi van, ha szomorú lesz? - kérdezte. - Én nem akarom megbántani!
- Mondjuk leszarhatnád, hogy mi van vele! - vágtam rá.
- Nem fogom. - mondta.
- Ezt megbeszéltük. - vágtam rá kiabálva, majd kirontottam a szobájából és a sajátom felé vágtattam.
Rögtön hallottam, hogy nyílik az ajtó és Louis kilép.
- Rosaly, én nem úgy értettem... - motyogott.
- Hogy lehet ezt érteni?! - kiabáltam rá és könnyes volt a szemem.
- De ne sírj, komolyan nem... - makogott, majd kilépett a szobájából Niall.
- Mi a baj? - kérdezte ijedten.
- Semmi. - vágtam rá halkan, majd kiviharzottam a szobából.
Fogalmam nem volt, hogy merre menjek, de amikor a lifthez léptem, Danielle szállt ki.
- Rosalia mi a baj? - kérdezte ijedten.
- Semmi. - vágtam rá morogva.
Hallottam, ahogy nyílik a 2-es lakosztály ajtaja, majd oda pillantottam és Louis lépett ki.
- Nem mondod el? - kérdezte Danielle kedvesen.
- Már megbocsájts, de ha te lennél az utolsó ember a földön, akkor se öntetném ki a szívem pont neked. - vágtam rá, majd beléptem a liftbe.
- Rose... - mondta Louis és a lift felé sietett, de szerencsére pont becsukódott.
Igen sikerült megint összevesznünk, de ez most csak is Louis hibája volt. Szerintem most ebben igazam volt és nem én leszek, aki bocsánatot kér, vagy magyarázkodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése