Hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem, majd rögtön köhögni kezdtem, ahogy csak tudtam, míg nem kiköptem kb. fél liter vizet, ami egy kis vérrel keveredett. A szememet kinyitottam és megpillantottam, hogy Louis házában vagyok, a saját szobámban és rögtön ijedten néztem körül. Mindenem fájt, viszont nem tudtam mit keresek itt. Louis ijedten nézett engem, ahogy a barátai is, Harry és Ellie is. Megszólaltam volna, de megint köhögnöm kellett és megint feljött egy kis víz, majd rögtön utána vér. Hangosan ziháltam a néma csöndben. Éreztem, ahogy Ellie a jobb oldalamon szorítja a kezem, mire felé fordultam és halvány, fáradt és fájdalmas mosoly ült ki az arcomra.
- Basszus Rosalia, majdnem meghaltál! - zokogott. - Miért kell neked folyamatosan öngyilkossággal kísérletezned? Vágom, hogy lángcsaj vagy, meg minden, de ez nem ok arra, hogy ilyeneket csinálj! - dühöngött.
- Mert a halál kapujában élek igazán. - motyogtam halkan, de vigyorogtam, bár a vigyorom erőtlen, fáradt és fájdalommal teli volt.
- Rosalia, baszd meg ez nem vicces! - kiabált rám. - Én nagyon szeretlek, de te rohadtul hülye vagy, vagy nagyon beverted a fejed, vagy tököm tudja, de idiótaságokat beszélsz! Leszarom, ha 0-24-ben pátyolgatnom kell a lelked, de ez nem normális! - kiabált, mire csak mosolyogtam.
- Én is szeretlek, de fogalmad sincs róla, hogy mennyire felszabadító, amikor senki nem szól rád. Amikor csak úgy azt csinálsz amit akarsz, amikor agyonverhetsz egy nálad ötször akkora embert is, mert meg teheted? - vigyorogtam, de még mindig suttogtam.
- Nem, fogalmam sincs, de akkor hogy a viharban nyírt ki egy fele akkora csaj mint te vagy? - kérdezte.
- A lényeg, hogy élek... - mondtam, majd megint köhögnöm kellett és megint került a takarómra egy kis véres víz.
- Mióta csinálod ezt? - sóhajtott Louis, mire rá pillantottam és vállat rántottam, majd rögtön rájöttem, hogy hiba volt, ugyanis rögtön belém hasított a fájdalom, mire hangosat nyögtem.
- Mid fáj? - kérdezte Hazza, mire rá pillantottam.
- A szívem. - vigyorodtam el, majd halkan elnevettem magam.
- Vicces... - morgott Ellie.
- Mindenem. - jelentettem ki.
- Szerencsére hamarabb meggyógyul, ugyanis minden emberrel ez van, akinek képességei vannak. - mondta Louis.
- És mi a jó abba, hogy jól leszek? - nevettem keserűen. - Semmi.
- Basszus, lehetnél még ennél is negatívabb? - kiabált rám Ellie, mire elnevettem magam.
- Lehetnék, de nem vagyok. - mondtam vigyorogva.
- Mit adtatok neki? - nézett a fiúkra Ellie.
- Semmit. - vágta rá Louis.
Hirtelen megint zihálni kezdtem és amint a gyomromba hasított a fájdalom, élesen beszívtam a levegőt, alsó ajkamba haraptam, hátam ívbe feszült, bent tartottam a levegőt és megszorítottam Ellie kezét.
- Mi történik vele? - kezdett zokogni a barátnőm.
- Gyógyul. - mondta Louis halkan, majd ahogy enyhült a fájdalom, visszafeküdtem, rendesen, elengedtem Ellie kezét és ziháltam.
- Nem bírom. - motyogtam.
- Miért kellett ekkora hülyeséget csinálni? - kérdezte fölényesen és ridegen Louis.
Hirtelen köhögő roham kapott el, azt hittem, hogy a tüdőm akar feljönni a torkomon keresztül, de hirtelen rengeteg víz és vér tört fel onnan és én megkönnyebbülten dőltem hátra, ugyanis minden rohamnál fel kellett ülnöm.
