10. rész - Nem törődni vele...

Szerelmes lettem a tetkómba, maradtam Harry-nél és próbáltam nem foglalkozni Louis-val. Ez nem olyan rohadt könnyű amikor folyamatosan nyitni akar feléd.
Egyik nap éppen kiléptem a zuhanyzóból, vizes volt a hajam és gyorsan megtörölköztem, majd hallottam, hogy csöngetnek. Magam köré tekertem a törölközőt, ugyanis biztos voltam, hogy a postás az, vagy mit tudom én.
-   Harry Styles, mi a jó égért én nyitom ki az ajtót? - kiabáltam fel, miközben kinyitottam.
-   Mert tündérke vagy. - kiabált nevetve és hallottam, ahogy elindul lefelé.
Sajnos Louis volt az ajtóban.
-   Szia! - köszönt mosolyogva, majd végignézett rajtam és kissé megnyalta az alsó ajkát.
-   Szia. - morogtam, majd Harry mögém lépett mögém, mire hátat fordítottam és elindultam felfelé.
-   Rosalia, jössz? - kérdezte Hazz, amikor leértem felöltözve.
-   Hova? - kérdeztem értetlenül, mire nyílt az ajtó és Ellie lépett be, majd hátulról megölelt.
-   Bulizni. - mondta Louis.
-   Megint egy pasinál laksz te ribi? - nevetett Ellie.
-   Hát látod. - nevettem el magam.
-   Milyen időközönként költözöl? - kérdezte.
-   Nem tudom. - nevettem el magam.
-   Hova akartál menni? - kérdezte tőlem Ellie.
-   Nem tudom, de nem oda, ahova ők. - böktem Louis és Harry felé.
-   Mi bajod van velünk? - kérdezte Hazza.
-   Az, hogy nem hagynátok békén. - mondtam fapofával.
-   Maradjatok itthon. - mondta Louis.
-   Oké. - bólintottam.
-   Olyan romantikus lesz. - nevetett Ellie.
-   Olyan hülye vagy. - röhögtem rá nézve.
-   Nem igaz! - vágta rá nevetve.
Harry és Louis elindultak, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
-   Elmondom a jövődet! - mondta vigyorogva. - Louis meglát téged egyszer fehérneműben, szakít Danielle-lel, aztán feleségül vesz, minden nap halálra kefél és lesz egy hadseregnyi gyereketek, aztán boldogan éltek míg meg nem haltok! - vigyorgott.
-   Ez egyáltalán nem valószínű, hogy megtörténhetne. - néztem rá nevetve.
-   De igen! - vágta rá. - Hidd el! - vigyorgott. - Annyit fogtok... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   Ellie, sosem leszünk együtt, ráadásul nem jövök be neki úgy. - morogtam.
Egész jól elvoltunk egész éjszaka, egymásra dőlve aludtunk el.

* Louis szemszöge *

Eléggé vidámra ittuk magunkat és nehezen dülöngéltünk el Harry házáig, majd csöndben léptünk be, már amennyire sikerült ez. Rögtön megpillantottam Ellie-t és Rosalia-t egymásra dőlve aludni, mire felröhögtem. Rosaly hunyorogva ült fel a hangomra, mire elmosolyodtam. Hirtelen láttam, hogy mennyire ideges lett, aztán rögtön ijedt. 

-   Baszd meg Louis! - motyogta, majd felfelé rohant, hallottam, ahogy bevágta az ajtaját. 

Rögtön rájöttem hogy a tűzlányról van szó. Rögtön megindultam utána. 

Ahogy rájöttem mi történt, mint akit pofon vágtam, rögtön kijózanodtam és rohantam a fürdőjébe. Mikor benyitottam, éppen a kádban feküdt és az egész lány lángolt. 

-   Rosalia, jól vagy? - kérdeztem halkan. 

-   Rohadtul nem! - mondta és rám mutatott, mire hirtelen a kezével egy tűzgolyót, mire elugrottam, de meggyulladt a szőnyeg, mire unottan megfogta a zuhanyrózsát és lelocsolta. 

-   Mi a baj, miért utálsz már megint? - kérdeztem értetlenül. 

