17. rész - Emlékszel rám

Éppen a suliból sétáltam haza felé, amikor valaki megszólított és egy kissé ismerős hang volt, így megfordultam. Briana állt velem szemben, én pedig összerezzentem.
-   Látom emlékszel rám. - vigyorodott el. - Na, gyere velem Kedvesem! - biccentett.
-   Nem megyek veled sehova! - vágtam rá mérgesen.
-   Jaj, kis butuska. - nevette el magát. - Te is tudod, hogy idősebbként sokkal erősebb vagyok. És ha nem szeretnél bajt, velem jössz!
Eszembe jutottak a szörnyű dolgok, amikor gyógyultam... néma bólintással egyeztem bele, majd utána indultam...
-   Tudtam, hogy okos kislány vagy te! - vigyorgott. - Szóval, tudod Aranyoskám, annyira nem tetszik nekem, hogy kivetetted a hálódat Louis-ra. - mondta. - Bár amint elmondom neked az igazságot, neked sem fog. - nevetett.
-   Nem hiszek neked. - vágtam rá, majd mellette befordultam az egyik balra lévő utcába.
-   Te tudod. - nevette el magát.
Innentől kezdve egy óráig csöndben sétáltunk, majd egy hatalmas házba érkeztünk. A pincébe mentünk és leültetett egy fotelbe, majd előkapta a telefonját és gúnyosan felnevetett.
-   Ó, hát Louis, a herceged már tud mindent. - nevetett. - Milyen édes...
-   Mit akarsz? - kérdeztem sóhajtva.
-   Elmesélni, hogy mit is szeret benned Louis. - vigyorgott.
-   Ezt hogy érted? - néztem kérdőn.
-   Ugye te sem hitted, hogy magad miatt szeret? - nevetett fel. - Azért vedd már észre: Nem vagytok egy korosztály!
-    Miért ne szeretne? - néztem rá kérdőn, felhúzott szemöldökkel, mire kinevetett. - Idd meg ezt! - nyújtott felém egy poharat.
-    Nem. - vágtam rá.
-    Édeském... - nevette el magát. - Szerinted, ha a célom az lenne, hogy meghalj, itt ülnél? Jobban teszed, ha megiszod.
Én némán kortyoltam az italba, aminek semmi íze nem volt. Megittam az egészet, majd pár pillanat múlva elhomályosodott a világ...

Mikor felébredtem, ki voltam kötözve és több sebből véreztem, valamint minden porcikám fájt.
-   Á, szóval ébren vagy! - tette le a kezéből a magazint Briana, majd vigyorogva pillantott rám. - Érdekel esetleg, hogy miért vagy itt?
-   Engedj el! - motyogtam mérgesen.
-   Nem. - vágta rá. - Tehát, van oka annak, hogy ide hoztalak. Én csak jót akarok neked!
-   Akkor tűnj el az életemből! - motyogtam.
-   Szóval, most elmondom, hogy Louis téged nem szeret! Igazán egyszerű az oka annak, hogy miért van veled! Az, hogy hatalmas szíve van! De ne hidd, hogy szerelmes beléd. Egyszerűen szeret téged, mint a húgát és nem akarja, hogy bajod essen. Így okosabb. De észrevehetted, hogy még nem feküdt le veled. Mert nem akar! - nevetett ki gúnyosan. - Nem akarja elvenni az ártatlanságod, sőt! Soha nem akar veled ágyba bújni! Olyan vagy neki, mint a lánya. Undorítónak érzi a gondolatot is. Hiszen az.
-   Miért hinnék neked? - kérdeztem, majd egy adag vért köptem a földre.
-   Igaz. - bólintott. - De kérdezzük meg őt! - nyitotta ki az ajtót, majd Louis belépett.
Reménykedve pillantottam rá, egész testemben remegtem és folytak a könnyeim.
-   Hidd el, nem mondd igazat. - nézett a szemembe.
-   Tudom. - bólintottam.
Briana-ra pillantottam, majd láttam, hogy Louis kezei is össze vannak kötözve. Elfogott a harag, majd lángolni kezdtem, így minden ami engem lefogott elégett. Felpattantam, majd Briana felé indultam, aki hirtelen maga elé rántotta Louis-t.
-   Lángocska, ha engem megégetsz, őt is. - vigyorgott. - Csak óvatosan.
-   Tudod mit? - vigyorodtam el, majd abbahagytam a lángolást. - Oké. - bólintottam.
-   Okos kislány vagy, mégis szorult beléd egy kis ész... - nevetett, majd hirtelen odarohantam hozzá és hosszú hajánál fogva a falhoz rántottam, majd lángolni kezdtem és kezeimmel a nyakát fogtam.
Ő sikított, hiszen égettem őt.
-    Nem szórakozol velem, megértetted? - üvöltöttem rá. - Ha még egyszer megjelensz, az egész testedet porrá égetem, majd a hamvaidat lehúzom a WC-n! Értetted?
Ő nem tudott beszélni, így csak bólintott, én pedig elengedtem és ő a földre esett.
Louis-ra pillantottam, majd rögtön abbamaradt a lángolásom és zokogva bújtam az ölelésébe. Louis óvatosan ölelt magához és simogatta a hátam.
-   Semmi baj! - nyomott puszit a fejemre. - Ne félj, itt vagyok!
-   Menjünk... - motyogtam sírva. - Kérlek.
-   Hú, így már nincs akkora pofád? - kérdezte a földön fekvő Briana nevetve, mire elengedtem Louis-t és egy tűzgolyót hajítottam hozzá.
-   Ha nem kussolsz élve elhamvasztalak! - néztem rá szigorúan, majd Louis-ra pillantottam.
Egyszerre indultunk kifelé, majd amint kiléptünk, megláttam, hogy kívülről be lehet zárni az ajtót. Huncut mosoly szökött az arcomra, majd bezártam és Louis után siettem.
-   Mit csináltál? - kérdezte gyanakodva.
-   Semmit. - legyintettem.
Louis elmosolyodott, majd magához rántott, mire felszisszentem.
-   Juj, bocsánat! - mondta ijedten.
-   Nyugi, nem fájt annyira. - legyintettem, majd óvatosan puszit nyomtam az arcára.
-   Azért örülök, hogy nem kell könyörögnöm neked azért, hogy adj egy puszit. - mosolygott, majd óvatosan ölébe vett és beültetett az autójába.
Hazafelé nem nagyon beszéltem, ugyanis elkezdődött a gyógyulási folyamat, de próbáltam csöndben szenvedni. Mikor megérkeztünk, megláttam a rengeteg autót. Óvatosan kiszálltam, majd az ajtó felé indultam és amint benyitottam rengetegen pillantottak rám. De csak olyanok akiket szívesen láttam. Rögtön Ellie vágtatott felém, majd megállt előttem.
-   Él még? Megvan az erőd? Louis? Meghalt? - hadarta, mire elnevettem magam, ami fájt, de nem érdekelt.
Mindkét markomat összeszorítottam, majd amint kinyitottam a kezeimet, mindkettőben égett egy kis tűz.
-   Briana él és Louis itt van! - mutattam az ajtó felé, ahol belépett Louis.
-   Juj és ezzel miket tudsz csinálni? - mutatott a kezemre Ellie.
Én kuncogva formáltam belőle egy kört, majd egy szívecskét és mivel Lou a srácokkal beszélgetett, nekem háttal, hozzá vágtam, így ő egész testében lángra kapott, mire a srácok kissé arrébb léptek.
Louis megfordult, majd rám nézett.
-   Mondd, te miért nem pihensz egy ágyban és gyógyulgatsz? - kérdezte mérgesen, de egy mosoly ott bújt meg az arcán.
-   Csak is azért nem, mert te sem! - léptem oda hozzá, majd átöleltem nyakát, így én is lángra kaptam, majd megcsókoltam.
Visszacsókolt, miközben egyik kezét csípőmre simította, a másikat pedig az arcomra.
-    Én is égni akarok! - nyafogott Ellie, mire csók közben kuncogtam, emiatt Lou elhúzódott.
-    Hát felgyújtani nem tudlak, de megizzaszthatlak! - kacsintott rá Harry.
-    Pedofil! - legyintett felé Ellie, mire kuncogtam.
-    Na, tényleg menj fel és pihenj. - mondta Lou.
Én abbahagytam a lángolást, majd végignéztem a fiúkon és kiszúrtam Oli-t.
-    Kérdőjel! - vigyorogtam rá, majd hirtelen fájdalom hasított az oldalamba és az egyik seb gyógyulni kezdett.
-    Adok fájdalom csillapítót! - mondta Louis, majd a konyhába ment és egy kis vízzel és egy tablettával a kezében tért vissza.
Bevettem a gyógyszert, majd felfelé siettem és bedőltem az ágyba. Még fél óra keserves gyógyulgatás, majd a gyógyszer miatt elaludtam.
Mikor felkeltem, semmilyen fájdalmat nem éreztem, így lefelé indultam. Louis hangját a konyhából hallottam és éppen telefonált.
Kuncogva léptem oda hozzá, de ő elkezdte mutogatni, hogy induljak felfelé, mire megráztam a fejem, majd egyik kezemet a pólója alá csúsztattam és lentről felfelé végigsimítottam mellkasán alsó ajkamba harapva, majd föntről lefelé is, de ahelyett, hogy elhúztam volna a kezem, két ujjamat nadrágjának és alsójának derekába akasztottam, majd kissé magam felé húztam azt, így eltávolodott Lou testétől. Rögtön megrázta a fejét határozottan, majd eltolta a kezem és hátat fordított.
-   Jó, most le kell tennem, mert... van egy kis elintézni valóm... - mondta, majd kinyomta a telefont és felém fordult. - Te mit csinálsz? - kérdezte kissé felháborodva.
-   Semmi rosszat! - vigyorogtam rá.
-   Ugye tudod, hogy a gyógyszer miatt csinálod ezt? - kérdezte sóhajtva.
-   Nem. - ráztam meg a fejem. - Semmi köze ennek a gyógyszerhez. Emlékszel arra, amit a múltkor beszéltünk? Tombolnak bennem a hormonok. - kuncogtam, majd mivel hátat fordított és lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam nyakára, majd egyik kezemet alsójába csúsztattam, de ő rögtön eltolt magától, majd a hátára kapott.
-   Most megyünk az ágyadba? - kuncogtam.
-   Nem, te mész a saját ágyadba, kialszod magad, majd elmondom, hogy miket csináltál, te pedig meg fogsz döbbenni. Ez lesz. - mondta, majd bevitt a szobámba és letett az ágyra, de így pont fölém volt hajolva.
-   Nem akarok aludni! - mondtam. - Mást szeretnék... - vigyorodtam el.
-   Aludj! - vágta rá, majd otthagyott és becsukta az ajtót kulcsra.

Mikor felkeltem, mosolyogva néztem körbe. Nem fájt semmim, majd megláttam, hogy Louis mellettem ül.
-   Elmeséljem mit csináltál, amikor felébredtél? - vigyorgott.
-   Meséld! - sóhajtottam.
-   Hát éppen telefonáltam a konyhában amikor bejöttél és benyúltál a pólóm alá végigsimogattad a felső testem, majd a nadrágomnál és az alsómnál fogva húztál kicsit közelebb, vagyis akartál, mert nem hagytam, majd hátat fordítottam, de jöttél és benyúltál az alsómba. - vigyorgott. - És nem a fenekemet fogdostad! - vigyorgott.
-   Te jó ég! - lettem teljesen vörös.
-   Attól féltem, hogy a végén még megerőszakolsz! - nevetett.
-   Louis! - szóltam rá majd teljesen vörösen hátat fordítottam neki. - Elég.
-   Úgy mondod, mintha én csináltam volna. - nevetett.
Nem szólaltam meg, mire hangja megváltozott.
-   Tudom, hogy nem te voltál. - simogatta az oldalam. - Tudom, hogy te sosem lennél ilyen nyomulós.
Én óvatosan fordultam felé, mire mosolyogva nézett rám.
-   Nem te akartad, csak a gyógyszer...
-   És... mi lenne, ha... ha én akarnám? - néztem fel rá kissé félve a választól.
-   Nem akarod. - simított végig az arcomon mosolyogva. - De ha úgy lesz, én minden kívánságod teljesítem!
Egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment.
Mi van, ha Bribanc igazat mondott? Ha tényleg csak hatalmas szíve van. Hiszen azt tudom, de talán tényleg csak ezért van velem.
Sóhajtva mentem el zuhanyozni, majd felkaptam Louis köntösét és letotyogtam a lépcsőn.
-   Zuhanyoztál? - mosolygott, mire bólintottam.
-   Mi van, ha Briana igazat mondott? - néztem rá kérdőn.
-   Te nem hiszel nekem? - nézett meglepetten.
-   Nem tudom Louis! - sóhajtottam egyet. - Egyszerűen már ötletem sincs, hogy mi igaz és mi nem.
Óvatosan megfogta a jobb kezem, majd magához húzott.
-   Bárki bármit mond, én szeretlek! - puszilta meg a kézfejem a szemembe nézve. - Efelől sose bizonytalanodj el!
-   De...
-   Azért nem erőltetem, mert ez a te döntésed, az ha mindenképpen piszkállak vele, csak arra lenne jó, hogy számodra egyre kínosabb legyen. - magyarázta.
-   Biztos vagy benne, hogy nem akarom? - kérdeztem rá nézve, mire elmosolyodott.
-   A helyes kérdés az, hogy te biztos vagy benne, hogy akarod? - kérdezte, mire elmosolyodtam, majd bólintottam.