- Én ezt nem fogom kibírni. - törölgettem a könnyeim, ugyanis ez ekkora fájdalommal járt, bár fele annyira nem fájt, mint Louis előbbi kérdése és az, ahogy feltette.
Nem érdekelte, hogy szenvedek, úgy gondolta, hogy megérdemlem, hiszen magamnak csináltam. Ebben igaza is volt, de ő talán az egyetlen ember akitől ezt nem fogadtam el és sosem tudnám.
- Rosalia, nagyon sajnálom, de haza kell mennem, ezt nem bírom! - zokogott Ellie, mire halvány mosoly szökött az arcomra.
Ő lehajolt hozzám és magához szorított.
- Szeretlek és idióta vagy, de nagyon menő! - mondta, mire elmosolyodtam.
- Én is és tudom és tudod, hogy mindent túl élek, egy harci tank vagyok! - mondtam mosolyogva, mire elnevette magát.
Egy puszit nyomott az arcomra, majd kilépett a szobából.
- Miért? - nézett rám Louis.
- Senki nem tudott egy lángoló csajhoz érni. - rántottam vállat. - De pofára estem. Mint általában.
- Te erről nem tudtál? - nézett Harry-re Louis.
- Nem. - vágta rá. - Akkor nyilván nem hagytam volna!
- Élek. - vágtam rá és elmosolyodtam. - Amúgy meg hogyan kerültem ide? - néztem körbe.
- Én ott voltam, velem volt Briana. - mondta Louis.
- Nem bírom a csajt. - jelentettem ki.
- Mert erősebb nálad. - mondta.
- Nem. - vágtam rá. - Már bocs, de sokkal erősebb vagyok nála, ha nem a képességeinket nézzük.
- Hogyne. - forgatta a szemét.
- Mondd, mi a jó égért ülsz az ágyam mellett, miközben haldoklom, ha csak rontod a levegőt és amúgy is utálsz? - néztem rá mérgesen, de még mindig csak halkan tudtam beszélni.
- Nem utállak... - mondta és folytatta volna, de közbe vágtam.
- Király, ettől még én igen. - mondtam mérgesen, majd hirtelen belém hasított a fájdalom és sikítottam, potyogtak a könnyeim, amíg nem enyhült. - Valaki most azonnal vágja el a torkom, vagy hozzon egy kést. - mondtam, majd éreztem, hogy felforrósodok, így lerúgtam magamról a takarót.
Hangosan szuszogtam és éreztem, ahogy gyöngyözik az izzadság a homlokomon.
- Ez nem normális, nektek nincs melegetek! - néztem körbe ijedten, majd hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam.
Fájt, de meg tudtam állni a lábaimon. Élesen vettem a levegőt és mindenem fájt, de álltam és ennek örültem.
- Innen azonnal elmegyek. - jelentettem ki, majd kifelé indultam és engem is meglepett, hogy mennyire gyorsan tudok közlekedni.
A lépcsőn is szinte lefutottam, bár rohadtul fájt, de összejött és kiléptem az ajtón.
- Rosalia Rune Campbell! - kiabálta Louis a nevem, miközben hallottam, hogy a lépcsőn rohan lefelé.
Ütemesen lépkedtem előre, majd hallottam, ahogy Louis kivágódik az ajtón.
- Rosalia Rune Campbell, azonnal állj meg! - üvöltött rám, mire megálltam, majd karba tett kézzel felé fordultam.
- Tovább szeretnél alázni? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Nyugodtan kiüvöltheted, hogy hányszor estem pofára, hogy nem szeretsz, hogy a nővéremet szereted, hogy leszarsz, nem érdekel már. - nevettem keserűen. - Ennél a névnél gyalázatosabb a világon nincs!
- Gyere vissza! - jelentette ki mérgesen.
- Minek? - nevettem. - Szenvedni egyedül is tudok, nem kellesz hozzá. Az meg számomra nem élvezet, hogy nézem, ahogy a nővéremet falod nap, mint nap!
- Segíteni szeretnék! - mondta rám nézve.
- Minek? - nevettem fel hangosan. - Teljesen fölösleges.
- Azért, mert azt akarom, hogy boldog legyél! - vágta rá.
- Hát pedig mindketten nem lehetünk boldogok egyszerre, szóval hagyd el a süllyedő hajót és légy boldog a nővéremmel. - mondtam.
