14. rész - Rosalouis

Reggel mikor felkeltem Ellie már nem volt mellettem. Morogva ültem fel, majd körülnéztem. Valószínű mindenki reggelizni volt, ugyanis teljes csönd volt, majd amikor kinyitottam az ajtót, Louis szobájának nyitott ajtajával találtam szembe magam és a fürdőjének is nyitva volt az ajtaja, ahol nekem háttal törölte a haját.
Láttam, hogy meg fog fordulni, így hirtelen bevágtam az ajtót.
Basszus Rosaly, hogy lehetsz ilyen hülye?! Most tuti tudja, hogy megbámultad!
Oké, de tényleg megbámultam és egyébként is, ő hagyta nyitva az ajtót!
Jó, de nem annak kellett volna az elsőnek lennie, hogy belesel hozzá!
Késő! És amúgy is, iszonyat jó segge van! És megleshettem volna a...
Te jó ég meglestem volna?! Nem dehogy, ahhoz azért szégyenlős vagyok.
Nem, csak mivel összevesztünk kínos lett volna, de ha nem meglestem volna
Nem igaz, túl perverz gondolataim vannak!
Mert perverz vagy!
Oké, leálltam!

Csöndben huppantam vissza az ágyba, de a fejemben még mindig Louis csupasz feneke volt és izmos háta, na meg a vizes és kócos haja.
Oké, el kell terelnem a figyelmem! Nem mehet ez így egész nap!
Összeszedtem a bátorságom... na még kicsit elszundítottam, de előző jobban hangzik... és végül úgy döntöttem kimegyek.
Álmosan totyogtam ki és megláttam, hogy Louis a kanapén ült. Ahogy nyílt az ajtó, hátra nézett és ahogy meglátott, szemeivel egész testemet bejárta.
Tudtam, hogy ha nem lettünk volna összeveszve, akkor elmosolyodott volna reggeli kinézetemen.
-   Jó reggelt. - motyogtam.
-   Jó reggelt. - mondta ridegen.
Ez annyira rossz... én azt szeretem, amikor már megőrülök attól, hogy agyonölelget. Ez így nagyon nem jó.
-   Louis... - ültem mellé, majd felnéztem rá. - Szeretlek.
-   Én is téged. - jelentette ki ridegen, majd visszafordult a tv felé.
-   De nem! - vágtam rá nyafogva és a lábammal megböktem a csupasz oldalát. - Így nem jó!
-   Mi? - nézett rám értetlenül.
-   Legyél aranyos! - nyekeregtem. - Így nem jó! Nem hiszem el, hogy szeretsz.
Egy puszit nyomott az arcomra, majd rám nézett.
-   Szeretlek. - mondta, de semmi mosoly.
-   Hagyj békén! - pattantam fel mérgesen, majd Ellie szobájába trappoltam mérgesen és mielőtt még bevágtam volna az ajtót rákiabáltam: - Ja és igen, jól gondolod, hogy meglestelek és jó a segged! - és végezetül bevágtam az ajtót.
Hogy bírja ennyire jól?! Hát én hisztirohamot kapok! Földhöz verem magam és addig visítok, amíg Louis nem lesz aranyos.
Bedőltem az ágyba, majd egy párnát az ajtóhoz vágtam.
Csöndben duzzogtam, amíg Ellie megérkezett. Mikor benyitott hirtelen felültem.
-   Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy megverem! - mondtam mérgesen.
-   Louis-t? - nevette el magát.
-   Vagy megerőszakolom. - vágtam rá.
-   Nem vagy normális. - nevetett.
-   Hát nem! - vágtam rá. - Ja és nem csak, hogy tök elutasító, mikor felkeltem és kimentem volna, nyitva volt a szobájának és a fürdőjének az ajtaja és láttam hátulról meztelenül. És nagyon jó segge van.
-   Á, így már értem a hisztit. - bólogatott vigyorogva. - Felizgultál rá. - vigyorgott.
-   Te jó ég Ellie! - kiabáltam, majd kiviharzottam az ajtón és visszakiabáltam. - Nem és ez zaklatás!
Ő hangosan nevetett, míg én átrohantam a családomhoz.
-   Miért nincsenek normális barátaim? - kérdeztem nevetve.
-   Mert nem vagy normális! - vágta rá Johnny, majd hirtelen a hátára kapott és visszarohant velem.
Én fejjel lefelé lógva sikítottam, majd Johnny nyugodtan megállt velem a hátán a nappaliban, ahol éppen valami férfi eszmecsere folyt.
-   Nagyon dögös volt. - magyarázta Stan.
-   Megdugtad? - kérdezte tőle Liam.
-   Nem, mert túl ártatlan volt. - mondta. - Csak 17 volt.
-   Johnny és kitöröm a lábad és keresztbe ledugom a torkodon! - kiabáltam. - Utállak!
-   Ő a mi ártatlan 17 évesünk. - mondta röhögve.
-   Ne tegyél úgy, mintha nem lennék itt! Lenindzsázom a fejed! - mondtam, majd a végén elnevettem magam.
-   Így legalább egy kicsit nyugton vagy. - mondta és a fenekemre csapott.
-   Johnny, nagyon utállak! Soha nem lesz barátnőd! Egyedül fogsz meghalni! - nyafogtam, majd pár percig csöndben voltam. - Jó, igazából be kell vallanom, hogy terhes vagyok és ez nem túl jó a gyereknek. - magyaráztam, mire rögtön letett és hatalmas szemekkel nézett rám.
-   Ki az apja, mikor akartál szólni és te jó ég, csak 17 vagy! - akadt ki. - Anyáék tudják?
-   A pincér srác az apja, nem akartam szólni, csak ha ár muszáj és nem tudják. - soroltam.
-   Ki terhes? - nyitotta ki az ajtón Ellie ijedten.
-   Én. - mosolyodtam el, majd megsimogattam a hasam.
Igen, az egész 1D, Oli, Stan és Johnny is hatalmas szemmel bámult rám, míg a legjobb barátnőm hangosan röhögni kezdett, mire én is.
-   Olyan kis naiv vagy! - ütögettem meg Johnny arcát nevetve. - De édes, hogy elhitted!
-   Rosalia, ez nem vicces! - mondta mérgesen. - A húgom vagy!
-   Te meg a bátyám. - jelentettem ki.
-   Oké, átfogalmazom. - sóhajtott. - 30 éves korodig nem lehet gyereked. - vágta rá. - Te pedig vigyázz magadra! - nézett Louis-ra szigorúan.
-   Jó, néha nem látszik mekkora nyomi vagy! - öleltem magamhoz mosolyogva.
-   Kösz Rosalia. - nevetett és magához ölelt.
-   Elég! - toltam el magamtól. - Utálom, ha ezt csinálod! - csíptem meg a hasát, mire odakapott.
-   Kegyetlen, sátáni nőszemély! - mondta, mire egy puszit dobtam neki, ugyanis már úton voltam az ajtó felé.
Nevetve hagytam el a lakosztályt, majd a saját szobámban felöltöztem és visszamentem a csapathoz.
-   Ölelj meg! - nézett rám Johnny.
-   Nem. - vágtam rá.
-   Engem! - tárta szét a karjait Ellie, mire magamhoz öleltem.
-   A tesóm vagy! - vágta rá felháborodva, mire elnevettem magam.
-   Ez van! - rántottam vállat. - Nem tehetek róla!
-   Zuhog az eső. - lépett ki Louis a szobájából keserűen és rám se nézett.
Én mérgesen pillantottam Ellie-re, aki elnevette magát és legyintett.
-   Mit csinálunk? - kezdtem nyafogni.
-   Szerintem menjünk le a játékterembe. - mondta Oli.
-   Oké. - bólintott Louis.
Mindenki összeszedte magát, majd levonultunk a játékterembe, ahol először mindenki szétszóródott. Én Ellie-vel kezdtem valami motorossal játszani, majd eszembe jutott valami jobb.
-   Léghokizzunk! - vigyorogtam rá.
-   Jó, de csak mert úgyis nyerni fogok! - mondta magabiztosan.
Én nyertem... nem meglepő, kiskorom óta király vagyok benne.
-   Túl jó vagyok benne! - vigyorogtam Ellie-re.
-   Azt meglátjuk! - mondta Oli, majd felváltotta Ellie-t.
Őt is könnyen legyőztem.
-   Korábban kell kelned Kérdőjel! - vigyorogtam rá.
-   Oké, akkor én jövök! - mondta Stan.
Ellene is nyertem.
-   Én jövök. - mondta Louis, de rám se nézett.
Miért ilyen velem?!
Louis-nak sem sikerült legyőzni, de rám se nézett.
-   Ch, én jövök. - mondta fölényesen Dani.
Aha... nyertem.
-  Ch, nyertem! - vigyorogtam rá.
-  Hogy vagy ilyen menő? - kérdezte Harry csodálkozva.
-  Nem tudom, egyszerűen csak jól megy. - rántottam vállat mosolyogva.
-  És focizni tudsz? - kérdezte Stan.
-  Nem. - vágtam rá. - Ahhoz futni kell! Én nem futok. Már attól elfáradok, hogy nézem, hogy valaki focizik! - magyaráztam.
-  Nem értettem először, hogy miért bírlak ennyire... - mondta Ellie, majd elmosolyodott. - Már tudom! - szorított magához.
Hirtelen beütött a szuper hallásom és rögtön megfájdult tőle a fejem.
-  Mindjárt jövök. - mondtam és a mosdó felé siettem.
Bezárkóztam az egyik WC-be, majd lehajtottam a tetejét és ráültem. Csöndben ültem, befogtam a fülem, de csak egyre rosszabb lett és már úgy fájt a fejem minden zajtól, hogy sírva fakadtam. Csak teltek a percek, melyek nekem a szenvedés közben óráknak tűntek és én csak vártam az enyhülésre.
Tudtam, hogy Louis gondolat olvasó, de most nem csak gondoltam, inkább imádkoztam érte, hogy valahogy jelenjen meg és szerencsémre megtette.
-   Rosaly! - mondta ijedten, miután átjött a falon.
-   Nagyon fáj. - zokogtam felnézve rá.
-   El fog múlni! - súgta, majd hirtelen felhúzott és szorosan magához ölelt.
-   Hiányoztál. - bújtam hozzá szorosan, mire puszit nyomott a fejemre.
-   Te is. - súgta és próbálta minél jobban befogni a füleimet. - Tudod, ha már így itt vagyunk...
-   Igen? - suttogtam.
-   Leszel a barátnőm? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
-   Leszek. - súgtam mosolyogva. - Nem hinném, hogy ezt a kérdést sok pár beszélte már meg egy lány WC-ben. - kuncogtam.
-   Jól vagy? - kérdezte elmosolyodva.
-   Nem tudom, egy gyógypuszi még segítene. - kuncogtam, mire kissé elhúzódott, majd az államnál fogva felhajtotta a fejem, mire a szemébe néztem.
-   Nehogy ezen múljon! - mosolygott, majd közelebb hajolt és óvatosan megcsókolt.
Kezeimet óvatosan a hátára vezettem és közben szorosan magamhoz öleltem, ahogy ő is. Lassan húzódtunk el egymástól, de egymás szemébe néztünk és mindketten mosolyogtunk.
-   Annyira szép vagy. - mondta halkan, mire elnevettem magam, majd gyors puszit nyomtam a szájára.
-   Szeretlek. - súgtam mosolyogva.
-   Én is Rosaly! - mosolygott nagyon aranyosan, mire elnevettem magam, majd megcsíptem az arcát.