16. rész - Béke

A parton ücsörögtem éjszaka és némán bámultam a tengert. Hallottam zajokat magam mögül, mire sóhajtva pillantottam a hátam mögé.
Oli-t szúrtam ki leghamarabb a természetes testtartásával... Tudom hogy ez gonosz de nézz rá! Vörös, nagy a füle, görbe a háta és olyan furcsa... nem tudom egyszerűen fura
Természetesen Louis is ott volt, ahogy Stan is és cseppet sem tűntek szomjasnak.
Sóhajtva álltam fel és menekülőre fogtam, de hirtelen valaki lehuppant mellém.
-   Mi a gáz? - kérdezte Johnny.
-   Semmi. - vágtam rá, majd felpattantam és megindultam el Louis-ék és a bátyám közeléből, aki nem adta fel.
-   Rose, ismerlek! - lépett mellém.
-   Johnny, menj vissza, úgy se mondom el és így csak felidegesítesz! - néztem fel rá mérgesen.
-   Oké, de tudod tekintve, hogy attól függetlenül, hogy összevesztetek és Louis emiatt bepiált, ő a barátod és szereted, szóval a helyedben én összeszedném onnan, ugyanis éppen fürdeni készülnek. - mutatott feléjük.
-   És még én nem tudok magamról gondoskodni. - sóhajtottam.
-   Menj! - mosolygott rám.
-   De én csak Louis-t szedem össze! - néztem rá.
-   Jó, a többiekhez hívok erősítést! - mosolygott, majd elindult a hotel felé, én pedig a csapat felé.
Louis éppen a pólóját akarta levenni, amikor odaértem.
-   Szia! - vigyorgott rám. - Te is jössz fürdeni, vagy hívjam Danielle-t? - vigyorgott.
Oké, itt kapott tőlem egy józanító pofont.
-   Gyere! - kaptam el a karját, majd magam után húztam a hotel felé.
-   Fáj az arcom! - jelentette ki.
-   Megérdemled. - vágtam rá.
Csöndben volt a liftben, nekidőlt a falnak és éreztem, ahogy engem nézett.
-   Szép vagy! - jelentette ki komolyan, mire rá pillantottam, de nem szólaltam meg. - Mármint most komolyan. Szerintem szerencsés vagyok.
-   Kösz. - morogtam, majd mikor megérkeztünk kirángattam és rögtön a lakosztály felé vonszoltam.
-   Milyen felelősségtudó itt valaki! - vigyorgott rám Harry.
-   Nincs jó kedvem. - morogtam.
Ahogy beléptünk, Louis az ágy felé indult, de elkaptam a karját.
-  Húzz zuhanyozni! - mutattam a fürdő felé.
-  Segíts! - vigyorodott el, majd közelebb lépett, teljesen elém. - Tudod a zuhany alatt szoktam... - mondta volna, de rögtön közbe vágtam.
-  Egyedül zuhanyzol! - vágtam rá. - És nagyon haragszom rád!
Csöndben bement a zuhanyzóba, majd becsukta az ajtót.
Lehuppantam az ágyára, majd kitört egy könnyem.
Rosszul esett, amit Danielle-ről mondott. Főleg, amit részegen. Az emberek elméletileg részegen őszinték... Tényleg érez még valamit Dani iránt?
Csöndben sírdogáltam, amíg nem nyílt az ajtó. Éreztem, ahogy Louis óvatosan leül mellém, majd egyik kezét oldalamra simította.
-   Megyek a saját szobámba. - morogtam halkan, majd felültem.
-   Én tudom, hogy iszonyatosan tapintatlan voltam, tényleg sajnálom. - mondta halkan és bűnbánó hangon.
-   Szerintem egyszer már megbeszéltük. - mondtam halkan, elég szomorúan.
-   Annyira sose tudnék lerészegedni, hogy elfelejtsem, mennyire csodálatos vagy és hogy mennyire szeretlek. - mondta, mire sóhajtottam.
-  Én is szeretlek, de akkor is nagyon haragszom és nagyon fájt. - motyogtam, majd kiléptem és a szobám felé mentem.
Én nem voltam hajlandó zuhanyozni, egyszerűen ruhástul dőltem az ágyba és el is aludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy nyílik az ajtóm.
-  Jó reggelt. - köszönt mosolyogva Anya, majd megcsukta az ajtót. - Mi volt Louis-val?
-  Semmi fontos. - mondtam, majd felültem. - Megyek zuhanyozni.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és elég keserű hangulatban indultam a másik lakosztályba.
-   Jó reggelt. - morogtam, amikor beléptem.
-   Képzeld, azt beszéltük, hogy ma elmegyünk szörfözni! - mosolygott rám Ellie.
-   Nincs kedvem, bocsi. - sóhajtottam.
Ő rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben és kérdőn nézett, de legyintettem. A reggeli iszonyú hangulatban telt és amíg a többiek szörföztek, én ültem a már jól ismert sírós mólon és sírtam.
Képes voltam egészen sötétedésig ott bömbölni.
-   Rose, vannak még könnyeid? - kérdezte egy mosollyal Oli, majd leült mellém.
Én már el voltam fekve és az eget néztem.
-   Aha, még vannak, de legalább ma még nem kellett pisilnem. - mondtam rá nézve, mire elnevette magát. - Miért jöttél Kérdőjel?
-  Hogy beszéljek veled. - mondta. - Louis tényleg nem szereti a nővéred. Ha másnak nem, nekem hidd el. A legjobb haverja vagyok.
-  Ti lassan jártok! - néztem rá elmosolyodva.
-  Haha! - forgatta a szemét. - Szerelmes beléd és nagyon rossz kedve van! A könnyeid miatt pedig lassan elrohad a móló. - nevetett, mire elmosolyodtam.
-  Jó arc is tudsz lenni Kérdőjel. - mosolyogtam rá.
-  Tudom. - vigyorodott el. - Viszont a pasid csinált neked valamit, szóval velem kéne jönnöd! - mondta mosolyogva.
-  Így? - mutattam magamra.
-  Felőlem meztelenül is jöhetsz. - nevette el magát.
-  Jó, megyek. - sóhajtottam.
Egy iszonyú cuki asztal volt a homokban, körbe rakva gyertyákkal, amik szívecskét formáztak az asztal körül és Louis egy csokor babarózsaszín rózsával várt. Rögtön elmosolyodtam, majd Oli megszólalt.
-  Nekem ennyi volt a munkám. - mosolygott.
-  Kösz Kérdőjel. - öleltem meg mosolyogva, mire meglepetten ugyan, de visszaölelt.
-  Most komolyan megöleltél engem? - kérdezte vigyorogva.
-  Igen. - mondtam, majd elhúzódtam tőle. - De ne szokj hozzá! - vágtam rá felhúzott szemöldökkel, de egy vigyor bújt el az arcomon.
-  Eszemben sincs. - nevetett, majd elindult, de utána szólta.
-  Kérdőjel! - szóltam, mire felém fordult. - Már nem szólsz amiatt, hogy így hívlak! - mutattam rá vigyorogva, mire elnevette magát.
-  Megszoktam. - mondta nevetve, majd elindult és én is Louis felé.
-  Szia. - mosolyogtam rá óvatosan.
-  Szia! - mosolygott. - Tudnod kell, hogy a barátod egy 24 éves idióta. Sokkal okosabb vagy nála! - mondta megbánóan. - És tök igazad volt és nagyon nagyon sajnálom. - mondta, majd óvatosan felém nyújtotta a rózsát.
-  Tudom, hogy idióta vagy és ezt köszönöm! - pillantottam a rózsára mosolyogva, majd óvatosan, lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát. - És meg kell mondjam, hogy borzasztó vagy részegen. - kuncogtam, mire elnevette magát.
-  Tudom, de a pofon után normális voltam! - nevetett.
-  Persze, főleg amikor közölted, hogy segítsek zuhanyozni. - nevettem.
-  Jó, mindegy. - mosolygott. - Szeretlek!
-  Én is szeretlek, de ettől függetlenül haragszom rád. - mondtam mosolyogva.
-  Tudom és megérdemlem. - sóhajtott.
Mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára, de nem elégedett meg ezzel, újra közelebb vont és megcsókolt.
-   És hogy tetszik? - biccentett az asztal felé.
-   Nagyon cuki, de elég nyálas. - néztem rá nevetve.
-   Nem tetszik?! - kérdezte felháborodva.
-   De igen. - nevettem. - Tetszik, én csak az őszinte véleményemet közöltem.
-   Gyere! - mondta, majd óvatosan átlépte a gyertyakeretet ahogy én is, majd kihúzta nekem az egyik széket.
-   Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd leültem, ő pedig velem szembe.
Amint megpillantottam, hogy mi van az asztalon elnevettem magam. Semmi saláta, vagy hasonló. Hamburger, sült krumpli,kóla és fagyi.
-   Oké, asszem visszavonom a nyálast! - nevettem, mire elnevette magát.
-   Tudtam, hogy tetszeni fog. - nevetett.
Evés közben beszélgettünk, leginkább mindenről és mindenkiről.
-   A fagylaltot máshol fogyasszuk el hölgyem! - mosolygott, miközben felállt.
-   Louis. - néztem rá komolyan, mire már nevetni kezdett. - Én esküszöm, hogy seggbe rúglak ha folytatod ezt a túlzott úri emberséget! - mondtam, majd én is elnevettem magam.
-   Nyugi. - nevetett, majd a kezembe adta a fagyiját, majd az övét is és végül felkapott mint egy menyasszonyt.
-   Kezdek félni. - kuncogtam.
A tenger felé vitt, majd sétált még egy kicsit és megpillantottam a függőágyat két fa között, de a fák már kissé a tengerben voltak. Olyan bokáig érő víz fölött volt a függőágy.
Louis óvatosan leültetett az ágy egyik végébe, majd leült a másikba. Végül valahogy sikerült úgy elhelyezkednünk, hogy nem borulunk fel és Louis mellkasának dőltem, ugyanis félig ültünk, félig feküdtünk és közben fagyit ettünk.
-   Ezeket egyedül találtad ki? - kérdeztem, de közben mindketten a tengert bámultuk.
-   Igen, bízz a fejemben! - mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Azért te helyettem is jól elküldted a nővéred. - mondta de hangja szórakozott volt.
-   Tudom. - nevettem el magam. - De hát tudja, hogy nem szeretem! Ezzel csak azt éri el, hogy még idegesíteni is fog! - magyaráztam.
-   Tudom. - nevetett, majd mivel megette a fagyiját, óvatosan odahajolt a fülemhez, majd puszit nyomott mögé, de ajkai a fagyi miatt hidegek voltak, engem pedig kirázott a hideg.
Tudtam, hogy elvigyorodott, majd kaptam még egy puszit, de azt már a nyakamra.
-   Louis... - kuncogtam.
-   Tudom, tudom. - nevetett. - Csak gondoltam elég morbid dolog lenne, ha a szüleid hallanák, ahogy az idősebbik lányuk volt barátja elveszi a kisebbik lányuk szüzességét a szomszéd szobában.
-    Louis! - nevettem el magam.
-    Ugye nem akarsz szűz maradni egész életedben? - kérdezte. - Bár ha igen, szólj, mert akkor ezt ne mellettem tervezgesd.
-    Szóval azt mondod, hogyha nem fekszem le veled, akkor nem kellek? - kérdeztem felháborodva, majd egy újabb kanál fagyit tettem a számba.
-    Nem ezt mondtam. Úgy se menne Csillagom, a kis testedben úgy dolgoznak a hormonok, mint egy tenyészbikában. - rajzolt egyik ujjával egy köröcskét a hasamra, amin kissé felhúzódott a póló.
-    Ne már. - kuncogtam.
-    Kis csikisem. - nyomott egy puszit a vállamra.
-    Amúgy meg ne tereld a témát! - mondtam.
-    Tudod, az nem fordulhat elő, hogy te kibírd ezt az egészet szex nélkül. - mondta mosolyogva.
-    Mert? - kérdezte.
-    Rosaly, tini vagy. - nevette el magát. - Vagyis a legcsodásabb korban. Meglátsz félmeztelenül és elsorolom mit szoktál csinálni, rendben? - vigyorgott, mire csak kuncogva bólintottam. - Először próbálsz észrevétlenül végignézni rajtam, ami sose jön össze, majd rögtön ezután egy éles levegővétel és rögtön alsó ajkadba harapsz. - nevetett halkan. - Az ártatlan arcodon ez egyszerre aranyos és szexi és beindító.
-    Te is ezt csinálod! - mondtam. - De nem vagy tini!
-    Ez így van. Csak férfi, aki ilyen ciciktől és popsitól könnyen bevadul. - nyomott csókot a vállamra. - De ha tinifiú lennék, már rég lefeküdtünk volna. A tini Louis már rég meg... - mondta volna, de közbe vágtam.
-    Értem. - vágtam rá, majd felpattantam, így a vízbe léptem, viszont Lou elvesztette az egyensúlyát és arccal esett le, mire felnevettem.
Louis felpattant, az ölébe kapott, majd mint egy őrült rohant befelé a vízbe és hirtelen mikor elég mély részhez értünk, bedobott.
-    Így már nem vagy olyan tüzes? - vigyorgott, mire felpattantam.
Louis végignézett rajtam, majd alsó ajkába harapott.
-    Nem a legokosabb döntés fehér pólót felvenni a strandra. - kacsintott, majd magához rántott hirtelen és megcsókolt.
Elmosolyodva karoltam át a nyakát, majd csodálattal néztem az arcát, amint elváltul egymástól.
-    Szeretlek. - sóhajtottam mosolyogva.
-    Én is szeretlek. - simogatta meg az arcom mosolyogva.

15. rész - Sosincs béke?