- Ha a süllyedő hajó az életedet jelképezi, akkor én akarok lenni a vízi mentő. - mondta halkan.
- Jelentsen ez bármit! - rántottam vállat.
- Szeretlek. - jelentette ki.
- Csak mint a húgodat, ismerem a szöveget. - bólintottam legyintve.
Ő elmosolyodott, majd csöndben, gyorsan odaszaladt hozzám, hirtelen az ölébe kapott, ami kissé fájt, de jobb volt mint állni, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Mint amikor hirtelen levegőt vettem, olyan volt Louis csókja.
- Hajlandó vagy vissza jönni velem? - kérdezte mosolyogva,
- Nem. - vágtam rá halkan. - Ezt is ismerem. Megint kapok egy csókot, majd este közlöd, hogy nem szeretsz.
- Oké, akkor most kijelentem, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. - mondta mosolyogva, miközben a ház felé indult. - Szeretem a negatív oldalad, a pozitív oldalad, a lázadásod, a bátorságod, az önfeláldozásod, amikor agresszív vagy, de a nevetésedet szeretem a legjobban, meg a mosolyod. - mondta és közben belépett velem a karjaiban a házba.
- Boldogság van? - kérdezte Harry nagy mosollyal.
- Komolyan mondod? - motyogtam halkan, halvány mosollyal.
- Halál komolyan. - bólintott mosolyogva.
- És feltétlen meg kellett várnod ezzel a halálom pillanatát? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire elnevette magát.
- Nem, de most jöttem rá. - súgta, majd egy puszit nyomott a számra.
Arcomat mosolyogva fúrtam Louis nyakába és csak kapaszkodtam belé.
- Vissza dőlsz? - kérdezte, mire csak bólogatva hümmögtem.
- Mi lelépünk. - hallottam Oli hangját.
- Kérdőjel barátom! - mondtam Louis nyakába, mire elnevették magukat.
- Én tudtam, hogy ez lesz. - éreztem meg Harry nagy tenyerét a hátamon, mire elmosolyodtam.
- Nem tudtad. - mondtam mosolyogva.
Harry elnevette magát, egy puszit nyomott a fejemre, majd Louis megindult a lépcső felé.
- Mi történt veled abban az egy hónapban, amiben nem voltál hajlandó hozzám szólni? - kérdezte mosolyogva.
- Verekedtem és terhes lettem amikor láttalak, vagy csak képeket rólad. - mondtam, mire elnevette magát.
- Ilyen szexi lennék? - kérdezte.
- Határozottan. - mondtam bólintva. - De nem járunk. - jelentettem ki és felemeltem a fejem, majd a szemébe néztem.
- Miért? - kérdezte értetlenül és megállt a lépcső közepén.
- Mert bunkó voltál. - mondtam.
- Jó, de már szakítottunk Danielle-lel és barátok maradtunk. - mondta.
- Leszarom a nővérem. - mondtam és a fejemet visszadöntöttem a vállára, bár már a szobámba lépett be.
- Ugye tudod, hogy Briana csinálta ezt veled? - kérdezte halkan.
- Tudom. - bólintottam. - És őt is utálom. Hallottad miket mondott.
- Igen. - bólintott és egy puszit nyomott a fejemre.
- Haragszom rád. - mondtam, miközben betett az ágyba.
Ki akart menni, mire megszólaltam:
- De azért ne menj el! - kértem.
- Most haragszol és hagyjalak, vagy itt maradjak és nem haragszol? - kérdezte.
- Haragszom és maradj itt. - mondtam. - Ne próbálj megérteni.
Elnevette magát, majd éreztem, ahogy lefekszik mellém.
- Alszol? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam, majd az oldalamra fordultam, háttal neki.
Éreztem, ahogy ő is arra fordul, amerre én, de nem jött közelebb. Elmosolyodtam és egy picit hátrébb csúsztam, de nem simultunk egymáshoz, csak hátra nyúltam a kezéért, megfogtam a csuklóját és a csípőmre helyeztem.