-   Olyan aranyos vagy! - nevettem el magam.
-   Na gyere! - mondta, kinyitotta az ajtót és kilépett, majd én utána.
Ki akart menni az ajtón, de óvatosan kezéhez nyúltam, majd összekulcsoltam ujjainkat, mire mosolyogva nézett rám és egy puszit nyomott a számra, amit viszonoztam.
Mosolyogva, kézen fogva mentünk ki.
-   Rosalouis! - ugrott fel vidáman Ellie, mire mindenki ránk nézett, én pedig elnevettem magam.
-   Hogy mi? - kérdeztem nevetve.
-   Rosalouis! - vigyorgott. - Ez a tökéletes nevetek! Én találtam ki! - büszkélkedett, mire elnevettem magam. - Ja és amúgy is jósnő vagyok! - vigyorgott, mire elengedtem Louis kezét, majd nevetve megöleltem.
-   Hülye vagy, nem jósnő! - nevettem.
-   Én megmondtam, hogy ez lesz! - mosolygott magabiztosan.
-   Hogyne, ahogy azt is megmondat, hogy ötös lesz a fizika dolgozat! - forgattam a szemem nevetve.
-   Oké, kérem vissza a barátnőm! - húzott vissza magához Louis, mire elnevettem magam. - És most megtanítasz léghokizni! - mondta, mire nevetve bólintottam.
-   Én kiállok Rosalouis ellen. - mondta nevetve Hazz.
-   Na gyere! - mondtam Tommo-nak, odaálltam az asztalhoz, majd Louis mögém állt és a vállam felett lesett.
Megfogtam a kezét, az ütőre tettem (írói megjegyzés: fogalmam sincs mi a neve valójában, bocsi :D), majd rátettem az enyémet, így Louis hátulról teljesen hozzám simult.
-   Bejön ez a tanítás. Ha a suliba is így tanítottak volna, lehet még élveztem volna. - mondta vigyorogva.
-   Nyugi. - morogtam mosolyogva. - Koncentrálj! - szóltam rá, mire elnevette magát.
-   Na, hajrá! - mondta Harry, majd bedobta a zsetont.
Harry-nél jött ki a labda, így ő ütött először, amit kivédtünk, de Louis irányított.
-   Úgy nehéz tanítani, ha mindenképp te akarsz irányítani. - nevettem el magam.
-   Jó, bocsi. - nevetett.
Innentől hagyta, hogy irányítsam a kezét, így hamar megnyertük.
-   Ennyi. - mosolyodtam el győztesen.
-   Ügyes vagy. - nyomott puszit az arcomra Louis mögülem, mire csak kuncogtam.
-   Gyakorolj! - mondtam mosolyogva, majd Louis elengedett.
-   Rose, engem is! - kérte Ellie nyekeregve.
-   Jó! - mondtam nyekeregve. - Te meg játssz ellenünk. - mondtam Louis-nak, aki bólintott és leváltotta Harry-t.
-   Milyen picike vagy! - kuncogott Ellie, miközben mögém állt.
-   Hagyjál már! - nevettem el magam.
-   Mehet? - kérdezte Louis, majd elnevette magát.
-   Mehet. - bólintottam, majd kezemet Ellie-ére.
-   Nagyon romantikus. - mondta kuncogva Ellie.
-   Kussolj már el! - nevettem.
-   Bocs törpe mesterasszony. - nevetett, mire én is felnevettem.
-   Téged nem lehet komolyan venni. - nevettem.
Végül természetesen nyertünk, de Ellie miatt végig röhögtük.
-   Menjünk fel. - mondta Louis vigyorogva.
-   Miért? - kérdeztem elmosolyodva, miközben Tommo hátulról magához rántott.
-   Mert szeretném a barátnőm társaságát élvezni. - súgta a fülembe mosolyogva, majd egy puszit nyomott a fülem mögé.
-   Most is veled vagyok. - nevettem el magam.
-   Jó, akkor kettesben akarok lenni a barátnőmmel büntetlenül. - mondta vigyorogva, majd óvatosan rá harapott a fülcimpámra, de egyáltalán nem fájt, csak csikis volt és elég váratlanul ért, így hirtelen felnevettem.
-   Ne csináld! - nevettem és elléptem tőle.
-   Szóval ez tetszik. - vigyorodott el, mire csak nevettem.
-   Csak nem zavarban vagy Majom? - vigyorgott rám Ellie.
-   Nem. - vágtam rá, majd a fenekére csaptam és elnevettem magam.
-   Mi lelépünk. - mondta Louis, miközben mosolyogva elkapta a kezem és összefűztük az ujjainkat.
-   Játsszunk még! - kértem mosolyogva.
-   Ellened nem lehet nyerni, nem játszok veled! - vágta rá, mire elnevettem magam.
-   Akkor játszunk mást! - mondtam mosolyogva.
-   Játsszunk kettesben... - kacsintott, mire meglöktem és elnevettem magam.
-   Választhatsz! - vigyorodtam el.
-   Választottam. - mondta és a kijárat felé kezdett húzni.
Hirtelen seggre ültem, de Louis csak nevetve vonszolt tovább.
-   Öreg vagy! - vágtam rá, majd elvigyorodtam, mire megállt és szúrós szemmel nézett rám. - Ne nézz rám így, öregszel! - incselkedtem.
-   Motorozzunk. - mondta és elengedett, mire elnevettem magam, majd felpattantam és utána szaladtam.
-   Megsértődtél Papi? - mosolyogtam.
-   Nem. - morgott, majd ráült a játékra és én is így tettem.
Én csak egy puszit nyomtam az arcára, miközben kiloptam egy zsetont a zsebéből és bedobtam a gépbe.
Természetesen Louis nyert, de nem hatotta meg, el sem mosolyodott.
-   Megint ilyen morgós leszel? - sóhajtottam, mire nem válaszolt.
Sóhajtottam egyet, megvártam amíg feláll és elkaptam a kezét.
-   Gyere Tata! - húztam magammal a többiekig, akik éppen léghoki őrületben szenvedtek.
Harry és Ellie játszottak, mire Ellie mellé léptem, kezem az övére tettem, majd egy ütéssel kivédtem Harry ütését és gólt lőttem, majd elnevettem magam.
-   Ez nem fair! - mondta Harry, mire elnevettem magam.
-   Az élet nem fair! - rántottam vállat, miközben kivettem a zsetonokat Louis zsebéből. - Rád bíztam! - tettem be őket Ellie farzsebébe.
-  De ez csalás! - nyafogott Hazz, mire nevetve egy puszit nyomtam az arcára, majd elkaptam Tommo kezét és elkezdtem húzni kifelé,
Egészen a liftig húztam, majd amíg vártuk a liftet kezeimet Louis mellkasára tettem és lábujjhegyre álltam.
-  Nagyon szeretlek, de amikor hisztizel megütnélek. - mondtam mosolyogva, de még mindig érzelemmentesen nézett.
Mikor felértünk az ő lakosztályukba mentünk és követtem Louis-t a szobájába, de ki akart zárni, mire elkaptam az ajtót.
-   Ilyet nem játszunk! - mondtam.
-   Mindjárt jövök. - morogta és bement a fürdőbe, majd magára zárta az ajtót.
Én eldőltem az ágyán, majd a plafont bámultam. Nem csináltam semmit, csak dúdolni kezdtem valamit...
De mit dúdolok?
Tovább dúdoltam, majd eszembe jutott, hogy a Perfect-et dúdolom, mire rögtön csöndbe maradtam.
Vajon hallotta?
Hirtelen nyílt az ajtó és Louis kilépett egy melegítőben.
Most bevonult átöltözni? Szégyenlős? Előttem?! Na ne már! Azért láttam már párszor alsóban! Sőt, ma reggel a csupasz seggét is láttam!
-   Most csak azért nem szólsz hozzám, mert azt mondtam, hogy öreg vagy? - sóhajtottam.
Ő csak csöndben ledőlt mellém.
-   Louis! Megőrülök! - mondtam.
Végül hátat fordítottam neki, majd először magamban morogtam, majd végül kitört belőlem egy könny és némán sírtam. Nagyon rosszul esett és már nem bírtam tovább, de nem akartam, hogy Louis lássa, hogy ilyen gyengusz vagyok.
-   Rosaly, ugye nem sírsz? - kérdezte Tommo.
Így ismer? Vagy turkált a gondolataimban!
-   Te a fejemben turkálsz? - kérdeztem és megpróbáltam elfedni a hangomban a sírást.
-   Nem. - vágta rá. - Csak ismerlek. Tudom, hogy nem vagy ilyen sokáig csöndben.
-   Te sem szoktál! - mondtam sértődötten, majd bevonultam a fürdőjébe, bezárkóztam és leültem a WC ülőkére.
A könnyeim természetesen előkerültek és egy jó ideig csak egymást követték, amíg rá nem jöttem, hogy fogom Tommo-t rávenni, hogy hozzám szóljon. Hirtelen lekaptam a pólóm, majd ledobtam és a szoba közepén hagytam, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem, mire Louis rám pillantott, majd meglepődött és elmosolyodott.
-   Levetted a pólód csak azért, hogy hozzád szóljak? - mosolygott.
-   Igen, szóval értékelhetnéd, mert ennél többet biztosan nem fogsz belőlem látni! - morogtam.
-   Olyan édes vagy. - mosolygott, majd elnevette magát és elkapta a kezem, majd magához húzott, egészen maga elé. - És az még cukibb volt, amikor bevallottad, hogy meglestél. - nevetett, miközben az ágyon ülve átölelte a fenekem, ugyanis annak a magasságában volt és úgy nézett fel rám. - És amúgy gyönyörű vagy. - vigyorgott, majd egy puszit nyomott a hasamra. - Sokkal szebb, mint a nővéred.
-   Ezt most arra érted, hogy van cicim? - nevettem el magam. - Mert azt tudom, hogy van.
-   Nem csak arra, de arra is. - vigyorgott.
-   Ezekkel a mondatokkal bocsánatot akarsz kérni? - mosolyogtam rá.
-   Igen, miért jó úton haladok? - kérdezte mosolyogva.
-   Igen. - bólintottam, miközben óvatosan az ölébe ültem és lábaimmal átöleltem a derekát.
-   Annyira szexi vagy. - mondta, majd alsó ajkába harapott, mire csak kuncogtam. - Csókolj meg!
-   Nem. - vágtam rá vigyorogva. - Amíg nem mondod el, hogy miért sértődtél meg.
-   Azért, mert nem olyan kicsi kettőnk között a korkülönbség és nem szeretném, ha unnál, vagy túl öregnek éreznél magadhoz képest! - mondta sóhajtva, mire elnevettem magam.
-   Nem lesz így soha. - mosolyogtam. - Szeretlek! - mosolyogtam, majd megcsókoltam.
-   Talán hiba volt megszabadulni attól a pólótól! - morogta, mire kuncogva újra megcsókoltam.
Iszonyat szenvedélyesen csókolt vissza, ami mosolyra késztetett, majd végigsimított az oldalamon és kezét kissé becsúsztatta a nadrágomba, mire kezemet az övére csúsztattam és kissé elhúzódtam tőle.
-   Most miért nem tapizhatlak, ketten vagyunk? - mosolyodott el.
-   Mert kislány vagyok! - nevettem el magam.
-   Egy ördögi kiscsaj! - nevetett, majd egy csókot nyomott a számra.