Másnap reggel Louis-hoz bújva ébredtem, de ahogy elkezdtem mocorogni, ő is felkelt.
-   A többiek is ébren vannak. - mondta mosolyogva.
-   De én nem akarok! - nyafogtam, majd mivel mindketten a hátunkon feküdtünk, de összeért a karunk, megfogtam a tőlem távolabb eső kezét, majd magam felé húztam, miközben az oldalamra fordultam, így mindketten oldalra fordultunk és szorosan egymáshoz voltunk bújva.
-   Kis akaratos vagy. - nevetett.
-   Ez van. - kuncogtam.
-   Rose, fel kell kelnünk. - nyomott puszit a fülem mögé.
-   Nem akarok felkelni, így akarok maradni! - mondtam mosolyogva.
-   Louis... - nyitott be Johnny, majd meglepetten nézett rám.
-   Jó reggelt! - vigyorodtam el.
-   Te mit keresel itt? - nézett rám felhúzott szemöldökkel. - Azt hittem Ellie-vel alszol.
-   Én tudtam, hogy Louis-val alszom. - vigyorogtam pimaszan.
-   Veled később beszélek, mert reggel van és ilyenkor rossz kedved van és ilyenkor bunkó vagy. - mondta, majd Louis-ra nézett. - Téged bármelyik pillanatban megöllek!
Mielőtt valamit visszaszóltam volna, Louis befogta a számat.
-   Felfogtuk. - bólintott Louis elmosolyodva.
-   Azt akartam mondani, hogy muszáj jönnötök reggelizni. - mondta, mire sóhajtottam és mindketten felültünk.
Johnny csak kiment, mire kimásztam az ágyból.
-   Igazad van, tényleg sokkal jobb kettesben fetrengni. - vigyorgott.
-   Nem vagyok hülye. - nevettem, majd Louis egyik pólóját kerestem.
Csöndben mögém lopózott, majd óvatos puszit nyomott a vállamra. Elmosolyodtam, de nem állt meg itt, a nyakamat kezdte csókolgatni.
-   Louis, hallottad a bátyámat. - szóltam rá mosolyogva.
-   Igen, hallottam... - morgott és forró leheletét éreztem a bőrömön, amitől kissé kirázott a hideg. - De itt van a csodálatos barátnőm, akinek lehetetlen ellenállni. - mondta, majd újabb csókot hagyott a nyakamon.
-   Lou, ezen kívül kislány vagyok! - mondtam mosolyogva.
-   Oké, akkor most megismerheted azt az énemet, amit eddig kevésbé kedveltél... Szarok rá! Ha az a kislány ilyen, nagyon szívesen megrontom. - mondta, majd folytatta eddigi tevékenységét.
-   Nem rossz ez a nemtörődöm éned, de ebben a helyzetben nem nyert. - mondtam és megfordultam a karjaiban.
-   Rendben, de ezzel annyit érsz el, hogy amikor őfelségének megfelelő az időpont, akkor én már annyira kanos leszek, hogy valószínű csak letépkedem rólad a ruháidat. - mondta vigyorogva, mire elnevettem magam.
-   Megbeszéltük. - bólintottam vigyorogva, miközben alsó ajkamba haraptam.
-   Oké. - vigyorodott el, majd megcsókolt.
Reggelinél nem történt semmi izgalmas, egyenlőre a szülők előtt még titok volt ez az egész...
A parton Louis mellett sétáltam és megpillantottam egy csajszit nagy pocakkal.
-   Ú, képzeld milyen tinimami lennék! - néztem fel rá vigyorogva.
-   Mi van? - nézett rám meglepetten, majd elnevette magát.
-   Csak képzeld el! - vigyorogtam. - Ilyen nagy labda lennék és tök éhes mindig és még a megszokottnál is morgósabb és idegesítőbb.
-   Mondd, hogy jönnek ilyen gondolataid? - nevetett.
-   Nem tudom, ahogy neked a nyúlsegg vásárlási ötleteid. - rántottam vállat, majd újra elmosolyodtam. - De most képzeld már el!
-   Nem szeretnélek teherbe ejteni. - nézett rám mosolyogva.
-   Ki mondta, hogy te lennél az apja?! - néztem fel rá karba tett kézzel vigyorogva.
-   Ja, értem. - forgatta meg a szemét. - Szóval képzeljem el, hogy a barátnőmet valami másik pasi teherbe ejti és tinimami lesz?!
-   Pontosan! - vigyorogtam rá, majd elnevettem magam.
-   Hát ezt nem hagyom. - vágta rá,  mire nevetve szaladtam az előttünk battyogó Ellie és Harry pároshoz.
-   Szerintetek milyen tinimami lennék? - néztem rájuk vigyorogva.
-   Gyereket akartok? - nézett rám értetlenül Hazz.
-   Dehogy, nem Louis lenne az apja. - legyintettem vigyorogva.
-   Szóval Louis-val jársz és megcsalod és tinimami leszel? - nézett rám értetlenül Ellie.
-   Igen, de nem fogom tudni, hogy ki a gyerek apja, Louis meg szakít velem, szóval egyedül kell nevelnem. - magyaráztam vigyorogva.
-  Ú, segítenék! - ölelt magához oldalról Ellie vigyorogva.
-  Nagyon rossz lenne annak a gyereknek... - nevetett Harry.
-  Most miért? - löktem meg.
-  Mert magatokra se tudtok vigyázni. - vágta rá Louis, aki éppen mögénk ért.
-  Te sem. - vágtam rá.
-  Én rád is tudok vigyázni és a fiamra is! - vigyorgott.
-  Én is tudok magamra vigyázni! - morogtam.
-  Én is. - vágta rá Ellie karba tett kézzel.
-  Oké, akkor próbáljatok meg egy napig vigyázni magatokra. - mondta Liam vigyorogva.
-  Rendben. - bólintott Ellie, majd belém karolt és leültünk a napágyakra.
Órákig csak napoztunk, majd úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit. Éppen a parton járkált a cuki pincér srác és egy csaj is. Természetesen a srác felé indultunk.
-  Helló! - köszöntünk mosolyogva, mire megfordult és elvigyorodott.
-  Sziasztok! Miben segíthetek? - mosolygott kedvesen.
-  Inni szeretnénk valami fincsit. - mondtam mosolyogva.
-  Mit szólnának a hölgyek a hotel legjobb alkohol mentes koktéljához? - mosolygott a pasi.
-  Tökéletes. - bólintott Ellie vigyorogva.
-  Azokhoz a napágyakhoz vihetem? - mutatott a mieink felé.
-  Pontosan, köszönjük! - mondtam mosolyogva, majd nevetve távolodtunk el.
-  Ez nagyon csúnya bosszú! - nevetett Ellie.
Lehuppantunk a napágyakra, majd vigyorogva összenéztünk.
-  Tényleg, a múltkor mit beszéltél ezzel a pincérrel? - kérdezte vigyorogva.
-  Csak jeget kunyeráltam. - kuncogtam.
-  Meséld csak! - vigyorgott Ellie.
-  Csak egy pusziba került. - rántottam vállat vigyorogva.
-  Ennek a cuki fiúnak? - nézett nagy szemekkel Ellie. - Nem volt nagy ára. - nevetett.
-  Tudom. - kuncogtam.
-  Hölgyeim! - lépett a napágyaink közé vigyorogva a srác, majd a kezünkbe adta az italokat.
-  Mennyi lesz? - kérdeztem.
-  A hotel ajándéka. - kacsintott rám, majd távozott.
-  Rád kacsintott. - nevetett Ellie.
-  Tudom. - vigyorogtam rá.
-  Ó... - kuncogott.
Igen, az egész napunkat annak szenteltük, hogy féltékennyé tegyük a srácokat. Ellie ugyan nem jár senkivel, de ahogy észrevettem Harry kezd rátapadni...
Estére ez sikerült is és amikor felmentünk a szobákba, átmentem Louis-hoz, aki mérgesen nézett rám.
-  Nem vicces! - nézett mérgesen. - Rohadtul nem! Pontosan tudod, hogy amúgy sem vagyok még teljesen nyugodt a korkülönbség miatt, a szüleid miatt, Danielle miatt, Johnny miatt... - sorolta. - Muszáj szórakoznod?!
-  Megmondtam, hogy leszarom, hogy mennyi idős vagy, azt is, hogy én mennyi idős vagyok. Szerintem rohadt szerencsés vagyok és kész. A szüleim miatt ne aggódj, dumáltam Anyával és Johnny-t is szard le, de Danielle miatt mégis miért aggódsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-  Mert mi van, ha szomorú lesz? - kérdezte. - Én nem akarom megbántani!
-  Mondjuk leszarhatnád, hogy mi van vele! - vágtam rá.
-  Nem fogom. - mondta.
-  Ezt megbeszéltük. - vágtam rá kiabálva, majd kirontottam a szobájából és a sajátom felé vágtattam.
Rögtön hallottam, hogy nyílik az ajtó és Louis kilép.
-  Rosaly, én nem úgy értettem... - motyogott.
-  Hogy lehet ezt érteni?! - kiabáltam rá és könnyes volt a szemem.
-  De ne sírj, komolyan nem... - makogott, majd kilépett a szobájából Niall.
-  Mi a baj? - kérdezte ijedten.
-  Semmi. - vágtam rá halkan, majd kiviharzottam a szobából.
Fogalmam nem volt, hogy merre menjek, de amikor a lifthez léptem, Danielle szállt ki.
-  Rosalia mi a baj? - kérdezte ijedten.
-  Semmi. - vágtam rá morogva.
Hallottam, ahogy nyílik a 2-es lakosztály ajtaja, majd oda pillantottam és Louis lépett ki.
-  Nem mondod el? - kérdezte Danielle kedvesen.
-  Már megbocsájts, de ha te lennél az utolsó ember a földön, akkor se öntetném ki a szívem pont neked. - vágtam rá, majd beléptem a liftbe.
-  Rose... - mondta Louis és a lift felé sietett, de szerencsére pont becsukódott.
Igen sikerült megint összevesznünk, de ez most csak is Louis hibája volt. Szerintem most ebben igazam volt és nem én leszek, aki bocsánatot kér, vagy magyarázkodik.

14. rész - Rosalouis

Reggel mikor felkeltem Ellie már nem volt mellettem. Morogva ültem fel, majd körülnéztem. Valószínű mindenki reggelizni volt, ugyanis teljes csönd volt, majd amikor kinyitottam az ajtót, Louis szobájának nyitott ajtajával találtam szembe magam és a fürdőjének is nyitva volt az ajtaja, ahol nekem háttal törölte a haját.
Láttam, hogy meg fog fordulni, így hirtelen bevágtam az ajtót.
Basszus Rosaly, hogy lehetsz ilyen hülye?! Most tuti tudja, hogy megbámultad!
Oké, de tényleg megbámultam és egyébként is, ő hagyta nyitva az ajtót!
Jó, de nem annak kellett volna az elsőnek lennie, hogy belesel hozzá!
Késő! És amúgy is, iszonyat jó segge van! És megleshettem volna a...
Te jó ég meglestem volna?! Nem dehogy, ahhoz azért szégyenlős vagyok.
Nem, csak mivel összevesztünk kínos lett volna, de ha nem meglestem volna
Nem igaz, túl perverz gondolataim vannak!
Mert perverz vagy!
Oké, leálltam!