-   Mert csókolgatsz, de Danielle-t szereted. - nézett rám mérgesen. - Rengetegszer gondoltam rá, hogy elmegyek és közlöm az egész család előtt, hogy mennyire undorítóan kijátszottuk a nővérem, de nem tettem... - mondta és sírva fakadt, majd hirtelen megszűnt a lángolás. - nem tettem, mert szeretlek és azt mondtad szereted, boldog vagy vele és azt szeretném, hogy boldog legyél. - törölgette a könnyeit. 

Megszakadt a szívem, alig bírtam így látni őt. Sírva tudtam volna fakadni én is, egyszerűen fájt így látni. Szeretem őt, de nem, nem úgy ahogy ő engem. Egyszerűen szerettem és magam sem tudtam hogyan, de nem mondhattam ki, hogy szerelmes vagyok, nem tudtam rá kényszeríteni magam. 

-   Nem várom, hogy azt mondd, hogy szeretsz, mert tudom, hogy nem igaz, de akkor miért? Miért nem hagysz békén? Miért csókolsz meg, ha utána közlöd, hogy Danielle-t szereted? - kérdezgettem. 

-   Sajnálom, de Rosalia, ez soha nem jöhetne össze. Figyelj, nem csak a korkülönbség miatt. Elhordanának téged mindennek az újságok, a turnékra nem tudnálak vinni, hogy vihetnék egy 17 éves lányt? Akkor meg így is úgy is szakítanunk kellene, ráadásul Freddie is sok időmet elveszi... - magyarázta. 

-   Kifogások keresel Louis. - nevette el magát keserűen. - Pontosan tudod, hogy leszarom mit mondanak rólam, hogy simán elmennék veled, és Danielle-re van időd, rám nem lenne? Azért ez elég nevetséges. - mondta. - Inkább közöld, hogy leszarod mi van velem, hogy nem szeretsz, küldj el a francba, de ez nem vicces. 

-   Nem keresek kifogásokat. - motyogtam, bár tudtam, hogy ezt teszem. 

-   Oké, akkor elmondom. Bíztam benned, tudtam, hogy ha már tényleg nem érdekel senkit, hogy mi van velem, te akkor is ott leszel. Idegesített, hogy ennyire vidám vagy, de laza vagy és ez tetszett. Rögtön ahogy nem egy kislányként néztél rám, bírtalak. Nem szerettem, hogy mindenhova magaddal rángattál, mert utáltam kimozdulni a komfort zónámból, aztán tököm tudja miért, de megszerettem, hogy elrángatsz magaddal. - magyarázta halványan elmosolyodva. - Megszerettelek mert előhozod belőlem a vidám, jobbik énem. Ugyanakkor tudod kezelni a legrosszabbat és egy pillanat alatt újra a legjobbra változtatod. Nem azért szeretlek, mert tudsz táncolni az angyalaimmal, vagy mert szereted a rémeimet, hanem mert a rémeimet angyallá változtatod. - motyogta halkan. - Amikor utánam jöttél és adtál a cigidből, na az azt hiszem örökké a kedvenc napom marad. - mosolygott halványan. - Tetszett, hogy nem a lányodként tekintettél rám, hanem haverként és megbotránkoztattad velem a szüleimet. - mondta kuncogva. - A családodat is imádom, ugyanis halál laza, nem úgy mint az enyém. Egyszerűen megmagyarázhatatlanul szeretlek. - mondta elkeseredve. - Soha nem szerettem ennyire senkit és ez szar! - mondta, mire halkan elnevettem magam. 

-   Sose voltál szerelmes, ugye? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Nem. - mondta. - De szar. Soha többet nem is akarok az lenni! Remélem ennek is hamar vége. 

-   A szerelem szép, tudom, hogy egyszer találni fogsz valakit, aki legalább annyira imádni fog, mint te őt.  mosolyogtam rá. 

-   Dehogy fogok. - nevette el magát keserűen. - Úgyis csalódás lenne a vége, ahogy ennek is az lett. Mindig pofára esek, sose volt még olyan, hogy amit teszek azt valami jóval díjazzák. Sikerült beleszeretnem a nővérem barátjába. Ez nagy szar. - mondta. 

-   Mit kéne tennem, ahhoz hogy elfogadd magad? - sóhajtottam. 

-   Fogadj el? - nevetett keserűen. - Szeress? - mondta, majd egy könnycsepp gördült le az arcán és hirtelen lángra lobbant. - Nem mondhatod, hogy nem vagyok tüzes. - mondta elmosolyodva, mire elnevettem magam. 