13. rész - Anya?

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kicsapja az ajtót.
-    Nyugi! - döntötte vissza a fejem a hasára Ellie.
-    Lányok, ébresztő! - hallottam Harry hangját.
-    Menj már! - mondta Ellie.
-    Reggeli van! - mondta.
-    Hozzatok nekünk! - motyogtam.
-    Téged hiányol a hódolód. - mondta nevetve.
-    Hát pedig nem megyek. - mondtam morogva.
-    Rosaly! - lépett be Louis is.
-    Nem. - vágtam rá. - Alszunk! - bújtam Ellie mellé.
-    Ti sem akartok reggelizni menni? - kérdezte.
-    Te sem? - néztem fel rá mosolyogva.
-    Nem. - vágta rá, majd bedőlt mellénk az ágyba.
Az egész reggelit mind végigaludtuk, csak a partra voltunk hajlandóak lemenni. Gyorsan kaptam fel a fürdőruhámat, majd kimentem a folyosóra.
-   Hol a nyuszipopsi? - nevetett Louis.
-   Az egy nyúlseggdarab és a kukában. - néztem rá a szememet forgatva.
-   Ne morogj már! - ölelt magához oldalról, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Csikizel! - kuncogtam.
-   Mehetünk, vagy túl nagy a szerelem? Szobára kell menni? - kérdezte vigyorogva Niall.
-   Hagyjál már! - nevettem el magam, majd beléptem a liftbe és a többiek is jöttek.
-   Kapok puszit? - mosolygott Louis.
-   Nem. - vágtam rá, majd kuncogtam, Lou mellé léptem, lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára.
-   Kaptam! - ölelt magához, mire elnevettem magam, majd kiléptünk a liftből.
-   Te jó ég! - ugrott mellém Ellie, mire meglepetten néztem rá.
Valamit a fülembe akart súgni, de hadart és semmit nem értettem, ráadásul nyálas lett a fülem.
-   Fúj! - töröltem le a fülem.
-   Gyere már! - kapta el a kezem és rángatott kifelé.
-   Ellie, emlékszel még arra, hogy fáj?! - szóltam rá.
-   Jaj, tényleg. Bribanc félig megölt. - bólintott.
-   Bribanc? - nevette el magát Niall.
-   Briana, aki egy ribanc. - rántott vállat Ellie mosolyogva.
-   Az a ribanc majdnem a barátnőm volt. - mondta Louis.
-   Ez esetben még jobban utálom. - mondta Ellie, majd belém karolt és kivonultunk. - Ti most jártok, vagy nem?
-   Nem. - mondtam. - Mármint még nem.
-   Értem, szóval ez valami érthetetlen cucc? - kérdezte és elnevette magát.
-   Pontosan. - nevettem, majd a többiek beértek minket és együtt mentünk le a strandra.
Mártóztunk egyet, majd otthagytuk a fiúkat és Ellie-vel hasra fekve napoztunk. Félig aludtam, amikor hallottam, hogy visszatért a férfi had.
-   Louis, mi van közted és Rosa között? - kérdezte tőle Apa.
Legszívesebben közöltem volna, hogy Rose és nem Rosa, de kíváncsi voltam mit mondd Louis, így alvást tettettem.
-   Ohm... - próbálta megfogalmazni gondolom. - Hát, jelenleg semmi.
-   Ez mit jelent? - kérdezte nevetve Niall.
-   Hát nem járunk meg ilyesmi, de mondjuk alakul valami. - motyogott.
-   Ne merd bántani. - mondta Apa.
Fú, eddig úgy érdekelte, hogy mi van velem...
-   Nincs szándékomban. - mondta Louis, majd leült mellém.
Mindenki csöndben maradt egy ideig, majd Anya megszólalt.
-   Louis, kend be Rosalia-t, ahol a nap éri, mert nincs annyi esze! - mondta.
Van annyi eszem, csak undorodom a naptejtől, de mindegy. Ráadásul anyám ingyen tapizást adott Louis-nak, amit nem érdemel meg. Mármint inkább ő, mint más, de leginkább senki.
Éreztem, ahogy Louis nagy keze a hátamhoz ér és elkezdi rákenni a hideg naptejet. Mindenhol alaposan bekente, közben kicsit meg is gyúrta, majd éreztem, hogy kezét becsúsztatja a fürdőruha felsőm alá, majd ott is alaposan bekeni a hátam, majd amikor a csípőmnél keni, ujjai kissé becsúsztak a bugyim alá.
-   A lábát is, mert ha leég itt fog nyekeregni nekünk. - mondta Anya.
Persze, mindenhol tapizzon. A lábaimat is alaposan bekente, majd éreztem, ahogy mellém dől a törölközőre és végignéz arcomon. Majdnem elmosolyodtam, de tartottam magam. Végül sikerült tényleg elaludnom.