Csöndben huppantam vissza az ágyba, de a fejemben még mindig Louis csupasz feneke volt és izmos háta, na meg a vizes és kócos haja.
Oké, el kell terelnem a figyelmem! Nem mehet ez így egész nap!
Összeszedtem a bátorságom... na még kicsit elszundítottam, de előző jobban hangzik... és végül úgy döntöttem kimegyek.
Álmosan totyogtam ki és megláttam, hogy Louis a kanapén ült. Ahogy nyílt az ajtó, hátra nézett és ahogy meglátott, szemeivel egész testemet bejárta.
Tudtam, hogy ha nem lettünk volna összeveszve, akkor elmosolyodott volna reggeli kinézetemen.
-   Jó reggelt. - motyogtam.
-   Jó reggelt. - mondta ridegen.
Ez annyira rossz... én azt szeretem, amikor már megőrülök attól, hogy agyonölelget. Ez így nagyon nem jó.
-   Louis... - ültem mellé, majd felnéztem rá. - Szeretlek.
-   Én is téged. - jelentette ki ridegen, majd visszafordult a tv felé.
-   De nem! - vágtam rá nyafogva és a lábammal megböktem a csupasz oldalát. - Így nem jó!
-   Mi? - nézett rám értetlenül.
-   Legyél aranyos! - nyekeregtem. - Így nem jó! Nem hiszem el, hogy szeretsz.
Egy puszit nyomott az arcomra, majd rám nézett.
-   Szeretlek. - mondta, de semmi mosoly.
-   Hagyj békén! - pattantam fel mérgesen, majd Ellie szobájába trappoltam mérgesen és mielőtt még bevágtam volna az ajtót rákiabáltam: - Ja és igen, jól gondolod, hogy meglestelek és jó a segged! - és végezetül bevágtam az ajtót.
Hogy bírja ennyire jól?! Hát én hisztirohamot kapok! Földhöz verem magam és addig visítok, amíg Louis nem lesz aranyos.
Bedőltem az ágyba, majd egy párnát az ajtóhoz vágtam.
Csöndben duzzogtam, amíg Ellie megérkezett. Mikor benyitott hirtelen felültem.
-   Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy megverem! - mondtam mérgesen.
-   Louis-t? - nevette el magát.
-   Vagy megerőszakolom. - vágtam rá.
-   Nem vagy normális. - nevetett.
-   Hát nem! - vágtam rá. - Ja és nem csak, hogy tök elutasító, mikor felkeltem és kimentem volna, nyitva volt a szobájának és a fürdőjének az ajtaja és láttam hátulról meztelenül. És nagyon jó segge van.
-   Á, így már értem a hisztit. - bólogatott vigyorogva. - Felizgultál rá. - vigyorgott.
-   Te jó ég Ellie! - kiabáltam, majd kiviharzottam az ajtón és visszakiabáltam. - Nem és ez zaklatás!
Ő hangosan nevetett, míg én átrohantam a családomhoz.
-   Miért nincsenek normális barátaim? - kérdeztem nevetve.
-   Mert nem vagy normális! - vágta rá Johnny, majd hirtelen a hátára kapott és visszarohant velem.
Én fejjel lefelé lógva sikítottam, majd Johnny nyugodtan megállt velem a hátán a nappaliban, ahol éppen valami férfi eszmecsere folyt.
-   Nagyon dögös volt. - magyarázta Stan.
-   Megdugtad? - kérdezte tőle Liam.
-   Nem, mert túl ártatlan volt. - mondta. - Csak 17 volt.
-   Johnny és kitöröm a lábad és keresztbe ledugom a torkodon! - kiabáltam. - Utállak!
-   Ő a mi ártatlan 17 évesünk. - mondta röhögve.
-   Ne tegyél úgy, mintha nem lennék itt! Lenindzsázom a fejed! - mondtam, majd a végén elnevettem magam.
-   Így legalább egy kicsit nyugton vagy. - mondta és a fenekemre csapott.
-   Johnny, nagyon utállak! Soha nem lesz barátnőd! Egyedül fogsz meghalni! - nyafogtam, majd pár percig csöndben voltam. - Jó, igazából be kell vallanom, hogy terhes vagyok és ez nem túl jó a gyereknek. - magyaráztam, mire rögtön letett és hatalmas szemekkel nézett rám.
-   Ki az apja, mikor akartál szólni és te jó ég, csak 17 vagy! - akadt ki. - Anyáék tudják?
-   A pincér srác az apja, nem akartam szólni, csak ha ár muszáj és nem tudják. - soroltam.
-   Ki terhes? - nyitotta ki az ajtón Ellie ijedten.
-   Én. - mosolyodtam el, majd megsimogattam a hasam.
Igen, az egész 1D, Oli, Stan és Johnny is hatalmas szemmel bámult rám, míg a legjobb barátnőm hangosan röhögni kezdett, mire én is.
-   Olyan kis naiv vagy! - ütögettem meg Johnny arcát nevetve. - De édes, hogy elhitted!
-   Rosalia, ez nem vicces! - mondta mérgesen. - A húgom vagy!
-   Te meg a bátyám. - jelentettem ki.
-   Oké, átfogalmazom. - sóhajtott. - 30 éves korodig nem lehet gyereked. - vágta rá. - Te pedig vigyázz magadra! - nézett Louis-ra szigorúan.
-   Jó, néha nem látszik mekkora nyomi vagy! - öleltem magamhoz mosolyogva.
-   Kösz Rosalia. - nevetett és magához ölelt.
-   Elég! - toltam el magamtól. - Utálom, ha ezt csinálod! - csíptem meg a hasát, mire odakapott.
-   Kegyetlen, sátáni nőszemély! - mondta, mire egy puszit dobtam neki, ugyanis már úton voltam az ajtó felé.
Nevetve hagytam el a lakosztályt, majd a saját szobámban felöltöztem és visszamentem a csapathoz.
-   Ölelj meg! - nézett rám Johnny.
-   Nem. - vágtam rá.
-   Engem! - tárta szét a karjait Ellie, mire magamhoz öleltem.
-   A tesóm vagy! - vágta rá felháborodva, mire elnevettem magam.
-   Ez van! - rántottam vállat. - Nem tehetek róla!
-   Zuhog az eső. - lépett ki Louis a szobájából keserűen és rám se nézett.
Én mérgesen pillantottam Ellie-re, aki elnevette magát és legyintett.
-   Mit csinálunk? - kezdtem nyafogni.
-   Szerintem menjünk le a játékterembe. - mondta Oli.
-   Oké. - bólintott Louis.
Mindenki összeszedte magát, majd levonultunk a játékterembe, ahol először mindenki szétszóródott. Én Ellie-vel kezdtem valami motorossal játszani, majd eszembe jutott valami jobb.
-   Léghokizzunk! - vigyorogtam rá.
-   Jó, de csak mert úgyis nyerni fogok! - mondta magabiztosan.
Én nyertem... nem meglepő, kiskorom óta király vagyok benne.
-   Túl jó vagyok benne! - vigyorogtam Ellie-re.
-   Azt meglátjuk! - mondta Oli, majd felváltotta Ellie-t.
Őt is könnyen legyőztem.
-   Korábban kell kelned Kérdőjel! - vigyorogtam rá.
-   Oké, akkor én jövök! - mondta Stan.
Ellene is nyertem.
-   Én jövök. - mondta Louis, de rám se nézett.
Miért ilyen velem?!
Louis-nak sem sikerült legyőzni, de rám se nézett.
-   Ch, én jövök. - mondta fölényesen Dani.
Aha... nyertem.
-  Ch, nyertem! - vigyorogtam rá.
-  Hogy vagy ilyen menő? - kérdezte Harry csodálkozva.
-  Nem tudom, egyszerűen csak jól megy. - rántottam vállat mosolyogva.
-  És focizni tudsz? - kérdezte Stan.
-  Nem. - vágtam rá. - Ahhoz futni kell! Én nem futok. Már attól elfáradok, hogy nézem, hogy valaki focizik! - magyaráztam.
-  Nem értettem először, hogy miért bírlak ennyire... - mondta Ellie, majd elmosolyodott. - Már tudom! - szorított magához.
Hirtelen beütött a szuper hallásom és rögtön megfájdult tőle a fejem.
-  Mindjárt jövök. - mondtam és a mosdó felé siettem.
Bezárkóztam az egyik WC-be, majd lehajtottam a tetejét és ráültem. Csöndben ültem, befogtam a fülem, de csak egyre rosszabb lett és már úgy fájt a fejem minden zajtól, hogy sírva fakadtam. Csak teltek a percek, melyek nekem a szenvedés közben óráknak tűntek és én csak vártam az enyhülésre.
Tudtam, hogy Louis gondolat olvasó, de most nem csak gondoltam, inkább imádkoztam érte, hogy valahogy jelenjen meg és szerencsémre megtette.
-   Rosaly! - mondta ijedten, miután átjött a falon.
-   Nagyon fáj. - zokogtam felnézve rá.
-   El fog múlni! - súgta, majd hirtelen felhúzott és szorosan magához ölelt.
-   Hiányoztál. - bújtam hozzá szorosan, mire puszit nyomott a fejemre.
-   Te is. - súgta és próbálta minél jobban befogni a füleimet. - Tudod, ha már így itt vagyunk...
-   Igen? - suttogtam.
-   Leszel a barátnőm? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
-   Leszek. - súgtam mosolyogva. - Nem hinném, hogy ezt a kérdést sok pár beszélte már meg egy lány WC-ben. - kuncogtam.
-   Jól vagy? - kérdezte elmosolyodva.
-   Nem tudom, egy gyógypuszi még segítene. - kuncogtam, mire kissé elhúzódott, majd az államnál fogva felhajtotta a fejem, mire a szemébe néztem.
-   Nehogy ezen múljon! - mosolygott, majd közelebb hajolt és óvatosan megcsókolt.
Kezeimet óvatosan a hátára vezettem és közben szorosan magamhoz öleltem, ahogy ő is. Lassan húzódtunk el egymástól, de egymás szemébe néztünk és mindketten mosolyogtunk.
-   Annyira szép vagy. - mondta halkan, mire elnevettem magam, majd gyors puszit nyomtam a szájára.
-   Szeretlek. - súgtam mosolyogva.
-   Én is Rosaly! - mosolygott nagyon aranyosan, mire elnevettem magam, majd megcsíptem az arcát.
-   Olyan aranyos vagy! - nevettem el magam.
-   Na gyere! - mondta, kinyitotta az ajtót és kilépett, majd én utána.
Ki akart menni az ajtón, de óvatosan kezéhez nyúltam, majd összekulcsoltam ujjainkat, mire mosolyogva nézett rám és egy puszit nyomott a számra, amit viszonoztam.
Mosolyogva, kézen fogva mentünk ki.
-   Rosalouis! - ugrott fel vidáman Ellie, mire mindenki ránk nézett, én pedig elnevettem magam.
-   Hogy mi? - kérdeztem nevetve.
-   Rosalouis! - vigyorgott. - Ez a tökéletes nevetek! Én találtam ki! - büszkélkedett, mire elnevettem magam. - Ja és amúgy is jósnő vagyok! - vigyorgott, mire elengedtem Louis kezét, majd nevetve megöleltem.
-   Hülye vagy, nem jósnő! - nevettem.
-   Én megmondtam, hogy ez lesz! - mosolygott magabiztosan.
-   Hogyne, ahogy azt is megmondat, hogy ötös lesz a fizika dolgozat! - forgattam a szemem nevetve.
-   Oké, kérem vissza a barátnőm! - húzott vissza magához Louis, mire elnevettem magam. - És most megtanítasz léghokizni! - mondta, mire nevetve bólintottam.
-   Én kiállok Rosalouis ellen. - mondta nevetve Hazz.
-   Na gyere! - mondtam Tommo-nak, odaálltam az asztalhoz, majd Louis mögém állt és a vállam felett lesett.
Megfogtam a kezét, az ütőre tettem (írói megjegyzés: fogalmam sincs mi a neve valójában, bocsi :D), majd rátettem az enyémet, így Louis hátulról teljesen hozzám simult.
-   Bejön ez a tanítás. Ha a suliba is így tanítottak volna, lehet még élveztem volna. - mondta vigyorogva.
-   Nyugi. - morogtam mosolyogva. - Koncentrálj! - szóltam rá, mire elnevette magát.
-   Na, hajrá! - mondta Harry, majd bedobta a zsetont.
Harry-nél jött ki a labda, így ő ütött először, amit kivédtünk, de Louis irányított.
-   Úgy nehéz tanítani, ha mindenképp te akarsz irányítani. - nevettem el magam.
-   Jó, bocsi. - nevetett.
Innentől hagyta, hogy irányítsam a kezét, így hamar megnyertük.
-   Ennyi. - mosolyodtam el győztesen.
-   Ügyes vagy. - nyomott puszit az arcomra Louis mögülem, mire csak kuncogtam.
-   Gyakorolj! - mondtam mosolyogva, majd Louis elengedett.
-   Rose, engem is! - kérte Ellie nyekeregve.
-   Jó! - mondtam nyekeregve. - Te meg játssz ellenünk. - mondtam Louis-nak, aki bólintott és leváltotta Harry-t.
-   Milyen picike vagy! - kuncogott Ellie, miközben mögém állt.
-   Hagyjál már! - nevettem el magam.
-   Mehet? - kérdezte Louis, majd elnevette magát.
-   Mehet. - bólintottam, majd kezemet Ellie-ére.
-   Nagyon romantikus. - mondta kuncogva Ellie.
-   Kussolj már el! - nevettem.
-   Bocs törpe mesterasszony. - nevetett, mire én is felnevettem.
-   Téged nem lehet komolyan venni. - nevettem.
Végül természetesen nyertünk, de Ellie miatt végig röhögtük.
-   Menjünk fel. - mondta Louis vigyorogva.
-   Miért? - kérdeztem elmosolyodva, miközben Tommo hátulról magához rántott.
-   Mert szeretném a barátnőm társaságát élvezni. - súgta a fülembe mosolyogva, majd egy puszit nyomott a fülem mögé.
-   Most is veled vagyok. - nevettem el magam.
-   Jó, akkor kettesben akarok lenni a barátnőmmel büntetlenül. - mondta vigyorogva, majd óvatosan rá harapott a fülcimpámra, de egyáltalán nem fájt, csak csikis volt és elég váratlanul ért, így hirtelen felnevettem.
-   Ne csináld! - nevettem és elléptem tőle.
-   Szóval ez tetszik. - vigyorodott el, mire csak nevettem.
-   Csak nem zavarban vagy Majom? - vigyorgott rám Ellie.
-   Nem. - vágtam rá, majd a fenekére csaptam és elnevettem magam.
-   Mi lelépünk. - mondta Louis, miközben mosolyogva elkapta a kezem és összefűztük az ujjainkat.
-   Játsszunk még! - kértem mosolyogva.
-   Ellened nem lehet nyerni, nem játszok veled! - vágta rá, mire elnevettem magam.
-   Akkor játszunk mást! - mondtam mosolyogva.
-   Játsszunk kettesben... - kacsintott, mire meglöktem és elnevettem magam.
-   Választhatsz! - vigyorodtam el.
-   Választottam. - mondta és a kijárat felé kezdett húzni.
Hirtelen seggre ültem, de Louis csak nevetve vonszolt tovább.
-   Öreg vagy! - vágtam rá, majd elvigyorodtam, mire megállt és szúrós szemmel nézett rám. - Ne nézz rám így, öregszel! - incselkedtem.
-   Motorozzunk. - mondta és elengedett, mire elnevettem magam, majd felpattantam és utána szaladtam.
-   Megsértődtél Papi? - mosolyogtam.
-   Nem. - morgott, majd ráült a játékra és én is így tettem.
Én csak egy puszit nyomtam az arcára, miközben kiloptam egy zsetont a zsebéből és bedobtam a gépbe.
Természetesen Louis nyert, de nem hatotta meg, el sem mosolyodott.
-   Megint ilyen morgós leszel? - sóhajtottam, mire nem válaszolt.
Sóhajtottam egyet, megvártam amíg feláll és elkaptam a kezét.
-   Gyere Tata! - húztam magammal a többiekig, akik éppen léghoki őrületben szenvedtek.
Harry és Ellie játszottak, mire Ellie mellé léptem, kezem az övére tettem, majd egy ütéssel kivédtem Harry ütését és gólt lőttem, majd elnevettem magam.
-   Ez nem fair! - mondta Harry, mire elnevettem magam.
-   Az élet nem fair! - rántottam vállat, miközben kivettem a zsetonokat Louis zsebéből. - Rád bíztam! - tettem be őket Ellie farzsebébe.
-  De ez csalás! - nyafogott Hazz, mire nevetve egy puszit nyomtam az arcára, majd elkaptam Tommo kezét és elkezdtem húzni kifelé,
Egészen a liftig húztam, majd amíg vártuk a liftet kezeimet Louis mellkasára tettem és lábujjhegyre álltam.
-  Nagyon szeretlek, de amikor hisztizel megütnélek. - mondtam mosolyogva, de még mindig érzelemmentesen nézett.
Mikor felértünk az ő lakosztályukba mentünk és követtem Louis-t a szobájába, de ki akart zárni, mire elkaptam az ajtót.
-   Ilyet nem játszunk! - mondtam.
-   Mindjárt jövök. - morogta és bement a fürdőbe, majd magára zárta az ajtót.
Én eldőltem az ágyán, majd a plafont bámultam. Nem csináltam semmit, csak dúdolni kezdtem valamit...
De mit dúdolok?
Tovább dúdoltam, majd eszembe jutott, hogy a Perfect-et dúdolom, mire rögtön csöndbe maradtam.
Vajon hallotta?
Hirtelen nyílt az ajtó és Louis kilépett egy melegítőben.
Most bevonult átöltözni? Szégyenlős? Előttem?! Na ne már! Azért láttam már párszor alsóban! Sőt, ma reggel a csupasz seggét is láttam!
-   Most csak azért nem szólsz hozzám, mert azt mondtam, hogy öreg vagy? - sóhajtottam.
Ő csak csöndben ledőlt mellém.
-   Louis! Megőrülök! - mondtam.
Végül hátat fordítottam neki, majd először magamban morogtam, majd végül kitört belőlem egy könny és némán sírtam. Nagyon rosszul esett és már nem bírtam tovább, de nem akartam, hogy Louis lássa, hogy ilyen gyengusz vagyok.
-   Rosaly, ugye nem sírsz? - kérdezte Tommo.
Így ismer? Vagy turkált a gondolataimban!
-   Te a fejemben turkálsz? - kérdeztem és megpróbáltam elfedni a hangomban a sírást.
-   Nem. - vágta rá. - Csak ismerlek. Tudom, hogy nem vagy ilyen sokáig csöndben.
-   Te sem szoktál! - mondtam sértődötten, majd bevonultam a fürdőjébe, bezárkóztam és leültem a WC ülőkére.
A könnyeim természetesen előkerültek és egy jó ideig csak egymást követték, amíg rá nem jöttem, hogy fogom Tommo-t rávenni, hogy hozzám szóljon. Hirtelen lekaptam a pólóm, majd ledobtam és a szoba közepén hagytam, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem, mire Louis rám pillantott, majd meglepődött és elmosolyodott.
-   Levetted a pólód csak azért, hogy hozzád szóljak? - mosolygott.
-   Igen, szóval értékelhetnéd, mert ennél többet biztosan nem fogsz belőlem látni! - morogtam.
-   Olyan édes vagy. - mosolygott, majd elnevette magát és elkapta a kezem, majd magához húzott, egészen maga elé. - És az még cukibb volt, amikor bevallottad, hogy meglestél. - nevetett, miközben az ágyon ülve átölelte a fenekem, ugyanis annak a magasságában volt és úgy nézett fel rám. - És amúgy gyönyörű vagy. - vigyorgott, majd egy puszit nyomott a hasamra. - Sokkal szebb, mint a nővéred.
-   Ezt most arra érted, hogy van cicim? - nevettem el magam. - Mert azt tudom, hogy van.
-   Nem csak arra, de arra is. - vigyorgott.
-   Ezekkel a mondatokkal bocsánatot akarsz kérni? - mosolyogtam rá.
-   Igen, miért jó úton haladok? - kérdezte mosolyogva.
-   Igen. - bólintottam, miközben óvatosan az ölébe ültem és lábaimmal átöleltem a derekát.
-   Annyira szexi vagy. - mondta, majd alsó ajkába harapott, mire csak kuncogtam. - Csókolj meg!
-   Nem. - vágtam rá vigyorogva. - Amíg nem mondod el, hogy miért sértődtél meg.
-   Azért, mert nem olyan kicsi kettőnk között a korkülönbség és nem szeretném, ha unnál, vagy túl öregnek éreznél magadhoz képest! - mondta sóhajtva, mire elnevettem magam.
-   Nem lesz így soha. - mosolyogtam. - Szeretlek! - mosolyogtam, majd megcsókoltam.
-   Talán hiba volt megszabadulni attól a pólótól! - morogta, mire kuncogva újra megcsókoltam.
Iszonyat szenvedélyesen csókolt vissza, ami mosolyra késztetett, majd végigsimított az oldalamon és kezét kissé becsúsztatta a nadrágomba, mire kezemet az övére csúsztattam és kissé elhúzódtam tőle.
-   Most miért nem tapizhatlak, ketten vagyunk? - mosolyodott el.
-   Mert kislány vagyok! - nevettem el magam.
-   Egy ördögi kiscsaj! - nevetett, majd egy csókot nyomott a számra.