-   Sajnálom, de nem tudom rákényszeríteni magam. - motyogtam. 

* Rosalia szemszöge *

~egy hónappal később~

Harry-nél maradtam, mert ragaszkodott hozzá, de titokban tartottam, hogy hova megyek minden éjjel. Elrejtettem ennek jeleit, ugyanis nem szégyelltem, de Harry biztos kiakadt volna, ha megtudja. Louis sokszor járt itt, de már nem szóltam hozzá. Csodáltam, hogy ő még nem hallott arról, amit csinálok. 

Éppen a szokásos négy emeletes ház pincéjébe igyekeztem, ahova mindig. A tömeg már tombolt, mint mindig. A ringben pedig már ott volt két küzdő fél. Miért csinálom ezt? Mert szórakoztat. Nem gondolná senki, hogy egy kiscsaj lángolni kezd és annak ellenére, hogy sérültem már meg, általában nyerek.
-   Na ki a következő? - üvöltötte egy hatalmas férfi a ringben.
Fagyott csönd lett, féltek.
-   Itt vagyok! - üvöltöttem, majd ledobtam a pulcsim, majd felugrott a ringbe.
Most is simán kiálltam egy hatalmas férfi ellen. Rögtön üvölteni kezdtek az emberek, amikor megláttak, hiszen már ismertek. Mi a jó eget csinálhat velem az a hatalmas férfi, ha lángolok? Ő megég, hozzám se tud érni.
-   Gyere bébi! - kacsintott, mire elnevettem magam, majd biztattam a tömeget az üvöltésre.
-   Három, kettő, egy! - üvöltött a hangszóróból.
Hirtelen lángolni kezdtem, ugyanis felhergeltem magam belülről.
-   Ki a bébi? - vigyorogtam.
Természetesen megpróbált földbe döngölni, ugyanis a pasi iszonyat erős volt és ha földhöz vágott volna, tuti meghalok, de egyszerűen hozzávágtam egy tűzgolyót, mire lefújták az egészet és egy csajszi ugrott be elém. Magabiztosan vigyorogtam rá, ugyanis biztos volt benne, hogy ügyesebb lesz nálam, ugyanis hihetetlen gyors volt és egy darabig össze is jött neki, hogy elrohant előlem, meg kijátszott, de azzal nem számolt, hogy a tűz gyorsan terjed. Egy golyót a földre dobtam, így gyorsan lángolni kezdett a ring, a csaj pedig rögtön feladta. Eloltották a ringet, majd vártam a következő jelentkezőt.
Egy nagyon ismerős lány pattant velem szembe: Briana. Hirtelen olyan méreg fogott el, hogy rögtön lángolni kezdtem.
-   Ismerlek Rosalia. - nevetett. - Danielle eltitkolt húgocskája vagy, akit valamiért senki sem szeret. - nevetett idegesítően. - Aki szerelmes a nővére pasijába, nem? Hát sajnálom, de Louis-nak sosem kell majd egy kislány, hogy még valakit nevelnie kelljen. - mondta, mire ideges lettem és mielőtt még a bíró kijelentette volna, hogy kezdődhet a verseny, hozzá vágtam egy tűzgolyót, mire láttam a haspólóban, ahogy égésnyom marad a bőrén, ami iszonyatosan fájhat, de a tűz rögtön elaludt rajta. Meglepett, de hozzá vágtam egy másikat, ami a karján hagyott hasonló nyomot. Az arcára céloztam, de hirtelen felemelte kezeit, majd hatalmas vízsugarat irányított felém, melytől elaludtak a lángjaim és a ring oldalának csapódtam, ami iszonyatosan fájt, de nem érdekelt. Nem bírta sokáig tartani a vízsugarat, viszont én nem tudtam újra gyulladni. Rohanni kezdtem felé, ugyanis ha már leégetni nem tudom, hadd tépjem ki a haját, de hirtelen megint egy hatalmas vízsugarat irányított felém, ami már nem a ring oldalának vágott neki, hanem a falnak. Ott tartott és iszonyatosan csípte a bőröm, ahogy folyamatosan erősen csapódott neki a víz, lassan levegőt se tudtam venni, csak nyeltem és nyeltem a vizet, amíg hirtelen nem kaptam levegőt és minden elsötétedett.