Mikor felébredtem, már ment le a nap, teljesen Louis-hoz voltam bújva és senki más nem volt körülöttünk.
-   Jót aludtál? - kérdezte mosolyogva Louis, mire csak mosolyogva hümmögtem.
-   Kifejezetten élvezhető, amikor a puha kezeiddel bekensz. - vigyorogtam álmosan. - És édes a hangod, amikor zavarban vagy.
-   Komolyan ébren voltál? - kérdezte mosolyogva, de "mérgesen", mire kuncogtam. - Gonosz vagy.
-   Azért kihasználtad a helyzetet. - vigyorogtam.
-   Megkértek arra, hogy fogdossalak. Azért ezt nem kihasználni! - vigyorgott, mire elnevettem magam.
-   Amúgy hol van mindenki? - kérdeztem.
-   Vacsorához készülődnek. - mondta mosolyogva. - Szóval ha szerencsénk van, még pár óráig kettesben lehetünk.
Én elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a szájára.
-   De menjünk. - mondta, miközben felült.
Én is így tettem és pár perc múlva már a liftben álltunk.
-   Mit csinálok egész éjjel? Nem fogok tudni aludni, a fél napot végigaludtam! - mondtam.
-   Nekem lenne ötletem. - vigyorgott Louis.
-   Louis, remélem vágod, hogy nem túl megfelelők ehhez a körülmények. - néztem fel rá.
-   Jól van. - nevette el magát, majd lehajolt hozzám és megcsókolt, mire rögtön visszacsókoltam és pont amikor nyílt a liftajtó, akkor váltunk el egymástól és szembe találtuk magunkat a családdal.
Pont nem láttak semmit, viszont mindenki kettőnket bámult.
-   Gondolom a vacsorán nem jelentek meg. - mondta Anya sóhajtva.
-   Nem valószínű. - mondtam lazán.
Ők beléptek, mi pedig ki, majd rögtön a lakosztályba siettünk. Ahogy beértünk és becsuktak az ajtót, elnevettem magam.
-   Ez gáz is lehetett volna. - nevettem.
-   Apukád szerintem nem bír engem. - nézett rám Louis aggódva.
-   Nem vele jársz, én pedig bírlak! - karoltam át a nyakát vigyorogva.
-   A probléma az, hogy veled sem járok! - nézett le rám felhúzott szemöldökkel, féloldalas mosollyal.
Én elnevettem magam, majd kezeimet lecsúsztattam oldalán, majd a hátán és végül fürdőgatyájának szélénél állítottam meg.
-   Hát igen. - bólintottam mosolyogva, majd lábujjhegyre állva akartam puszit nyomni Louis szájára, de ő most nem hajolt le, ahogy szokott, hogy elérjem.
Egyik kezemmel megcsíptem a hasát, mire rögtön legörnyedt, én pedig puszit nyomtam a szájára.
-   Gonosz vagy. - nevetett, majd a fenekemnél fogva felkapott és a szobája felé indult, miközben száját az enyémre tapasztotta és hevesen csókolóztunk.
Louis lassan letett az ágyra, figyelve, hogy ne húzódjon el tőlem és közben a csók is nyugodtabb, lassabb és szerelmesebb lett.
Louis óvatosan húzódott el, miközben elmosolyodott lassan. Én is elmosolyodtam, majd kezeim közé fogtam az arcát.
-   Szeretlek te nyálas fiúbandás! - nevettem.
-   Én is tüzes csajszi! - vigyorgott.
-   Olyan jó, hogy nincs itt a családom. - mondtam nagy mosollyal, sóhajtva.
-   Nem örülnek annak, hogy együtt vagyunk. - nevette el magát.
-   Nem, de nem érdekel. - rántottam vállat. - Amúgy sem vagyunk együtt hivatalosan!
Louis sóhajtva gurult le rólam és mellém feküdt.
-   Makacs vagy. - sóhajtott mosolyogva.
-   Tudom, de nem fogok megváltozni. - vigyorogtam rá.
-   Tudom és így szeretlek. - nyomott puszit az arcomra.
-   Csak tudnám miért. - néztem rá kérdőn.
-   Azért aki vagy. - simított végig az arcomon.
Egy óvatos puszit nyomtam az arcára.
-   Tudod, más párok előbb összejönnek, majd csókolóznak és lefekszenek, majd kimondják, hogy szeretik egymást. - magyarázta. - Mi csókolóztunk, kimondtuk, hogy szeretjük egymást és ennyi...
-   Nem, előbb szerelmi vallomás, aztán szex. - magyaráztam rá pillantva.
-   Már bocs Rosaly, de több kapcsolatom volt, mint neked. Sőt, nekem volt már pár barátnőm, neked még egy barátod se volt. - magyarázta.
-   Volt már barátom és szerintem nőként sokkal becsületesebb dolog az, amit mondtam. - mondtam mérgesen, miközben felpattantam, majd karba tett kézzel néztem rá. - És pontosan tudod, hogy miért nem jártam eddig senkivel. - vágtam rá.
-   Nem, ezt valahogy sose mesélted! - ült fel.
-   Mert rohadtul nem akartam még valakit, aki a nővéremet csodálja és csak azért van a közelemben. - mondtam mérgesen, majd kiviharzottam a szobájából.
Mérgesen haladtam a szobánk felé, bevágtam az ajtót és a szobámba trappoltam. Lezuhanyoztam, majd felvettem Louis egyik pólóját és egy bugyit, majd befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv-t. Éppen a Charlie Angyalai ment, amit mindig szerettem. Fogalmam sincs, hogy a három csaj erőssége, bátorsága és nőiessége fogott meg, vagy a lehetetlen sztori, de imádtam. Nem tudtam eldönteni soha, hogy melyik csajszi a kedvencem, de szerettem.
Miután végignéztem, előszedtem Mama naplóját, amiről igencsak megfeledkeztem.



" Nem értettem. Oliver most ugyan úgy szerelmes belém, mint én belé? Vagy csak szédít, mint a legtöbb lányt?
Két hétig nem jött iskolába, majd egyik nap, amikor hazafelé sétáltam, hirtelen hátulról magához ölelt valaki. Mielőtt sikíthattam volna, megfordított karjai közt és egy csókot nyomott a számra. Ijedten néztem végig Oliver arcán. Szemeit becsukta és élvezte a csókot. Én óvatosan becsuktam a szemem és visszacsókoltam. Lassan és óvatosan húzódtunk el egymástól.
- Szeretlek. - súgta halkan mosolyogva.
- Én is. - súgtam mosolyogva.
- Mutatok valamit! - fogta meg a kezem, majd rohanni kezdett a város sötétebb része felé.
Mikor odaértünk, mindketten lihegtünk.
- Nézz a szemembe! - szólt rám, mire tettem amit mondott. - Fogd meg a kezem.
Bólintottam és megfogtam a kezét.
- Kicsit fájni fog. - súgta, majd hirtelen lángolni kezdett a keze, mire sírva fakadtam a fájdalomtól, de nem engedtem el. - Mindjárt elmúlik. - súgta, majd egy puszit nyomott a számra, mire elmosolyodtam, majd elmúlt a fájdalom és elengedett.
Az egész testem lángolt.
- Már te is tudod Baba. - súgta mosolyogva, mire elmosolyodtam. "

Hirtelen hallottam, hogy megérkezett a család.
-  Kicsim, mi történt? - csodálkozott Apa és belépett.
-  Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül.

-  Nagyon bírod Louis-t, folyamatosan egymás nyakán lógtok... - magyarázta. - Mi az, baj van? 

-  Hát, úgy is mondhatjuk... - rántottam vállat. 

-  Szereted? - nézett rám, mire elvörösödve bólintottam. - Ha megbánt, szétrúgom a seggét. 

-  Apa, nem vagyok kislány, nem kell rám úgy vigyázni. - kuncogtam.

-  Nekem te vagy a legkisebb lányom és örökre a kis hercegnőm leszel. - ölelt magához, mire kuncogtam. 

-  Oké, de akkor el kell mondanom, hogy a hercegnőd éhen hal. - nevettem. 

-  Egyél. - nevetett, majd elengedett, egy puszit nyomott a homlokomra és kiment. 

Visszahuppantam az ágyra és a kezembe vettem a naplót, de rögtön kopogtak. 

-  Ki az? - sóhajtottam. 

-  Nem kopogok. - morogta Ellie, majd belépett. - Mi a baj az álompasiddal? - sóhajtott. 

-  Összevesztünk. - rántottam vállat sóhajtva. 

Megint kopogtak, de Ellie kinyitotta az ajtót. 

-  Rosalia... - mondta Harry, de közben elmosolyodott mikor meglátta Ellie. - Szia... - vigyorgott rá. 

-  Mit bámulsz? - nézett végig rajta Ellie vigyorogva. 

-  Komolyan itt flörtöltök? - kérdeztem hatalmas szemekkel. 

-  Nem flörtölünk. - vágták rá egyszerre. 

-  Oké... - bólintottam. 

-  Louis kérdezi, hogy éhes vagy-e és mentek-e vacsorázni, mert azt mondta, hogy hirtelen megsértődtél és most ő is morgós és nem szól hozzád. - magyarázta Harry unottan. - Ne kérdezd, hogy normális-e, mind tudjuk, hogy nem az. - magyarázta és elnevette magát. 

-  Igen, egy óra múlva a liftnél. - bólintottam vigyorogva. 

-  Oké. - nevette el magát, majd kilépett. 

-   Neked ki kell találnod ó, hogy hogyan nézhetek ki normálisan, de legyek szexi, hogy Louis bocsánatot kérjen. - magyaráztam. 

-   Jó. - bólintott vigyorogva. 

Egész gyorsan készen lettünk, majd mikor felöltöztem, a hajamat kiengedve hagytam és nem sminkeltem, ugyanis azt sosem szerettem. 

-   Mondtam már, hogy mennyire utálom a szoknyákat? - néztem Ellie-re. 

-   Igen. - nevetett. - De gyönyörű vagy és szexi. Itt a cipőd! - nyomott a kezembe magassarkúkat. 

-   Ha valamit, akkor ezt nem! - vágtam rá. - Van nekem ehhez cipőm! - vigyorogtam, majd felkaptam a szoknyához illő Vans-emet. 

Ellie elnevette magát, majd mentem a lifthez. Louis csodálkozott, viszont egész vacsoránál nem szóltunk egymáshoz. 

Túl önfejűek vagyunk mindketten. 

Mérgesen trappoltam a szobámba, majd lerúgtam a cipőmet és dühösen dőltem arccal az ágyba és sikítottam. 

-   Na kapj hisztirohamot! - kiabált be Johnny. 

-   De igen! - kiabáltam és elkezdtem rugdosni az ágyat. 

-   Rosalia! - lépett be mérgesen, majd elnevette magát és felkapott a vállára, majd átcipelt a másik szobába, amíg én sikítottam. 

-   Johnny, kilátszik a bugyim! - sikítottam nevetve, fejjel lefelé lógva. 

Ő becsukta a 2-es lakosztály ajtaját, majd nevetve megállt. 

-   Honnan tudod, hogy kilátszik a bugyid, hogyha nem látod? - kérdezte nevetve. 

-   Érzem te idióta!  - nevettem. - De fejre fogsz ejteni!  

-   Nem foglak! - mondta, majd óvatosan a földre fektetett a szőnyegre. 