13. rész - Anya?

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kicsapja az ajtót.
-    Nyugi! - döntötte vissza a fejem a hasára Ellie.
-    Lányok, ébresztő! - hallottam Harry hangját.
-    Menj már! - mondta Ellie.
-    Reggeli van! - mondta.
-    Hozzatok nekünk! - motyogtam.
-    Téged hiányol a hódolód. - mondta nevetve.
-    Hát pedig nem megyek. - mondtam morogva.
-    Rosaly! - lépett be Louis is.
-    Nem. - vágtam rá. - Alszunk! - bújtam Ellie mellé.
-    Ti sem akartok reggelizni menni? - kérdezte.
-    Te sem? - néztem fel rá mosolyogva.
-    Nem. - vágta rá, majd bedőlt mellénk az ágyba.
Az egész reggelit mind végigaludtuk, csak a partra voltunk hajlandóak lemenni. Gyorsan kaptam fel a fürdőruhámat, majd kimentem a folyosóra.
-   Hol a nyuszipopsi? - nevetett Louis.
-   Az egy nyúlseggdarab és a kukában. - néztem rá a szememet forgatva.
-   Ne morogj már! - ölelt magához oldalról, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Csikizel! - kuncogtam.
-   Mehetünk, vagy túl nagy a szerelem? Szobára kell menni? - kérdezte vigyorogva Niall.
-   Hagyjál már! - nevettem el magam, majd beléptem a liftbe és a többiek is jöttek.
-   Kapok puszit? - mosolygott Louis.
-   Nem. - vágtam rá, majd kuncogtam, Lou mellé léptem, lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára.
-   Kaptam! - ölelt magához, mire elnevettem magam, majd kiléptünk a liftből.
-   Te jó ég! - ugrott mellém Ellie, mire meglepetten néztem rá.
Valamit a fülembe akart súgni, de hadart és semmit nem értettem, ráadásul nyálas lett a fülem.
-   Fúj! - töröltem le a fülem.
-   Gyere már! - kapta el a kezem és rángatott kifelé.
-   Ellie, emlékszel még arra, hogy fáj?! - szóltam rá.
-   Jaj, tényleg. Bribanc félig megölt. - bólintott.
-   Bribanc? - nevette el magát Niall.
-   Briana, aki egy ribanc. - rántott vállat Ellie mosolyogva.
-   Az a ribanc majdnem a barátnőm volt. - mondta Louis.
-   Ez esetben még jobban utálom. - mondta Ellie, majd belém karolt és kivonultunk. - Ti most jártok, vagy nem?
-   Nem. - mondtam. - Mármint még nem.
-   Értem, szóval ez valami érthetetlen cucc? - kérdezte és elnevette magát.
-   Pontosan. - nevettem, majd a többiek beértek minket és együtt mentünk le a strandra.
Mártóztunk egyet, majd otthagytuk a fiúkat és Ellie-vel hasra fekve napoztunk. Félig aludtam, amikor hallottam, hogy visszatért a férfi had.
-   Louis, mi van közted és Rosa között? - kérdezte tőle Apa.
Legszívesebben közöltem volna, hogy Rose és nem Rosa, de kíváncsi voltam mit mondd Louis, így alvást tettettem.
-   Ohm... - próbálta megfogalmazni gondolom. - Hát, jelenleg semmi.
-   Ez mit jelent? - kérdezte nevetve Niall.
-   Hát nem járunk meg ilyesmi, de mondjuk alakul valami. - motyogott.
-   Ne merd bántani. - mondta Apa.
Fú, eddig úgy érdekelte, hogy mi van velem...
-   Nincs szándékomban. - mondta Louis, majd leült mellém.
Mindenki csöndben maradt egy ideig, majd Anya megszólalt.
-   Louis, kend be Rosalia-t, ahol a nap éri, mert nincs annyi esze! - mondta.
Van annyi eszem, csak undorodom a naptejtől, de mindegy. Ráadásul anyám ingyen tapizást adott Louis-nak, amit nem érdemel meg. Mármint inkább ő, mint más, de leginkább senki.
Éreztem, ahogy Louis nagy keze a hátamhoz ér és elkezdi rákenni a hideg naptejet. Mindenhol alaposan bekente, közben kicsit meg is gyúrta, majd éreztem, hogy kezét becsúsztatja a fürdőruha felsőm alá, majd ott is alaposan bekeni a hátam, majd amikor a csípőmnél keni, ujjai kissé becsúsztak a bugyim alá.
-   A lábát is, mert ha leég itt fog nyekeregni nekünk. - mondta Anya.
Persze, mindenhol tapizzon. A lábaimat is alaposan bekente, majd éreztem, ahogy mellém dől a törölközőre és végignéz arcomon. Majdnem elmosolyodtam, de tartottam magam. Végül sikerült tényleg elaludnom.

Mikor felébredtem, már ment le a nap, teljesen Louis-hoz voltam bújva és senki más nem volt körülöttünk.
-   Jót aludtál? - kérdezte mosolyogva Louis, mire csak mosolyogva hümmögtem.
-   Kifejezetten élvezhető, amikor a puha kezeiddel bekensz. - vigyorogtam álmosan. - És édes a hangod, amikor zavarban vagy.
-   Komolyan ébren voltál? - kérdezte mosolyogva, de "mérgesen", mire kuncogtam. - Gonosz vagy.
-   Azért kihasználtad a helyzetet. - vigyorogtam.
-   Megkértek arra, hogy fogdossalak. Azért ezt nem kihasználni! - vigyorgott, mire elnevettem magam.
-   Amúgy hol van mindenki? - kérdeztem.
-   Vacsorához készülődnek. - mondta mosolyogva. - Szóval ha szerencsénk van, még pár óráig kettesben lehetünk.
Én elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a szájára.
-   De menjünk. - mondta, miközben felült.
Én is így tettem és pár perc múlva már a liftben álltunk.
-   Mit csinálok egész éjjel? Nem fogok tudni aludni, a fél napot végigaludtam! - mondtam.
-   Nekem lenne ötletem. - vigyorgott Louis.
-   Louis, remélem vágod, hogy nem túl megfelelők ehhez a körülmények. - néztem fel rá.
-   Jól van. - nevette el magát, majd lehajolt hozzám és megcsókolt, mire rögtön visszacsókoltam és pont amikor nyílt a liftajtó, akkor váltunk el egymástól és szembe találtuk magunkat a családdal.
Pont nem láttak semmit, viszont mindenki kettőnket bámult.
-   Gondolom a vacsorán nem jelentek meg. - mondta Anya sóhajtva.
-   Nem valószínű. - mondtam lazán.
Ők beléptek, mi pedig ki, majd rögtön a lakosztályba siettünk. Ahogy beértünk és becsuktak az ajtót, elnevettem magam.
-   Ez gáz is lehetett volna. - nevettem.
-   Apukád szerintem nem bír engem. - nézett rám Louis aggódva.
-   Nem vele jársz, én pedig bírlak! - karoltam át a nyakát vigyorogva.
-   A probléma az, hogy veled sem járok! - nézett le rám felhúzott szemöldökkel, féloldalas mosollyal.
Én elnevettem magam, majd kezeimet lecsúsztattam oldalán, majd a hátán és végül fürdőgatyájának szélénél állítottam meg.
-   Hát igen. - bólintottam mosolyogva, majd lábujjhegyre állva akartam puszit nyomni Louis szájára, de ő most nem hajolt le, ahogy szokott, hogy elérjem.
Egyik kezemmel megcsíptem a hasát, mire rögtön legörnyedt, én pedig puszit nyomtam a szájára.
-   Gonosz vagy. - nevetett, majd a fenekemnél fogva felkapott és a szobája felé indult, miközben száját az enyémre tapasztotta és hevesen csókolóztunk.
Louis lassan letett az ágyra, figyelve, hogy ne húzódjon el tőlem és közben a csók is nyugodtabb, lassabb és szerelmesebb lett.
Louis óvatosan húzódott el, miközben elmosolyodott lassan. Én is elmosolyodtam, majd kezeim közé fogtam az arcát.
-   Szeretlek te nyálas fiúbandás! - nevettem.
-   Én is tüzes csajszi! - vigyorgott.
-   Olyan jó, hogy nincs itt a családom. - mondtam nagy mosollyal, sóhajtva.
-   Nem örülnek annak, hogy együtt vagyunk. - nevette el magát.
-   Nem, de nem érdekel. - rántottam vállat. - Amúgy sem vagyunk együtt hivatalosan!
Louis sóhajtva gurult le rólam és mellém feküdt.
-   Makacs vagy. - sóhajtott mosolyogva.
-   Tudom, de nem fogok megváltozni. - vigyorogtam rá.
-   Tudom és így szeretlek. - nyomott puszit az arcomra.
-   Csak tudnám miért. - néztem rá kérdőn.
-   Azért aki vagy. - simított végig az arcomon.
Egy óvatos puszit nyomtam az arcára.
-   Tudod, más párok előbb összejönnek, majd csókolóznak és lefekszenek, majd kimondják, hogy szeretik egymást. - magyarázta. - Mi csókolóztunk, kimondtuk, hogy szeretjük egymást és ennyi...
-   Nem, előbb szerelmi vallomás, aztán szex. - magyaráztam rá pillantva.
-   Már bocs Rosaly, de több kapcsolatom volt, mint neked. Sőt, nekem volt már pár barátnőm, neked még egy barátod se volt. - magyarázta.
-   Volt már barátom és szerintem nőként sokkal becsületesebb dolog az, amit mondtam. - mondtam mérgesen, miközben felpattantam, majd karba tett kézzel néztem rá. - És pontosan tudod, hogy miért nem jártam eddig senkivel. - vágtam rá.
-   Nem, ezt valahogy sose mesélted! - ült fel.
-   Mert rohadtul nem akartam még valakit, aki a nővéremet csodálja és csak azért van a közelemben. - mondtam mérgesen, majd kiviharzottam a szobájából.
Mérgesen haladtam a szobánk felé, bevágtam az ajtót és a szobámba trappoltam. Lezuhanyoztam, majd felvettem Louis egyik pólóját és egy bugyit, majd befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv-t. Éppen a Charlie Angyalai ment, amit mindig szerettem. Fogalmam sincs, hogy a három csaj erőssége, bátorsága és nőiessége fogott meg, vagy a lehetetlen sztori, de imádtam. Nem tudtam eldönteni soha, hogy melyik csajszi a kedvencem, de szerettem.
Miután végignéztem, előszedtem Mama naplóját, amiről igencsak megfeledkeztem.