- Most mi van? - kérdezte
- Haragszom rád, de azért szeretlek. - mondtam, mire elnevette magát, majd az ujjaival óvatosan cirógatta a csípőmet, egészen amíg el nem aludtam.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy már senki nem fekszik mellettem, el vagyok terülve és még itt-ott fáj, de már sokkal jobb volt. Amikor felültem azért belém hasított a fájdalom, de már bírhatóbb volt. Kimásztam az ágyból, elmentem zuhanyozni és törölközőbe csavarva léptem ki, majd eszembe jutott, hogy itt már nincs ruhám, szóval próbáltam nem mutatni mennyire zavarban vagyok és letotyogtam. Louis hangját a konyhából hallottam, ahogy énekli Nicky Minaj Anaconda című számát. Kuncogva osontam be és néztem, ahogy rázza közben a formás kis fenekét és valamit a pulton is ügyeskedett, de megérezte, hogy figyelem, mire megpördült.
- Nem gondoltam volna, hogy a tánc is erősséged. - kuncogtam.
Ő vigyorogva végigpillantott rajtam, majd csak utána nézett a szemembe.
- Mi van Tomlinson, csak nem bejön, ha egy csajon van hús is? - mosolyogtam magabiztosan.
- Mindig is szexinek tartottalak. - mosolygott.
- Adsz valami ruhát? - kérdeztem.
- Adok, de Harry nemsokára hoz egy bőröndöt, amit Ellie összepakolt neked. - mondta vigyorogva.
- Miért, hova megyünk? - kérdeztem.
- A szüleid, a tesóid, Ellie, a 1D, Stan és Oli. - sorolta. - Ez a hadsereg utazik Hawaii-ra. - mondta mosolyogva.
- Oké. - bólintottam nagy mosollyal.
- Adsz egy puszit? - kérdezte mosolyogva, miközben közelebb jött.
Közben kissé csücsörített, mire kuncogva elfordítottam a fejét és egy puszit nyomtam az arcára.
- Nehéz veled. - sóhajtott mosolyogva. - Amúgy meg tudod melyik a szekrényem, kiveszel egy pólót és egy alsót a fiókból. - kacsintott.
- Jó. - sóhajtottam, majd felfelé kezdtem totyogni.
Felkaptam az egyik pólót és Louis egyik alsóját, majd miután megszárítottam a hajamat, mosolyogva mentem le.
- Csináltam reggelit. - nézett rám Louis mosolyogva, majd a háta mögül előhúzott egy palacsintát, mire elvigyorodtam.
- Fincsi! - mosolyogtam, majd el akartam venni, de elhúzta.
- Ha adsz egy puszit! - mosolygott.
Elnevettem magam, majd nyomtam az arcára egy puszit és elvettem a palacsintát. Reggeli közben nyílt az ajtó.
- Basszus Niall, már háromszor húztad át a lábamon azt a szart! - hallottam Ellie-t morogni.
- És tőlem kellett megtudnod, hogy a barátnőd, mennyire boldog, borzasztó ez a nap, nem? - cukkolta Harry vigyorogva.
- Őt ismerve, biztosan elrontotta a boldogságát valahogyan. - morgott Ellie, mire elnevettem magam.
Louis is nevetett mellettem.
- Én is szeretlek! - kiabáltam Ellie-nek, mire meglepetten fordult felém.
Én felpattantam, majd konkrétan egymásnak csapódtunk, ahogy megöleltük egymást.
- Jól vagy! - örömködött.
- Az most annyira nem esik jól, ahogy összepréseled a repedt bordáim, de egyébként igen. - mondtam kuncogva, mire hirtelen elengedett.
- De mosolyogsz! - kezdett örömködni.
- Igen! - nevettem el magam, majd újra megöleltem.
- Ha meghalsz, mi lesz velem idióta? - kérdezte. - Amúgy meg sosem hallgatsz rám, megmondtam! - vigyorgott, majd ölelés közben a fülemhez hajolt. - Most jön a halálra kefélés. - súgta, mire sikítva nevettem fel és ellöktem magamtól.
- Megbeszéltük, hogy befejezed! - nevettem.
- Jósnő vagyok! - vigyorgott.
- Idióta vagy! - nevettem.
Imádtam :D❤
VálaszTörlésKöszönöm a komit, örülök hogy elnyerte a tetszésedet! :)
Törlés