-   Testvéri szeretet. - röhögött Liam. 

-   Csak egy hisztigépet hoztam! - legyintett Johnny. 

-   Ne merj így hívni! - nyafogtam a földön.

-   Miért nyafogsz? - nevetett Ellie. 

-   Csak úgy! - nyafogtam. 

Ellie mellém ült, majd  lepillantott rám és elmosolyodott. 

-   Mesélj! - mosolygott. 

-   Szoknyába préseltem magam. - döntöttem a fejem az ölébe, ő pedig elkezdte a hajamat birizgálni. - Nem is farmer és póló volt rajtam. De nem hatotta meg. 

-   Hallgatlak bébi. - simogatta a homlokom. 

-   Én soha többet nem veszek fel szoknyát! - vágtam rá. - És ilyen felsőt sem. Tudom már mit éreznek a ruháim, amikor benyomom őket a szekrénybe, úgy, hogy éppen hogy nem borul ki. - magyaráztam. - Nőnek lenni szívás. 

-   Ebben egyet értünk. - bólintott. 

-   Most megyek és átöltözöm! - morogtam, majd felpattantam, lehúztam a szoknyám és visszarohantam a szobámba. 

Ledobáltam a ruháimat, majd felkaptam egy melegítőt és egy pólót, majd visszamentem a jobb fejekhez. 

-   Ó, itt az én kis csövesem! - ölelt magához nevetve Ellie. 

-   Hülye! - nevettem el magam. 

-   Ti még annyira kislányosak vagytok... - nézett végig rajtunk Stan mosolyogva. 

-   Miért? - kérdezte értetlenül Ellie. 

-   Ne piszkáld már őket! - vágta rá Liam mosolyogva. - Nem kislányok. 

-   Nem. - vágtam rá, majd elvigyorodtam.

-   Rosszalkodjunk! - lökött meg vigyorogva Ellie. 

-   Jó. - vigyorodtam el. 

-   Szédítsük azt a cuki pincér srácot! - vigyorgott. 

-   Az nem olyan jó arc. - ráztam a fejem. - Már dumáltam vele. 

-   Nézd már, Rosaly szédíti Louis-t és közben a pincér srácot! - mondta kissé hangosan Niall. 

Hirtelen kivágódott Louis szobájának az ajtaja, majd mérgesen nézett rám. 

-   Ez komoly?! - kiabált. - Azzal a nyomorékkal kavarsz és végül te hisztizel?! 

-   Nem kavartam vele, nem nyomorék. Tőle kértem jeget! - kiabáltam vissza. - És nem hisztiztem, te hisztizel! 

-   Na ne mondd! - kiabálta. - Szerintem egy mondat után kiabálva ajtókat csapdosni szerintem hisztizés. 

-   Oké, ha ennyire hisztis ribanc vagyok, akkor menj vissza a nővéremhez! - kiabáltam. 

-   Ne forgasd ki a szavaimat, soha nem mondtam, hogy ribanc vagy! - üvöltött még mérgesebben. 

-   Nem forgattam! De tényleg igazad van! - kiabáltam. - Danielle sokkal jobb nálam, menj hozzá! Ő végül is egy szavadra az ágyadban van! 

-   Hagyjál már a nővéreddel! - kiabált még mérgesebben. - Pontosan tudod, hogy még mindig szeretlek ettől függetlenül! - üvöltötte. 

-   Tudom és én is! - kiabáltam. 

-   Oké! - kiabálta. 

-   Oké! - kiabáltam, majd beviharzott a szobájába, én pedig ki a folyosóra. 

Sóhajtva dőltem a falnak. Nem sok pár van, aki szeretlek-kel fejezi be a vitát... 

-   Minden oké? - lépett ki a lakosztályunkból Anya. 

-   Aha. - bólintottam. 

-   Mindent hallottunk. - mondta aggódva. 

-   Anya, nincs gáz. - néztem rá komolyan. 

-   De ha baj van, elmondhatod. - mondta biztató mosollyal. 

-   Anya, nincs baj! Csak összevesztünk, nem történt semmi. - nyugtattam. 

-   Min? - kérdezte. 

Ez komoly? Rosaly, most komolyan az anyádnak fogod kiönteni a szíved? Annak, aki eddig szart rád és a nővéreddel törődött? 

Rose, észre vetted, hogy Rosaly-nak nevezted magad? Louis hív így! Ó, milyen cuki vagyok. 

-   Nem fontos. - legyintettem. 

-   Rosalia, szeretném tudni. - pillantott rám. - Tudom, hogy nem túl jó a viszonyunk, de ezen javíthatunk. 

Nem Anya! Késő! 

-   Azon, hogy mondta, hogy a normális párok csókolóznak, összejönnek, lefekszenek és utána vallanak szerelmet egymásnak, de mi nem. Én meg mondtam, hogy az normálisabb, ha előbb vallunk szerelmet, aztán szex és akkor közölte, hogy több barátnője volt, mint nekem barátom és ezen összevesztünk. - magyaráztam. 

-   Soha ne engedj ilyen téren! - mutatott rám szigorúan, majd elmosolyodott, mire én is. - Hányszor mondta, hogy szeret? 

-   Nem tudom, nem számolom. - rántottam vállat. 

-   Szóval jó sokszor? - kérdezte, mire bólintottam. 

-   Oké, akkor is neked kell, hogy igazad legyen és amíg hivatalosan nem vagytok együtt le ne feküdj vele! - magyarázta. - Csak ha úgy érzed, hogy elég komoly a kapcsolatotok és tényleg megérdemel téged. Addig ne! 

-   Rendben. - nevettem el magam. 

-   De tudom, hogy te vagy az okosabbik lányom. - mondta, mire nagy szemekkel néztem rá. - Elcsábítottad a nővéred 24 éves fiúbandás tetovált pasiját, akivel elméletileg tökéletes volt a kapcsolatuk, 17 évesen. - vigyorgott. 

-   Jól van. - nevettem. 

-   Na menj és neveld meg! - mondta, majd elindult volna, de egy puszit nyomtam az arcára és beszaladtam a lakosztályba. 

-   Kivel dumáltál? - kérdezte Oli. 

-   Anyámmal. - mondtam. 

-   Na ne! - nézett rám nagy szemekkel Hazz. 

-   De igen. - bólogattam vigyorogva. - És azt mondta, okosabb vagyok Danielle-nél. 

-   Csak nem elismerik mennyivel jobb vagy csajszi?! - vigyorgott Niall, majd pacsiztunk. 

-   Ne törődj a nővéreddel, én már rég megjósoltam. - vigyorgott Ellie. 

-   Te kussolj el! - nevettem el magam. 

-   Jó, most ne rosszalkodjunk, most szeretnek! - mondta Ellie. 

-   Aludjunk. - néztem rá. 

-   Oké. - bólintott. - Na de várjál! Louis-val átaludtad a fél napot! Megcsaltál! 

-   Mindig te leszel az alvó társam! - öleltem magamhoz szorosan. 

-   Játsszam el, hogy aranyos volt és legyek az? - kérdezte. 

-   Igen. - vágtam rá. 

-   Oké. - mondta, majd megölelt. - Attól még nem aludhatsz velem, meg kell beszélnetek. 

-   Nem. - vágtam rá. - Majd holnap. 

-   Jó, gyere. - sóhajtott, majd bementünk a szobájába és egy pillanat alatt elaludtunk. 

12. rész - Egy sokkal jobb nyaralás

Az utat mindenki végig aludta és egymáshoz se szóltunk. A fejemet Ellie vállára döntöttem és éjjel érkeztünk meg. Kómásan sétáltunk egészen a hatalmas hotelig. Két hatalmas lakosztályt vettünk ki a legfelső emeleten.
-   Itt lakik majd a Campbell család, ott pedig a 1D, Ellie, Oli és Stan. - magyarázta Anya először az egyes, majd a kettes ajtóra mutatva.
-   Én ott leszek! - mutattam a kettesre, miközben átöleltem Ellie-t.
-   Nem kislányom, te velünk leszel. - mondta Anya mérgesen.
Én morogva nyitottam be a szobába, bevonszoltam a bőröndömet, majd a nappaliból nyíló leghátsó ajtón léptem be, becsuktam azt és kinyitottam a bőröndömet. Bementem a fürdőbe zuhanyozni, majd mikor készen lettem, csöndben akartam kilopózni a szobából, mikor hirtelen valaki elkapta a karom.
-   Johnny, nem árulhatsz be! - kértem mosolyogva.
-   Jó, menj! - engedett el, mire kiszaladtam és halkan becsuktam az ajtót.
Gyorsan szaladtam át a folyóson és bekopogtam a bulisabbnak tűnő ajtón.
-   Rosalia! - nyitotta ki vigyorogva Liam.
-   Én ott leszek, ahol lenni akarok! - vágtam rá karba tett kézzel vigyorogva.
-   Rose! - sikította Ellie, majd odarohant az ajtóba és megölelt.
-   Ellie, szeretlek, de fáj! - motyogtam, mire elengedett.
-   Bocs, mindig elfelejtem a hülyeségedet. - lépett el mosolyogva.
-   Tudom. - kuncogtam.
-   És velem alszol, vagy ma... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   Veled alszom. - vágtam rá, miközben befogtam a száját, mire felnevetett. - De még nem alszom!
-   Jó, én sem. - vigyorodott el. - Gyere! - húzott magával, majd lehuppant a kanapéra, mire mellé ültem.
Aha... kb. öt perc múlva elaludtunk mindketten.

* Louis szemszöge *

Másnap reggel a reggelihez készülődtünk, már Ellie is készen volt, amikor hirtelen ijedten nézett körbe. 

-   Rose hol van? - kérdezte ijedten. 

-   Rose itt. - kiabált a folyosóról. 