" Nem értettem. Oliver most ugyan úgy szerelmes belém, mint én belé? Vagy csak szédít, mint a legtöbb lányt?
Két hétig nem jött iskolába, majd egyik nap, amikor hazafelé sétáltam, hirtelen hátulról magához ölelt valaki. Mielőtt sikíthattam volna, megfordított karjai közt és egy csókot nyomott a számra. Ijedten néztem végig Oliver arcán. Szemeit becsukta és élvezte a csókot. Én óvatosan becsuktam a szemem és visszacsókoltam. Lassan és óvatosan húzódtunk el egymástól.
- Szeretlek. - súgta halkan mosolyogva.
- Én is. - súgtam mosolyogva.
- Mutatok valamit! - fogta meg a kezem, majd rohanni kezdett a város sötétebb része felé.
Mikor odaértünk, mindketten lihegtünk.
- Nézz a szemembe! - szólt rám, mire tettem amit mondott. - Fogd meg a kezem.
Bólintottam és megfogtam a kezét.
- Kicsit fájni fog. - súgta, majd hirtelen lángolni kezdett a keze, mire sírva fakadtam a fájdalomtól, de nem engedtem el. - Mindjárt elmúlik. - súgta, majd egy puszit nyomott a számra, mire elmosolyodtam, majd elmúlt a fájdalom és elengedett.
Az egész testem lángolt.
- Már te is tudod Baba. - súgta mosolyogva, mire elmosolyodtam. "

Hirtelen hallottam, hogy megérkezett a család.
-  Kicsim, mi történt? - csodálkozott Apa és belépett.
-  Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül.

-  Nagyon bírod Louis-t, folyamatosan egymás nyakán lógtok... - magyarázta. - Mi az, baj van? 

-  Hát, úgy is mondhatjuk... - rántottam vállat. 

-  Szereted? - nézett rám, mire elvörösödve bólintottam. - Ha megbánt, szétrúgom a seggét. 

-  Apa, nem vagyok kislány, nem kell rám úgy vigyázni. - kuncogtam.

-  Nekem te vagy a legkisebb lányom és örökre a kis hercegnőm leszel. - ölelt magához, mire kuncogtam. 

-  Oké, de akkor el kell mondanom, hogy a hercegnőd éhen hal. - nevettem. 

-  Egyél. - nevetett, majd elengedett, egy puszit nyomott a homlokomra és kiment. 

Visszahuppantam az ágyra és a kezembe vettem a naplót, de rögtön kopogtak. 

-  Ki az? - sóhajtottam. 

-  Nem kopogok. - morogta Ellie, majd belépett. - Mi a baj az álompasiddal? - sóhajtott. 

-  Összevesztünk. - rántottam vállat sóhajtva. 

Megint kopogtak, de Ellie kinyitotta az ajtót. 

-  Rosalia... - mondta Harry, de közben elmosolyodott mikor meglátta Ellie. - Szia... - vigyorgott rá. 

-  Mit bámulsz? - nézett végig rajta Ellie vigyorogva. 

-  Komolyan itt flörtöltök? - kérdeztem hatalmas szemekkel. 

-  Nem flörtölünk. - vágták rá egyszerre. 

-  Oké... - bólintottam. 

-  Louis kérdezi, hogy éhes vagy-e és mentek-e vacsorázni, mert azt mondta, hogy hirtelen megsértődtél és most ő is morgós és nem szól hozzád. - magyarázta Harry unottan. - Ne kérdezd, hogy normális-e, mind tudjuk, hogy nem az. - magyarázta és elnevette magát. 

-  Igen, egy óra múlva a liftnél. - bólintottam vigyorogva. 

-  Oké. - nevette el magát, majd kilépett. 

-   Neked ki kell találnod ó, hogy hogyan nézhetek ki normálisan, de legyek szexi, hogy Louis bocsánatot kérjen. - magyaráztam. 

-   Jó. - bólintott vigyorogva. 

Egész gyorsan készen lettünk, majd mikor felöltöztem, a hajamat kiengedve hagytam és nem sminkeltem, ugyanis azt sosem szerettem. 

-   Mondtam már, hogy mennyire utálom a szoknyákat? - néztem Ellie-re. 

-   Igen. - nevetett. - De gyönyörű vagy és szexi. Itt a cipőd! - nyomott a kezembe magassarkúkat. 

-   Ha valamit, akkor ezt nem! - vágtam rá. - Van nekem ehhez cipőm! - vigyorogtam, majd felkaptam a szoknyához illő Vans-emet. 

Ellie elnevette magát, majd mentem a lifthez. Louis csodálkozott, viszont egész vacsoránál nem szóltunk egymáshoz. 

Túl önfejűek vagyunk mindketten. 

Mérgesen trappoltam a szobámba, majd lerúgtam a cipőmet és dühösen dőltem arccal az ágyba és sikítottam. 

-   Na kapj hisztirohamot! - kiabált be Johnny. 

-   De igen! - kiabáltam és elkezdtem rugdosni az ágyat. 

-   Rosalia! - lépett be mérgesen, majd elnevette magát és felkapott a vállára, majd átcipelt a másik szobába, amíg én sikítottam. 

-   Johnny, kilátszik a bugyim! - sikítottam nevetve, fejjel lefelé lógva. 

Ő becsukta a 2-es lakosztály ajtaját, majd nevetve megállt. 

-   Honnan tudod, hogy kilátszik a bugyid, hogyha nem látod? - kérdezte nevetve. 

-   Érzem te idióta!  - nevettem. - De fejre fogsz ejteni!  

-   Nem foglak! - mondta, majd óvatosan a földre fektetett a szőnyegre. 

-   Testvéri szeretet. - röhögött Liam. 

-   Csak egy hisztigépet hoztam! - legyintett Johnny. 

-   Ne merj így hívni! - nyafogtam a földön.

-   Miért nyafogsz? - nevetett Ellie. 

-   Csak úgy! - nyafogtam. 

Ellie mellém ült, majd  lepillantott rám és elmosolyodott. 

-   Mesélj! - mosolygott. 

-   Szoknyába préseltem magam. - döntöttem a fejem az ölébe, ő pedig elkezdte a hajamat birizgálni. - Nem is farmer és póló volt rajtam. De nem hatotta meg. 

-   Hallgatlak bébi. - simogatta a homlokom. 

-   Én soha többet nem veszek fel szoknyát! - vágtam rá. - És ilyen felsőt sem. Tudom már mit éreznek a ruháim, amikor benyomom őket a szekrénybe, úgy, hogy éppen hogy nem borul ki. - magyaráztam. - Nőnek lenni szívás. 

-   Ebben egyet értünk. - bólintott. 

-   Most megyek és átöltözöm! - morogtam, majd felpattantam, lehúztam a szoknyám és visszarohantam a szobámba. 

Ledobáltam a ruháimat, majd felkaptam egy melegítőt és egy pólót, majd visszamentem a jobb fejekhez. 

-   Ó, itt az én kis csövesem! - ölelt magához nevetve Ellie. 

-   Hülye! - nevettem el magam. 

-   Ti még annyira kislányosak vagytok... - nézett végig rajtunk Stan mosolyogva. 

-   Miért? - kérdezte értetlenül Ellie. 

-   Ne piszkáld már őket! - vágta rá Liam mosolyogva. - Nem kislányok. 

-   Nem. - vágtam rá, majd elvigyorodtam.

-   Rosszalkodjunk! - lökött meg vigyorogva Ellie. 

-   Jó. - vigyorodtam el. 

-   Szédítsük azt a cuki pincér srácot! - vigyorgott. 

-   Az nem olyan jó arc. - ráztam a fejem. - Már dumáltam vele. 

-   Nézd már, Rosaly szédíti Louis-t és közben a pincér srácot! - mondta kissé hangosan Niall. 

Hirtelen kivágódott Louis szobájának az ajtaja, majd mérgesen nézett rám. 

-   Ez komoly?! - kiabált. - Azzal a nyomorékkal kavarsz és végül te hisztizel?! 

-   Nem kavartam vele, nem nyomorék. Tőle kértem jeget! - kiabáltam vissza. - És nem hisztiztem, te hisztizel! 

-   Na ne mondd! - kiabálta. - Szerintem egy mondat után kiabálva ajtókat csapdosni szerintem hisztizés. 

-   Oké, ha ennyire hisztis ribanc vagyok, akkor menj vissza a nővéremhez! - kiabáltam. 

-   Ne forgasd ki a szavaimat, soha nem mondtam, hogy ribanc vagy! - üvöltött még mérgesebben. 

-   Nem forgattam! De tényleg igazad van! - kiabáltam. - Danielle sokkal jobb nálam, menj hozzá! Ő végül is egy szavadra az ágyadban van! 

-   Hagyjál már a nővéreddel! - kiabált még mérgesebben. - Pontosan tudod, hogy még mindig szeretlek ettől függetlenül! - üvöltötte. 

-   Tudom és én is! - kiabáltam. 

-   Oké! - kiabálta. 

-   Oké! - kiabáltam, majd beviharzott a szobájába, én pedig ki a folyosóra. 

Sóhajtva dőltem a falnak. Nem sok pár van, aki szeretlek-kel fejezi be a vitát... 

-   Minden oké? - lépett ki a lakosztályunkból Anya. 

-   Aha. - bólintottam. 

-   Mindent hallottunk. - mondta aggódva. 

-   Anya, nincs gáz. - néztem rá komolyan. 

-   De ha baj van, elmondhatod. - mondta biztató mosollyal. 

-   Anya, nincs baj! Csak összevesztünk, nem történt semmi. - nyugtattam. 

-   Min? - kérdezte. 

Ez komoly? Rosaly, most komolyan az anyádnak fogod kiönteni a szíved? Annak, aki eddig szart rád és a nővéreddel törődött? 

Rose, észre vetted, hogy Rosaly-nak nevezted magad? Louis hív így! Ó, milyen cuki vagyok. 

-   Nem fontos. - legyintettem. 

-   Rosalia, szeretném tudni. - pillantott rám. - Tudom, hogy nem túl jó a viszonyunk, de ezen javíthatunk. 

Nem Anya! Késő! 

-   Azon, hogy mondta, hogy a normális párok csókolóznak, összejönnek, lefekszenek és utána vallanak szerelmet egymásnak, de mi nem. Én meg mondtam, hogy az normálisabb, ha előbb vallunk szerelmet, aztán szex és akkor közölte, hogy több barátnője volt, mint nekem barátom és ezen összevesztünk. - magyaráztam. 

-   Soha ne engedj ilyen téren! - mutatott rám szigorúan, majd elmosolyodott, mire én is. - Hányszor mondta, hogy szeret? 

-   Nem tudom, nem számolom. - rántottam vállat. 

-   Szóval jó sokszor? - kérdezte, mire bólintottam. 

-   Oké, akkor is neked kell, hogy igazad legyen és amíg hivatalosan nem vagytok együtt le ne feküdj vele! - magyarázta. - Csak ha úgy érzed, hogy elég komoly a kapcsolatotok és tényleg megérdemel téged. Addig ne! 

-   Rendben. - nevettem el magam. 

-   De tudom, hogy te vagy az okosabbik lányom. - mondta, mire nagy szemekkel néztem rá. - Elcsábítottad a nővéred 24 éves fiúbandás tetovált pasiját, akivel elméletileg tökéletes volt a kapcsolatuk, 17 évesen. - vigyorgott. 

-   Jól van. - nevettem. 

-   Na menj és neveld meg! - mondta, majd elindult volna, de egy puszit nyomtam az arcára és beszaladtam a lakosztályba. 

-   Kivel dumáltál? - kérdezte Oli. 

-   Anyámmal. - mondtam. 

-   Na ne! - nézett rám nagy szemekkel Hazz. 

-   De igen. - bólogattam vigyorogva. - És azt mondta, okosabb vagyok Danielle-nél. 

-   Csak nem elismerik mennyivel jobb vagy csajszi?! - vigyorgott Niall, majd pacsiztunk. 

-   Ne törődj a nővéreddel, én már rég megjósoltam. - vigyorgott Ellie. 

-   Te kussolj el! - nevettem el magam. 

-   Jó, most ne rosszalkodjunk, most szeretnek! - mondta Ellie. 

-   Aludjunk. - néztem rá. 

-   Oké. - bólintott. - Na de várjál! Louis-val átaludtad a fél napot! Megcsaltál! 

-   Mindig te leszel az alvó társam! - öleltem magamhoz szorosan. 

-   Játsszam el, hogy aranyos volt és legyek az? - kérdezte. 

-   Igen. - vágtam rá. 

-   Oké. - mondta, majd megölelt. - Attól még nem aludhatsz velem, meg kell beszélnetek. 