-   Oké, megnyugodtam. - sóhajtott nagyot, mire elmosolyodtam. 

Kivonultunk, majd megpillantottuk ahogy Rosaly félig alszik a falnak dőlve. 

-   Hogy aludtál húgi? - kérdezte tőle röhögve Johnny. - Nem kellett volna kiszökni. 

-   Johnny, kuss! - morgott halkan. - Egész éjjel fájt mindenem és alig aludtam. 

-   Mert? - kérdezte tőle Dani aki éppen akkor lépett ki. 

-   Mert hülye voltam és verekedtem. - mondta morogva. 

-   Akkor magadnak köszönheted. - mondta Danielle. 

Így nem igen fogja megszeretni Rosaly. 

-   Kapd be. - vágta rá mérgesen. 

Sajnáltam Rosaly-t, de egész reggel nem lehetett hozzá szólni, majd reggeli alatt, amíg mi mind lementünk a partra, ő még aludt egyet, majd dél körül láttam meg. 

Nagy mosollyal közeledett felénk. Most a fürdőruhájának felsője fehér volt és volt rajta egy bajusz, de a bugyija maradt ugyanaz, ami a múltkor. 

-   Louis, jössz? - biccentett a víz felé Liam. 

-   Aha. - bólintottam, majd levettem a pólómat és elindultam vele. 

-   Várjatok meg! - kiabálta Rosaly, mire megálltunk. 

-   Te is mész? - kérdezte tőle Ellie mosolyogva. 

-   Aha, gyere! - vigyorgott a barátnőjére. 

-   Oké. - pattant fel Ellie nagy mosollyal, majd levette a napszemüvegét és megfogta Rosalia kezét. 

-   Milyen jó formában vagy! - csodálkozott Harry Rose-t nézve. 

-   Az alvás jót tesz. - rántott vállat mosolyogva. 

-   Megyek veletek. - pattant fel Harry is. 

-   Az mi? - mutatott a tetkójára meglepetten Niall, mire elvigyorodott. 

-   Csináltattam. - rántott vállat vigyorogva. 

-   Milyen kis vidám vagy! - állt fel Niall is, majd hirtelen biccentett Harry-nek és Niall Rosaly-t, Harry pedig Ellie-t kapta a hátára és elsuhantak mellettünk, ahogy berohantak a vízbe. 

Hangosan nevettek mind a négyen, ami engem is megmosolyogtatott, ahogy Liam-et is. 

-   Induljunk. - mondta Liam vigyorogva, majd rohanni kezdett, mire utána rohantam. 

Mikor beértünk a többiekhez, éppen akkor Rosaly és Ellie röhögtek ketten valamin. Vigyorogva mentem oda Rose-hoz, mire Ellie súgott neki valamit, majd elszaladt, mire Rosaly elnevette magát és bemutatott Ellie-nek, aki röhögve kacsintott és elrohant a fiúkhoz. 

-   Lám, lám, Tomlinson! - vigyorgott karba tett kézzel.
Mosolyogva még egy kicsit közelebb hozzá.
-   Lám, lám, a legjobb Campbell! - vigyorogtam rá és őt utánoztam.
Vigyora egy pillanat alatt lett huncut és lefröcskölt, majd szaladni kezdett, de a vízben nem volt túl gyors, így sikerült hátulról lefröcskölnöm, mire sikított és megállt. Visszafordult hozzám, majd fröcskölni kezdett. Beszálltam a csatába és fröcskölni kezdtem, miközben megindultam felé. Rögtön tudta, hogy bele akarom dobni, mire rohanni kezdett, de gyorsabb voltam, az ölembe kaptam és vigyorogva rá kacsintottam.
-  Ne légy olyan magabiztos Kicsi. - vigyorogtam rá.
-  Kegyelmezz! - kérte és a nyakamba kapaszkodott, mosolyogva. - Puszi?
-  Talán. - rántottam vállat vigyorogva, mire egy puszit nyomott az arcomra, de gonosz vigyorral dobtam el.
Rögtön elrohantam, tudtam, hogy mérges lesz. Mikor felpattant, szexin hátra dobta a haját, ami miatt megnyaltam az ajkam, de mérgesen nézett rám, majd bemutatott nekem. Röhögve dobtam neki egy puszit mire nevetve indult meg kifelé. Mi még játszottunk a vízben, majd mi is kimentünk és mindenki napozni kezdett, de Rosaly még mindig nem ért vissza.

* Rosalia szemszöge *

Vettem egy hatalmas vízipisztolyt, majd ki is bontottam és kidobtam a kukába a csomagolást. Megtöltöttem vízzel a mosdóban, majd kilopóztam vele. Az étterembe igyekeztem, ahol mindenki furán nézett a fürdő ruhás, tanga papucsos csajra hatalmas pisztollyal, de az egyik elég helyes pincér sráchoz siettem. 

-   Szia! - köszöntem kedves mosollyal. 

-   Szia! - villantotta meg ragyogó mosolyát, amitől elolvadtam volna, ha nem lenne egy nála sokkal helyesebb srác, akibe szerelmes vagyok. 

Viszont jó lenne húzni vele egy kicsit Lou agyát. 

-   Jeget szeretnék. - mosolyogtam rá. - Egy vödörnyi jeget. 

-   Minek az neked szépségem? - kérdezte értetlenül, de mosolyogva. 

Mi a jó ég?! Nem vagyok a TE szépséged! SENKINEK nem vagyok a szépsége, szépség sem vagyok! Jó, maximum LOUIS szépsége vagyok. 

-   Egy barátnőmet szeretném meglepni. - vigyorogtam rá. 

-   Oké, egy feltétellel és akkor a szálloda ajándéka. - mosolygott. 

-   Mi lenne az? - kérdeztem. 

-   Adsz egy puszit és megmondhatom a többi pincérnek, hogy levettelek a lábadról. - mondta vigyorogva. 

-   Jó, de csak az arcodra. - mondtam. 

-   Oké. - bólintott, mire elmosolyodtam és egy puszit adtam az arcára. 

Bevitt a konyhára, majd adott egy vödör jeget. 

Azt cipelve és a pisztollyal az oldalamon osontam a családom felé. Mindenki aludt és közben napozott. Pontosan tudtam, hogy mennyire felhevült a testük a napon, ráadásul aludtak is, szóval nem lesz egy kellemes ébresztés. Vigyorogva léptem Louis mögé, majd meglestem, hogy tényleg alszik-e, így meglóbáltam a kezem az arca előtt, de nem reagált, el sem mosolyodott, pedig ha ébren lett volna, akkor biztosan vigyorgott volna, mert róla tudom, hogy nem bírná ki. Elvigyorodtam, majd mellé léptem és hirtelen a hátára borítottam a jeget, majd elrohantam. 

-   Rose! - üvöltött rám mérgesen és közben felpattant, de félig nevetett. 

Szaladtam, majd megálltam és lőni kezdtem a pisztollyal, nevetve. 

-   Jó reggelt! - nevettem, majd szaladtam tovább és közben hátra felé lőttem. 

-   Rosalia, ez rohadtul nem vicces! - mondta, de félig nevetett és rohant utánam. 

Hirtelen megállított egy napernyő, ami majdnem rám dőlt, így Louis hátulról elkapott és magához szorított, mire éreztem a jéghideg vizet a hátamon, így hirtelen el akartam húzódni, de ahhoz, hogy a hátammal elhúzódjak, a fenekemet Louis-hoz kellett préselnem. 

-   Engedj el! - mondtam nevetve. 

-   Csak mert a popsikád hozzám nyomódik? - kérdezte vigyorogva, mire elnevettem magam. 

-   Olyan idegesítő vagy. - nevettem.

-   Honnan szerezted a jeget? - kérdezte vigyorogva, miközben el akarta venni a pisztolyt, de elhajítottam, mert különben elérte volna könnyedén. 

Hirtelen elengedett, de közben kissé megemelve a háta mögé ültetett gyorsan a homokba, így előnyt szerezve. Felpattantam és a pisztolyért indultam volna, de addigra már Louis kezében volt, így inkább a másik irányba kezdtem rohanni, egyenesen a társainkhoz. Oli volt a legközelebb, így gyorsan átugrottam a napágyán és leguggoltam mellé. 

-   Védj meg kérdőjel barátom! - kértem ijedten, de félig nevettem. 

-   Miért tenném? - kérdezte vigyorogva. 

-   Francba! - morogtam, majd Stan-re néztem, aki röhögve megrázta a fejét. 

Rögtön tudtam, hogy Hazza lesz a megfelelő, így mellé pattantam. 

-   Gyere! - nevetett felállva és szorosan magához ölelt, háttal Louis-nak. 

-   Köszi. - motyogtam a mellkasába nevetve. 

-   Olyan rossz vagy! - nevetett. 

Hirtelen éreztem, ahogy Louis a fenekemre lőtte a vizet, mire sikítottam. 

-   Louis! - sikítottam nevetve Harry mellkasába. 

Nem hatotta meg, fröcskölt tovább. 

-   Rohadék vagy! - kiabáltam nevetve. 

-   Kifogyott! - súgta a fülembe Harry, mire hirtelen megfordultam és megindultam Louis felé, de rögtön arcon fröcskölt, 

-   Harry, utállak! - nevettem és próbáltam eltakarni az arcom. 

-   Háború! - kiabált Ellie nevetve, majd megfogta a maradék jeget, belesöpörte és a felét kivettem, Louis-ra dobtam a másikat, pedig Harry-re öntötte. 

-  Ellie, minden elfogyott! - nevettem. 

-  Nem, gyere! - kiabálta és rohanni kezdett, mire rohantam és hallottam, ahogy a fiúk utánunk rohannak, 

Ellie hirtelen irányt váltott és a másik irányba kezdett rohanni. Egy stégre értünk, mire megtorpantunk. Louis és Harry már nagyon közel voltak. 

-  Hova megyünk? - kérdezte kiabálva Ellie. 

-  Nagy levegő! - nevettem, majd belöktem és utána ugrottam. 

-  Egyszer úgy is ki kell jönnötök! - vigyorgott Louis és leült. 

-  Majd valahol máshol. - mondta Ellie vigyorogva. 

-  De nem bánthattok! - mondtam karba tett kézzel. - Lányok vagyunk és fiatalabbak! - érveltem vigyorogva. 

-  Nem fog fájni annyira. - kacsintott perverzen Louis és közben vigyorgott. 

-  Haha. - forgattam a szemem. 

Ellie hátulról belém kapaszkodott, majd a fülemhez hajolt. 

-  Megmondtam. - súgta, majd egy puszit nyomott az arcomra és röhögve kezdett elúszni a közelemből. 

-  Utállak Ellie! - nevettem, majd utána úsztam. 

Két csobbanást hallottam, majd hátra fordultam és ijedten kezdtem úszni utána. 

-  Siess! - kiabáltam nevetve. 

-  Késő! - mondta Louis és hátulról magához rántott. 

Kuncogva döntöttem hátra a fejem, így fel tudtam nézni a szemébe. 

-  Mondhatok egy titkot? - suttogott mosolyogva, mire bólintottam. 

-  Persze. - mosolyogtam. 

-  Attól féltem, hogy Danielle-t fogom benned látni, de ez nincs így. - rázta meg a fejét. - Egészen más vagy és imádom amikor nevetsz és rosszalkodsz. - nyomott puszit a fejemre mosolyogva. 

-  Szeretlek. - súgtam, mire egy puszit nyomott a fülem mögé. 

-  Ne már. - kuncogtam. - Anyáék látják. 

-  Azt hittem, nem érdekel mit gondolnak rólad, - vigyorgott. 

-  Nem, de téged szeretnek! - mondtam mosolyogva. 

-  Addig szeretni fognak, amíg nem hallják, ahogy a kisebbik lányuk a nevemet nyögi. - súgta a fülembe perverzen, mire szégyenlősen kuncogtam. 

-  Louis, nem járunk. - kuncogtam. 

-  Úgy is megszerezlek. - puszilta meg az arcom mosolyogva. 

-  Menjünk! - biccentettem Ellie és Harry felé, akik már a parton nevettek valamin. 

-  Minek? Ők nem szeretik egymást, mi viszont igen! - fordított meg a karjaiban, hogy szembe legyek vele. - Ki kell használnom a perceket, amiket veled tölthetek, így is kockázatos. - mosolygott. 

-  Pontosan ezért izgalmas! - karolta át a nyakam, majd a homlokát mosolyogva az enyémnek döntötte. - Tudod lehet, hogy szemét dolog, de örömmel tölt el, hogy a nővérem égető szemekkel néz minket, amikor szórakozunk. - kuncogtam, mire elnevette magát. 

-  És az tőlem még rosszabb, hogy engem is! - nevetett, mire elnevettem magam. 

-  Imádom amikor rossz fiú vagy! - nevettem, majd hirtelen eltoltam magam Louis-tól és a part felé úsztam, amíg le nem ért a lábam, mert ott már csak sétáltam, amíg meg nem láttam, hogy rohan utánam, mire szaladni kezdtem. Pont a napágyakhoz értem, amikor Louis utolért volna, de megbotlott a táskámban és hirtelen rám esett a napágyra, mire felnevettem, ahogy a 1D, Oli, Stan, Ellie és Johnny is. Danielle és Anya csak fapofával ültek minket nézve, míg Apa elmosolyodott. 

-  Georganne, ne légy már ilyen! - szólt rá Apa és elnevette magát. - Baleset volt! 

-  De ha nem lennének olyanok mint két óvodás, nem történt volna meg. - mondta Anya, mire Louis próbálta visszatartani a nevetését, de ahogy néztem az arcát, én nem bírtam és felnevettem, mire Ő is, majd le akart szállni rólam, de beesett két napágy köré a homokba, mire a röhögős csapat még inkább nevetett. 

-  Jól vagy? - nevettem Louis-ra lepillantva rá. 

-  Nem Rosalia, akkorát estem, hogy betört a fejem. - forgatta a szemét mosolyogva. 

-  És mit gondolsz, segített az agyadon? - vigyorogtam, majd rá nyújtottam a nyelvem, mire rám nyújtotta a nyelvét, én pedig nevettem. 

-  Rose, jössz? - kérdezte Harry. 

-  Hova? - néztem fel rá. 

-  Fel. - biccentett a hotel felé. 

-  Miért? - kérdeztem. 

-  Készülődni, zuhanyozni, ilyenek. - magyarázta Louis a földről. 

-  Megyek. - mondtam és mivel Louis kisebb volt jelenleg mint én lenyúltam és összeborzoltam, majd felpattantam és megkerülve őt, megindultam felfelé. 

-  Én is, várj! - rohant utánam Ellie, mire nevetve megálltam, hátra fordultam, majd megvártam míg mellém ér és átöleltem a nyakát nevetve. - Most fog megdugni. - súgta kuncogva. - Menjetek együtt zuhanyozni, ígérem hogy rajtam kívül senki nem fog hallgatózni! 

-  Hagyjál már! - nevettem. 

-  Jó, akkor ne hidd el. - legyintett, majd egy puszit nyomott az arcomra. 

Hirtelen valaki rácsapott a fenekemre, majd elsuhant mellettem. Rögtön kivettem belőle, hogy Louis volt. Nevetve nyomtam puszit Ellie arcára, majd rohantam Louis után. A liftnél értem utol. Rácsaptam a fenekére, majd ahogy megfordult, kezeimmel átkaroltam a nyakát. 

-  Ma már eleget húztad az agyam, kérek egy csókot. - nézett le rám mosolyogva, majd ajkamra pillantott. 

-  Nem. - vágtam rá vigyorogva. - Nem járunk. 

-  Leszarom Rosaly. - nyafogott, miközben utol ért minket a kettes szobás hadsereg. 

-  Miért nyekeregsz? - nézett Louis-ra Oli nevetve. 

-  Miatta! - bökött felém a fejével. 

-  Sajnálom, de ha rajtam múlik, fogsz is! - vágtam rá vigyorogva, majd beléptem a liftbe. 

Mindenki bejött, de Louis csak mérgesen nézett rám, karba tett kézzel és nem mozdult. A lift csukódott volna, de megnyomtam a nyitó gombot, majd megfogtam Louis egyik kezét és behúztam a liftbe. 

-  Haragszom rád. - nézett rám karba tett kézzel. 

-  Én is haragudtam rád sokáig. - mondtam karba tett kézzel, de elmosolyodtam. 

-  Jó, de már mondtam, hogy szeretlek és most komolyan téged szeretlek, de makacs vagy! - nézett rám mérgesen, mire csak kuncogva néztem végig rajta. 

-  Azt hiszem tetszik, ha mérges vagy! - kuncogtam. 

-  Nagyon örülök, hogy így van! - morgott, majd mikor felértünk, ő volt az első, aki kipattant a liftből. 

-  Megjött neki? - nevetett Stan. 

-  Úgy látszik. - röhögött Niall. - Valaki adjon kölcsön neki tampont. 

-  Neked tuti van fölösleges. - vigyorgott rá Ellie, majd kiszállt ő is, én pedig követtem. 

Beléptem a szobájukba, majd kuncogva néztem Louis után, aki éppen morcosan becsapta a szobájának az ajtaját. 

-  Mi a terv? - nézett rám kérdőn Liam mosolyogva. 

-  Megvárom míg lenyugszik a hülye feje. - rántottam vállat vigyorogva. 

Megvártam, míg Louis elment zuhanyozni, majd halkan beosontam a szobájába. Nekem is le kellett zuhanyoznom, így Lou táskájában kezdtem kutakodni. Találtam egy kupacot, amin egy cetli volt. 

"Ez csak neked Rosaly! :D" 

Elmosolyodtam, majd kivettem. Egy törölköző volt, egy csíkos póló a régiek közül és egy Superman-es alsó. Kuncogva fogtam meg a kupacot, majd vártam, hogy kijöjjön. 

-  Bú! - mondtam amikor kijött, mire felüvöltött, én pedig felnevettem. 

-  Rosaly, nem vagy normális! - kapott a szívéhez nevetve. 

-  Köszi. - mutattam fel a kupacot, mire elnevette magát, majd csücsörített. 

Én nevetve tértem ki előle és ahogy elhaladtam mellette, hogy a fürdőbe menjek, egy puszit nyomtam az arcára, majd kulcsra zártam a fürdő ajtaját. 

Gyorsan lezuhanyoztam, majd fel akartam venni a ruhákat, amiket adott, de amikor fel akartam venni az alsóját, megláttam, hogy a fenekén egy hatalmas lyuk van és bele volt csomagolva egy bugyi, ami fekete volt és egy fekete nyuszifarkinca volt rajta. 

-   Louis William Tomlinson! - kiabáltam, mire csak a nevetését hallottam kintről. - Én lenyomom a torkodon ezt a nyulat! - mondtam, mire még hangosabban nevetett. - Nem vicces! 

-   Vagy felveszed, vagy ott maradsz! - mondta nevetve. 

-   Ha egyszer kimegyek innen, ezzel a szarral foglak megfojtani! - kiabáltam, mire még hangosabban nevetett. 

Morogva vettem fel Louis pólóját, majd megnéztem meddig ér. Veszélyes, de azt a nyúlseggdarabot nem veszem fel az biztos, szóval kitotyogtam Louis pólójában és semmi más nem volt rajtam. 

-   Gonosz nyomorék vagy! - mondtam, majd hozzá vágtam a bugyit, amit nekem szánt. 