-   Nem. - vágtam rá. - Majd holnap. 

-   Jó, gyere. - sóhajtott, majd bementünk a szobájába és egy pillanat alatt elaludtunk. 

12. rész - Egy sokkal jobb nyaralás

Az utat mindenki végig aludta és egymáshoz se szóltunk. A fejemet Ellie vállára döntöttem és éjjel érkeztünk meg. Kómásan sétáltunk egészen a hatalmas hotelig. Két hatalmas lakosztályt vettünk ki a legfelső emeleten.
-   Itt lakik majd a Campbell család, ott pedig a 1D, Ellie, Oli és Stan. - magyarázta Anya először az egyes, majd a kettes ajtóra mutatva.
-   Én ott leszek! - mutattam a kettesre, miközben átöleltem Ellie-t.
-   Nem kislányom, te velünk leszel. - mondta Anya mérgesen.
Én morogva nyitottam be a szobába, bevonszoltam a bőröndömet, majd a nappaliból nyíló leghátsó ajtón léptem be, becsuktam azt és kinyitottam a bőröndömet. Bementem a fürdőbe zuhanyozni, majd mikor készen lettem, csöndben akartam kilopózni a szobából, mikor hirtelen valaki elkapta a karom.
-   Johnny, nem árulhatsz be! - kértem mosolyogva.
-   Jó, menj! - engedett el, mire kiszaladtam és halkan becsuktam az ajtót.
Gyorsan szaladtam át a folyóson és bekopogtam a bulisabbnak tűnő ajtón.
-   Rosalia! - nyitotta ki vigyorogva Liam.
-   Én ott leszek, ahol lenni akarok! - vágtam rá karba tett kézzel vigyorogva.
-   Rose! - sikította Ellie, majd odarohant az ajtóba és megölelt.
-   Ellie, szeretlek, de fáj! - motyogtam, mire elengedett.
-   Bocs, mindig elfelejtem a hülyeségedet. - lépett el mosolyogva.
-   Tudom. - kuncogtam.
-   És velem alszol, vagy ma... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   Veled alszom. - vágtam rá, miközben befogtam a száját, mire felnevetett. - De még nem alszom!
-   Jó, én sem. - vigyorodott el. - Gyere! - húzott magával, majd lehuppant a kanapéra, mire mellé ültem.
Aha... kb. öt perc múlva elaludtunk mindketten.

* Louis szemszöge *

Másnap reggel a reggelihez készülődtünk, már Ellie is készen volt, amikor hirtelen ijedten nézett körbe. 

-   Rose hol van? - kérdezte ijedten. 

-   Rose itt. - kiabált a folyosóról. 

-   Oké, megnyugodtam. - sóhajtott nagyot, mire elmosolyodtam. 

Kivonultunk, majd megpillantottuk ahogy Rosaly félig alszik a falnak dőlve. 

-   Hogy aludtál húgi? - kérdezte tőle röhögve Johnny. - Nem kellett volna kiszökni. 

-   Johnny, kuss! - morgott halkan. - Egész éjjel fájt mindenem és alig aludtam. 

-   Mert? - kérdezte tőle Dani aki éppen akkor lépett ki. 

-   Mert hülye voltam és verekedtem. - mondta morogva. 

-   Akkor magadnak köszönheted. - mondta Danielle. 

Így nem igen fogja megszeretni Rosaly. 

-   Kapd be. - vágta rá mérgesen. 

Sajnáltam Rosaly-t, de egész reggel nem lehetett hozzá szólni, majd reggeli alatt, amíg mi mind lementünk a partra, ő még aludt egyet, majd dél körül láttam meg. 

Nagy mosollyal közeledett felénk. Most a fürdőruhájának felsője fehér volt és volt rajta egy bajusz, de a bugyija maradt ugyanaz, ami a múltkor. 

-   Louis, jössz? - biccentett a víz felé Liam. 

-   Aha. - bólintottam, majd levettem a pólómat és elindultam vele. 

-   Várjatok meg! - kiabálta Rosaly, mire megálltunk. 

-   Te is mész? - kérdezte tőle Ellie mosolyogva. 

-   Aha, gyere! - vigyorgott a barátnőjére. 

-   Oké. - pattant fel Ellie nagy mosollyal, majd levette a napszemüvegét és megfogta Rosalia kezét. 

-   Milyen jó formában vagy! - csodálkozott Harry Rose-t nézve. 

-   Az alvás jót tesz. - rántott vállat mosolyogva. 

-   Megyek veletek. - pattant fel Harry is. 

-   Az mi? - mutatott a tetkójára meglepetten Niall, mire elvigyorodott. 

-   Csináltattam. - rántott vállat vigyorogva. 

-   Milyen kis vidám vagy! - állt fel Niall is, majd hirtelen biccentett Harry-nek és Niall Rosaly-t, Harry pedig Ellie-t kapta a hátára és elsuhantak mellettünk, ahogy berohantak a vízbe. 

Hangosan nevettek mind a négyen, ami engem is megmosolyogtatott, ahogy Liam-et is. 

-   Induljunk. - mondta Liam vigyorogva, majd rohanni kezdett, mire utána rohantam. 

Mikor beértünk a többiekhez, éppen akkor Rosaly és Ellie röhögtek ketten valamin. Vigyorogva mentem oda Rose-hoz, mire Ellie súgott neki valamit, majd elszaladt, mire Rosaly elnevette magát és bemutatott Ellie-nek, aki röhögve kacsintott és elrohant a fiúkhoz. 

-   Lám, lám, Tomlinson! - vigyorgott karba tett kézzel.
Mosolyogva még egy kicsit közelebb hozzá.
-   Lám, lám, a legjobb Campbell! - vigyorogtam rá és őt utánoztam.
Vigyora egy pillanat alatt lett huncut és lefröcskölt, majd szaladni kezdett, de a vízben nem volt túl gyors, így sikerült hátulról lefröcskölnöm, mire sikított és megállt. Visszafordult hozzám, majd fröcskölni kezdett. Beszálltam a csatába és fröcskölni kezdtem, miközben megindultam felé. Rögtön tudta, hogy bele akarom dobni, mire rohanni kezdett, de gyorsabb voltam, az ölembe kaptam és vigyorogva rá kacsintottam.
-  Ne légy olyan magabiztos Kicsi. - vigyorogtam rá.
-  Kegyelmezz! - kérte és a nyakamba kapaszkodott, mosolyogva. - Puszi?
-  Talán. - rántottam vállat vigyorogva, mire egy puszit nyomott az arcomra, de gonosz vigyorral dobtam el.
Rögtön elrohantam, tudtam, hogy mérges lesz. Mikor felpattant, szexin hátra dobta a haját, ami miatt megnyaltam az ajkam, de mérgesen nézett rám, majd bemutatott nekem. Röhögve dobtam neki egy puszit mire nevetve indult meg kifelé. Mi még játszottunk a vízben, majd mi is kimentünk és mindenki napozni kezdett, de Rosaly még mindig nem ért vissza.

* Rosalia szemszöge *

Vettem egy hatalmas vízipisztolyt, majd ki is bontottam és kidobtam a kukába a csomagolást. Megtöltöttem vízzel a mosdóban, majd kilopóztam vele. Az étterembe igyekeztem, ahol mindenki furán nézett a fürdő ruhás, tanga papucsos csajra hatalmas pisztollyal, de az egyik elég helyes pincér sráchoz siettem. 

-   Szia! - köszöntem kedves mosollyal. 

-   Szia! - villantotta meg ragyogó mosolyát, amitől elolvadtam volna, ha nem lenne egy nála sokkal helyesebb srác, akibe szerelmes vagyok. 

Viszont jó lenne húzni vele egy kicsit Lou agyát. 

-   Jeget szeretnék. - mosolyogtam rá. - Egy vödörnyi jeget. 

-   Minek az neked szépségem? - kérdezte értetlenül, de mosolyogva. 

Mi a jó ég?! Nem vagyok a TE szépséged! SENKINEK nem vagyok a szépsége, szépség sem vagyok! Jó, maximum LOUIS szépsége vagyok. 

-   Egy barátnőmet szeretném meglepni. - vigyorogtam rá. 

-   Oké, egy feltétellel és akkor a szálloda ajándéka. - mosolygott. 

-   Mi lenne az? - kérdeztem. 

-   Adsz egy puszit és megmondhatom a többi pincérnek, hogy levettelek a lábadról. - mondta vigyorogva. 

-   Jó, de csak az arcodra. - mondtam. 

-   Oké. - bólintott, mire elmosolyodtam és egy puszit adtam az arcára. 

Bevitt a konyhára, majd adott egy vödör jeget. 

Azt cipelve és a pisztollyal az oldalamon osontam a családom felé. Mindenki aludt és közben napozott. Pontosan tudtam, hogy mennyire felhevült a testük a napon, ráadásul aludtak is, szóval nem lesz egy kellemes ébresztés. Vigyorogva léptem Louis mögé, majd meglestem, hogy tényleg alszik-e, így meglóbáltam a kezem az arca előtt, de nem reagált, el sem mosolyodott, pedig ha ébren lett volna, akkor biztosan vigyorgott volna, mert róla tudom, hogy nem bírná ki. Elvigyorodtam, majd mellé léptem és hirtelen a hátára borítottam a jeget, majd elrohantam. 

-   Rose! - üvöltött rám mérgesen és közben felpattant, de félig nevetett. 

Szaladtam, majd megálltam és lőni kezdtem a pisztollyal, nevetve. 

-   Jó reggelt! - nevettem, majd szaladtam tovább és közben hátra felé lőttem. 

-   Rosalia, ez rohadtul nem vicces! - mondta, de félig nevetett és rohant utánam. 

Hirtelen megállított egy napernyő, ami majdnem rám dőlt, így Louis hátulról elkapott és magához szorított, mire éreztem a jéghideg vizet a hátamon, így hirtelen el akartam húzódni, de ahhoz, hogy a hátammal elhúzódjak, a fenekemet Louis-hoz kellett préselnem. 

-   Engedj el! - mondtam nevetve. 

-   Csak mert a popsikád hozzám nyomódik? - kérdezte vigyorogva, mire elnevettem magam. 

-   Olyan idegesítő vagy. - nevettem.

-   Honnan szerezted a jeget? - kérdezte vigyorogva, miközben el akarta venni a pisztolyt, de elhajítottam, mert különben elérte volna könnyedén. 

Hirtelen elengedett, de közben kissé megemelve a háta mögé ültetett gyorsan a homokba, így előnyt szerezve. Felpattantam és a pisztolyért indultam volna, de addigra már Louis kezében volt, így inkább a másik irányba kezdtem rohanni, egyenesen a társainkhoz. Oli volt a legközelebb, így gyorsan átugrottam a napágyán és leguggoltam mellé. 

-   Védj meg kérdőjel barátom! - kértem ijedten, de félig nevettem. 

-   Miért tenném? - kérdezte vigyorogva. 

-   Francba! - morogtam, majd Stan-re néztem, aki röhögve megrázta a fejét. 

Rögtön tudtam, hogy Hazza lesz a megfelelő, így mellé pattantam. 

-   Gyere! - nevetett felállva és szorosan magához ölelt, háttal Louis-nak. 

-   Köszi. - motyogtam a mellkasába nevetve. 

-   Olyan rossz vagy! - nevetett. 

Hirtelen éreztem, ahogy Louis a fenekemre lőtte a vizet, mire sikítottam. 

-   Louis! - sikítottam nevetve Harry mellkasába. 

Nem hatotta meg, fröcskölt tovább. 

-   Rohadék vagy! - kiabáltam nevetve. 

-   Kifogyott! - súgta a fülembe Harry, mire hirtelen megfordultam és megindultam Louis felé, de rögtön arcon fröcskölt, 

-   Harry, utállak! - nevettem és próbáltam eltakarni az arcom. 

-   Háború! - kiabált Ellie nevetve, majd megfogta a maradék jeget, belesöpörte és a felét kivettem, Louis-ra dobtam a másikat, pedig Harry-re öntötte. 

-  Ellie, minden elfogyott! - nevettem. 

-  Nem, gyere! - kiabálta és rohanni kezdett, mire rohantam és hallottam, ahogy a fiúk utánunk rohannak, 

Ellie hirtelen irányt váltott és a másik irányba kezdett rohanni. Egy stégre értünk, mire megtorpantunk. Louis és Harry már nagyon közel voltak. 

-  Hova megyünk? - kérdezte kiabálva Ellie. 

-  Nagy levegő! - nevettem, majd belöktem és utána ugrottam. 

-  Egyszer úgy is ki kell jönnötök! - vigyorgott Louis és leült. 

-  Majd valahol máshol. - mondta Ellie vigyorogva. 

-  De nem bánthattok! - mondtam karba tett kézzel. - Lányok vagyunk és fiatalabbak! - érveltem vigyorogva. 

-  Nem fog fájni annyira. - kacsintott perverzen Louis és közben vigyorgott. 

-  Haha. - forgattam a szemem. 

Ellie hátulról belém kapaszkodott, majd a fülemhez hajolt. 

-  Megmondtam. - súgta, majd egy puszit nyomott az arcomra és röhögve kezdett elúszni a közelemből. 

-  Utállak Ellie! - nevettem, majd utána úsztam. 

Két csobbanást hallottam, majd hátra fordultam és ijedten kezdtem úszni utána. 

-  Siess! - kiabáltam nevetve. 

-  Késő! - mondta Louis és hátulról magához rántott. 

Kuncogva döntöttem hátra a fejem, így fel tudtam nézni a szemébe. 

-  Mondhatok egy titkot? - suttogott mosolyogva, mire bólintottam. 

-  Persze. - mosolyogtam. 

-  Attól féltem, hogy Danielle-t fogom benned látni, de ez nincs így. - rázta meg a fejét. - Egészen más vagy és imádom amikor nevetsz és rosszalkodsz. - nyomott puszit a fejemre mosolyogva. 

-  Szeretlek. - súgtam, mire egy puszit nyomott a fülem mögé. 

-  Ne már. - kuncogtam. - Anyáék látják. 

-  Azt hittem, nem érdekel mit gondolnak rólad, - vigyorgott. 

-  Nem, de téged szeretnek! - mondtam mosolyogva. 

-  Addig szeretni fognak, amíg nem hallják, ahogy a kisebbik lányuk a nevemet nyögi. - súgta a fülembe perverzen, mire szégyenlősen kuncogtam. 

-  Louis, nem járunk. - kuncogtam. 

-  Úgy is megszerezlek. - puszilta meg az arcom mosolyogva. 

-  Menjünk! - biccentettem Ellie és Harry felé, akik már a parton nevettek valamin. 

-  Minek? Ők nem szeretik egymást, mi viszont igen! - fordított meg a karjaiban, hogy szembe legyek vele. - Ki kell használnom a perceket, amiket veled tölthetek, így is kockázatos. - mosolygott. 

-  Pontosan ezért izgalmas! - karolta át a nyakam, majd a homlokát mosolyogva az enyémnek döntötte. - Tudod lehet, hogy szemét dolog, de örömmel tölt el, hogy a nővérem égető szemekkel néz minket, amikor szórakozunk. - kuncogtam, mire elnevette magát. 

-  És az tőlem még rosszabb, hogy engem is! - nevetett, mire elnevettem magam. 

-  Imádom amikor rossz fiú vagy! - nevettem, majd hirtelen eltoltam magam Louis-tól és a part felé úsztam, amíg le nem ért a lábam, mert ott már csak sétáltam, amíg meg nem láttam, hogy rohan utánam, mire szaladni kezdtem. Pont a napágyakhoz értem, amikor Louis utolért volna, de megbotlott a táskámban és hirtelen rám esett a napágyra, mire felnevettem, ahogy a 1D, Oli, Stan, Ellie és Johnny is. Danielle és Anya csak fapofával ültek minket nézve, míg Apa elmosolyodott. 

-  Georganne, ne légy már ilyen! - szólt rá Apa és elnevette magát. - Baleset volt! 

-  De ha nem lennének olyanok mint két óvodás, nem történt volna meg. - mondta Anya, mire Louis próbálta visszatartani a nevetését, de ahogy néztem az arcát, én nem bírtam és felnevettem, mire Ő is, majd le akart szállni rólam, de beesett két napágy köré a homokba, mire a röhögős csapat még inkább nevetett. 

-  Jól vagy? - nevettem Louis-ra lepillantva rá. 

-  Nem Rosalia, akkorát estem, hogy betört a fejem. - forgatta a szemét mosolyogva. 

-  És mit gondolsz, segített az agyadon? - vigyorogtam, majd rá nyújtottam a nyelvem, mire rám nyújtotta a nyelvét, én pedig nevettem. 

-  Rose, jössz? - kérdezte Harry. 

-  Hova? - néztem fel rá. 

-  Fel. - biccentett a hotel felé. 

-  Miért? - kérdeztem. 

-  Készülődni, zuhanyozni, ilyenek. - magyarázta Louis a földről. 

-  Megyek. - mondtam és mivel Louis kisebb volt jelenleg mint én lenyúltam és összeborzoltam, majd felpattantam és megkerülve őt, megindultam felfelé. 

-  Én is, várj! - rohant utánam Ellie, mire nevetve megálltam, hátra fordultam, majd megvártam míg mellém ér és átöleltem a nyakát nevetve. - Most fog megdugni. - súgta kuncogva. - Menjetek együtt zuhanyozni, ígérem hogy rajtam kívül senki nem fog hallgatózni! 

-  Hagyjál már! - nevettem. 

-  Jó, akkor ne hidd el. - legyintett, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

Hirtelen valaki rácsapott a fenekemre, majd elsuhant mellettem. Rögtön kivettem belőle, hogy Louis volt. Nevetve nyomtam puszit Ellie arcára, majd rohantam Louis után. A liftnél értem utol. Rácsaptam a fenekére, majd ahogy megfordult, kezeimmel átkaroltam a nyakát. 

-  Ma már eleget húztad az agyam, kérek egy csókot. - nézett le rám mosolyogva, majd ajkamra pillantott. 

-  Nem. - vágtam rá vigyorogva. - Nem járunk. 

-  Leszarom Rosaly. - nyafogott, miközben utol ért minket a kettes szobás hadsereg. 

-  Miért nyekeregsz? - nézett Louis-ra Oli nevetve. 

-  Miatta! - bökött felém a fejével. 

-  Sajnálom, de ha rajtam múlik, fogsz is! - vágtam rá vigyorogva, majd beléptem a liftbe. 

Mindenki bejött, de Louis csak mérgesen nézett rám, karba tett kézzel és nem mozdult. A lift csukódott volna, de megnyomtam a nyitó gombot, majd megfogtam Louis egyik kezét és behúztam a liftbe. 

-  Haragszom rád. - nézett rám karba tett kézzel. 

-  Én is haragudtam rád sokáig. - mondtam karba tett kézzel, de elmosolyodtam. 

-  Jó, de már mondtam, hogy szeretlek és most komolyan téged szeretlek, de makacs vagy! - nézett rám mérgesen, mire csak kuncogva néztem végig rajta. 

-  Azt hiszem tetszik, ha mérges vagy! - kuncogtam. 

-  Nagyon örülök, hogy így van! - morgott, majd mikor felértünk, ő volt az első, aki kipattant a liftből. 

-  Megjött neki? - nevetett Stan. 

-  Úgy látszik. - röhögött Niall. - Valaki adjon kölcsön neki tampont. 

-  Neked tuti van fölösleges. - vigyorgott rá Ellie, majd kiszállt ő is, én pedig követtem. 

Beléptem a szobájukba, majd kuncogva néztem Louis után, aki éppen morcosan becsapta a szobájának az ajtaját. 

-  Mi a terv? - nézett rám kérdőn Liam mosolyogva. 

-  Megvárom míg lenyugszik a hülye feje. - rántottam vállat vigyorogva. 

Megvártam, míg Louis elment zuhanyozni, majd halkan beosontam a szobájába. Nekem is le kellett zuhanyoznom, így Lou táskájában kezdtem kutakodni. Találtam egy kupacot, amin egy cetli volt. 

"Ez csak neked Rosaly! :D" 

Elmosolyodtam, majd kivettem. Egy törölköző volt, egy csíkos póló a régiek közül és egy Superman-es alsó. Kuncogva fogtam meg a kupacot, majd vártam, hogy kijöjjön. 

-  Bú! - mondtam amikor kijött, mire felüvöltött, én pedig felnevettem. 

-  Rosaly, nem vagy normális! - kapott a szívéhez nevetve. 

-  Köszi. - mutattam fel a kupacot, mire elnevette magát, majd csücsörített. 

Én nevetve tértem ki előle és ahogy elhaladtam mellette, hogy a fürdőbe menjek, egy puszit nyomtam az arcára, majd kulcsra zártam a fürdő ajtaját. 

Gyorsan lezuhanyoztam, majd fel akartam venni a ruhákat, amiket adott, de amikor fel akartam venni az alsóját, megláttam, hogy a fenekén egy hatalmas lyuk van és bele volt csomagolva egy bugyi, ami fekete volt és egy fekete nyuszifarkinca volt rajta. 

-   Louis William Tomlinson! - kiabáltam, mire csak a nevetését hallottam kintről. - Én lenyomom a torkodon ezt a nyulat! - mondtam, mire még hangosabban nevetett. - Nem vicces! 

-   Vagy felveszed, vagy ott maradsz! - mondta nevetve. 

-   Ha egyszer kimegyek innen, ezzel a szarral foglak megfojtani! - kiabáltam, mire még hangosabban nevetett. 

Morogva vettem fel Louis pólóját, majd megnéztem meddig ér. Veszélyes, de azt a nyúlseggdarabot nem veszem fel az biztos, szóval kitotyogtam Louis pólójában és semmi más nem volt rajtam. 

-   Gonosz nyomorék vagy! - mondtam, majd hozzá vágtam a bugyit, amit nekem szánt. 

Nagyra nyílt szemekkel fogta meg. 

-   Mi van rajtad, a lyukas alsóm? - nézett rám nagy szemekkel, miután felpattant a fekvő helyzetből és az is hozzávágtam. 

Láttam rajta, hogy meglepődött, de elvigyorodott, felállt és megindult hozzám. 

-   Ne gyere ide, csak mondd el, hogy hol vannak az alsóid. - néztem rá mosolyogva. 

-   Ott a legfelső polcon! - mutatott rá. 

Rögtön rájöttem, hogy csak azt szeretné, hogy nyújtózkodjak és akkor megleshesse a seggem. 

-   Vicces fiú vagy. - forgattam a szemem karba tett kézzel, miközben odajött hozzám. 

-   Hadd simogassam meg a popsid. - mosolygott rám és kezeivel mellettem a mögöttünk lévő szekrénynek támaszkodott. - Ígérem, hogy semmi rosszat nem csinálok, csak megsimogatom. - vigyorgott. - Vagy csókolj meg! - vigyorgott. - És utána adok alsót. Sőt, azt is kiválaszthatod, hogy melyiket vegyem fel. 

-   Felveszed azt a bugyit? - böktem az ágyra vigyorogva. 

-   Azt nem. - vágta rá nevetve, mire kuncogva tettem a kezem a csupasz mellkasára. 

-   Miért? - kérdeztem huncutan kuncogva. 

-   Mert nem férek bele. - vágta rá, majd elvigyorodott. - Tudod, túl nagy. - pillantott le, majd kacsintott, mire elnevettem magam. 

-   És ha ráragasztom az egyik alsódra azt a nyúlseggdarabot? - kérdeztem vigyorogva. 

-   Esetleg. - sóhajtott, mire elnevettem magam. 

-   Végigvonulsz benne mindenki előtt? - vigyorogtam. 

-   Rosaly, messzire mész! - nézett rám kissé mérgesen. - Egy csókért? 

-   Ha megteszed, megtapizhatod a pucér seggem és megcsókollak. - ajánlottam fel vigyorogva. 

-   Megsimogatom a pucér popsid! - emelte ki mosolyogva. - Így sokkal aranyosabb. - mosolygott aranyosan. - És benne vagyok. - bólintott. 

Elmosolyodtam, majd kuncogva álltam lábujjhegyre és csókoltam meg, mire rögtön visszacsókolt és kezét lesimította a hátamon, majd a le a combomon, amíg takart a póló és úgy csúsztatta be a póló alá, miközben simogatott visszafelé, így simított végig csupasz fenekemen egyik kezével, majd a csókot nem megszakítva nyúlt oda a másikkal is és valóban nem markolta meg, egyszerűen simogatta és ezt aranyosnak tartottam. Kuncogva húzódtam el tőle. 

-   Ez jobb mint gondoltam. - vigyorgott, mire elnevettem magam. 

-   Szerintem is. - bólintottam mosolyogva. - Azt hittem, hogy zavarba ejtőbb lesz, de elég természetes érzés volt és fogjuk rá, hogy kellemes is. 

-   Miért, nem volt az? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, de kezei még mindig fenekemen pihentek. 

-   De igen, csak nem vagyok ehhez hozzászokva. - rántottam vállat mosolyogva. 

-   Édes vagy. - nevetett, majd elengedett és adott egy alsót. 

Gyorsan magamra húztam, úgy, hogy ne lásson semmit, majd vigyorogva dőltem az ágyára. 

-   Komolyan gondoltad ezt a nyúlseggdarabot? - mutattam fel nevetve a bugyit. 

-   Nyúlseggdarab? - röhögött fel. 

-   Igen. - nevettem. 

-   De nem szedheted le azt a farkincát, mert én azt szeretném, ha felvennéd azt, amikor... - mondta volna, de közbe vágtam. 

-   Louis! - ültem fel rögtön. - Nem. - vágtam rá, majd elnevettem magam. - Ha azt akarom, hogy megdugj, nem lesz rajtam bugyi. Amúgy se értettem soha, hogy a csajok miért aggatnak magukra ilyen csicsás fehérneműt, hogy tetszenek a pasijuknak ha szexelni akarnak vele. Úgy is leveszi. - mondtam, mire Lou elnevette magát. 

-   Van olyan bugyi, amit nem kell levenni, mert szét van vágva ott... - magyarázta volna, mire közbe vágtam. 

-   Jó, akkor most elmondom, hogy én nem fogok kiöltözni a kedvedért. - néztem végig rajta vigyorogva. 

-   És ha veszek neked valami csinit? - kérdezte mosolyogva. 

-   Akkor a te méretedben vedd, mert nem veszem fel. -  rántottam vállat mosolyogva. 

-   Ilyen makacs vagy? - nevetett. 

-   Pontosan. - bólintottam. - És leszek is. 

-   Nem kéne öltöznöd? - kérdezte, miközben kivett egy alsót a táskájából, majd gyorsan felvette a törölközőt nem levéve.

-   De, de nincs kedvem átmenni oda. - motyogtam álmosan. - Nem lehetne, hogy te hozz nekem enni? - vigyorogtam rá. 

-   Nem. - vágta rá. 

-   Jó. - sóhajtottam. - De akkor le kell vennem a ruháidat. - néztem rá. 

-   Az alsóm maradhat, tudtommal nem látja senki és véleményem szerint egy ilyen alsó kényelmesebb, mint amilyen egy bugyi lehet. - magyarázta, mire elnevettem magam. 

-   Számodra biztosan. - nevettem. 

-   Ha felöltözöm és átmegyek veled, akkor felöltözöl? - kacsintott. 

-   Aha. - bólintottam elmosolyodva. 

Louis gyorsan lett készen, majd átosontunk a szobámba. A vacsi elég nyugis volt, mindenki normális volt, de aludni átszöktem Ellie-hez.