Nagyra nyílt szemekkel fogta meg. 

-   Mi van rajtad, a lyukas alsóm? - nézett rám nagy szemekkel, miután felpattant a fekvő helyzetből és az is hozzávágtam. 

Láttam rajta, hogy meglepődött, de elvigyorodott, felállt és megindult hozzám. 

-   Ne gyere ide, csak mondd el, hogy hol vannak az alsóid. - néztem rá mosolyogva. 

-   Ott a legfelső polcon! - mutatott rá. 

Rögtön rájöttem, hogy csak azt szeretné, hogy nyújtózkodjak és akkor megleshesse a seggem. 

-   Vicces fiú vagy. - forgattam a szemem karba tett kézzel, miközben odajött hozzám. 

-   Hadd simogassam meg a popsid. - mosolygott rám és kezeivel mellettem a mögöttünk lévő szekrénynek támaszkodott. - Ígérem, hogy semmi rosszat nem csinálok, csak megsimogatom. - vigyorgott. - Vagy csókolj meg! - vigyorgott. - És utána adok alsót. Sőt, azt is kiválaszthatod, hogy melyiket vegyem fel. 

-   Felveszed azt a bugyit? - böktem az ágyra vigyorogva. 

-   Azt nem. - vágta rá nevetve, mire kuncogva tettem a kezem a csupasz mellkasára. 

-   Miért? - kérdeztem huncutan kuncogva. 

-   Mert nem férek bele. - vágta rá, majd elvigyorodott. - Tudod, túl nagy. - pillantott le, majd kacsintott, mire elnevettem magam. 

-   És ha ráragasztom az egyik alsódra azt a nyúlseggdarabot? - kérdeztem vigyorogva. 

-   Esetleg. - sóhajtott, mire elnevettem magam. 

-   Végigvonulsz benne mindenki előtt? - vigyorogtam. 

-   Rosaly, messzire mész! - nézett rám kissé mérgesen. - Egy csókért? 

-   Ha megteszed, megtapizhatod a pucér seggem és megcsókollak. - ajánlottam fel vigyorogva. 

-   Megsimogatom a pucér popsid! - emelte ki mosolyogva. - Így sokkal aranyosabb. - mosolygott aranyosan. - És benne vagyok. - bólintott. 

Elmosolyodtam, majd kuncogva álltam lábujjhegyre és csókoltam meg, mire rögtön visszacsókolt és kezét lesimította a hátamon, majd a le a combomon, amíg takart a póló és úgy csúsztatta be a póló alá, miközben simogatott visszafelé, így simított végig csupasz fenekemen egyik kezével, majd a csókot nem megszakítva nyúlt oda a másikkal is és valóban nem markolta meg, egyszerűen simogatta és ezt aranyosnak tartottam. Kuncogva húzódtam el tőle. 

-   Ez jobb mint gondoltam. - vigyorgott, mire elnevettem magam. 

-   Szerintem is. - bólintottam mosolyogva. - Azt hittem, hogy zavarba ejtőbb lesz, de elég természetes érzés volt és fogjuk rá, hogy kellemes is. 

-   Miért, nem volt az? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, de kezei még mindig fenekemen pihentek. 

-   De igen, csak nem vagyok ehhez hozzászokva. - rántottam vállat mosolyogva. 

-   Édes vagy. - nevetett, majd elengedett és adott egy alsót. 

Gyorsan magamra húztam, úgy, hogy ne lásson semmit, majd vigyorogva dőltem az ágyára. 

-   Komolyan gondoltad ezt a nyúlseggdarabot? - mutattam fel nevetve a bugyit. 

-   Nyúlseggdarab? - röhögött fel. 

-   Igen. - nevettem. 

-   De nem szedheted le azt a farkincát, mert én azt szeretném, ha felvennéd azt, amikor... - mondta volna, de közbe vágtam. 

-   Louis! - ültem fel rögtön. - Nem. - vágtam rá, majd elnevettem magam. - Ha azt akarom, hogy megdugj, nem lesz rajtam bugyi. Amúgy se értettem soha, hogy a csajok miért aggatnak magukra ilyen csicsás fehérneműt, hogy tetszenek a pasijuknak ha szexelni akarnak vele. Úgy is leveszi. - mondtam, mire Lou elnevette magát. 

-   Van olyan bugyi, amit nem kell levenni, mert szét van vágva ott... - magyarázta volna, mire közbe vágtam. 

-   Jó, akkor most elmondom, hogy én nem fogok kiöltözni a kedvedért. - néztem végig rajta vigyorogva. 

-   És ha veszek neked valami csinit? - kérdezte mosolyogva. 

-   Akkor a te méretedben vedd, mert nem veszem fel. -  rántottam vállat mosolyogva. 

-   Ilyen makacs vagy? - nevetett. 

-   Pontosan. - bólintottam. - És leszek is. 

-   Nem kéne öltöznöd? - kérdezte, miközben kivett egy alsót a táskájából, majd gyorsan felvette a törölközőt nem levéve.

-   De, de nincs kedvem átmenni oda. - motyogtam álmosan. - Nem lehetne, hogy te hozz nekem enni? - vigyorogtam rá. 

-   Nem. - vágta rá. 

-   Jó. - sóhajtottam. - De akkor le kell vennem a ruháidat. - néztem rá. 

-   Az alsóm maradhat, tudtommal nem látja senki és véleményem szerint egy ilyen alsó kényelmesebb, mint amilyen egy bugyi lehet. - magyarázta, mire elnevettem magam. 

-   Számodra biztosan. - nevettem. 

-   Ha felöltözöm és átmegyek veled, akkor felöltözöl? - kacsintott. 

-   Aha. - bólintottam elmosolyodva. 

Louis gyorsan lett készen, majd átosontunk a szobámba. A vacsi elég nyugis volt, mindenki normális volt, de aludni átszöktem Ellie-hez. 

11. rész - Megint utazunk

Hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem, majd rögtön köhögni kezdtem, ahogy csak tudtam, míg nem kiköptem kb. fél liter vizet, ami egy kis vérrel keveredett. A szememet kinyitottam és megpillantottam, hogy Louis házában vagyok, a saját szobámban és rögtön ijedten néztem körül. Mindenem fájt, viszont nem tudtam mit keresek itt. Louis ijedten nézett engem, ahogy a barátai is, Harry és Ellie is. Megszólaltam volna, de megint köhögnöm kellett és megint feljött egy kis víz, majd rögtön utána vér. Hangosan ziháltam a néma csöndben. Éreztem, ahogy Ellie a jobb oldalamon szorítja a kezem, mire felé fordultam és halvány, fáradt és fájdalmas mosoly ült ki az arcomra.
-   Basszus Rosalia, majdnem meghaltál! - zokogott. - Miért kell neked folyamatosan öngyilkossággal kísérletezned? Vágom, hogy lángcsaj vagy, meg minden, de ez nem ok arra, hogy ilyeneket csinálj! - dühöngött.
-   Mert a halál kapujában élek igazán. - motyogtam halkan, de vigyorogtam, bár a vigyorom erőtlen, fáradt és fájdalommal teli volt.
-   Rosalia, baszd meg ez nem vicces! - kiabált rám. - Én nagyon szeretlek, de te rohadtul hülye vagy, vagy nagyon beverted a fejed, vagy tököm tudja, de idiótaságokat beszélsz! Leszarom, ha 0-24-ben pátyolgatnom kell a lelked, de ez nem normális! - kiabált, mire csak mosolyogtam.
-   Én is szeretlek, de fogalmad sincs róla, hogy mennyire felszabadító, amikor senki nem szól rád. Amikor csak úgy azt csinálsz amit akarsz, amikor agyonverhetsz egy nálad ötször akkora embert is, mert meg teheted? - vigyorogtam, de még mindig suttogtam.
-   Nem, fogalmam sincs, de akkor hogy a viharban nyírt ki egy fele akkora csaj mint te vagy? - kérdezte.
-   A lényeg, hogy élek... - mondtam, majd megint köhögnöm kellett és megint került a takarómra egy kis véres víz.
-   Mióta csinálod ezt? - sóhajtott Louis, mire rá pillantottam és vállat rántottam, majd rögtön rájöttem, hogy hiba volt, ugyanis rögtön belém hasított a fájdalom, mire hangosat nyögtem.
-   Mid fáj? - kérdezte Hazza, mire rá pillantottam.
-   A szívem. - vigyorodtam el, majd halkan elnevettem magam.
-   Vicces... - morgott Ellie.
-   Mindenem. - jelentettem ki.
-   Szerencsére hamarabb meggyógyul, ugyanis minden emberrel ez van, akinek képességei vannak. - mondta Louis.
-   És mi a jó abba, hogy jól leszek? - nevettem keserűen. - Semmi.
-   Basszus, lehetnél még ennél is negatívabb? - kiabált rám Ellie, mire elnevettem magam.
-   Lehetnék, de nem vagyok. - mondtam vigyorogva.
-   Mit adtatok neki? - nézett a fiúkra Ellie.
-   Semmit. - vágta rá Louis.
Hirtelen megint zihálni kezdtem és amint a gyomromba hasított a fájdalom, élesen beszívtam a levegőt, alsó ajkamba haraptam, hátam ívbe feszült, bent tartottam a levegőt és megszorítottam Ellie kezét.
-   Mi történik vele? - kezdett zokogni a barátnőm.
-   Gyógyul. - mondta Louis halkan, majd ahogy enyhült a fájdalom, visszafeküdtem, rendesen, elengedtem Ellie kezét és ziháltam.
-   Nem bírom. - motyogtam.
-   Miért kellett ekkora hülyeséget csinálni? - kérdezte fölényesen és ridegen Louis.
Hirtelen köhögő roham kapott el, azt hittem, hogy a tüdőm akar feljönni a torkomon keresztül, de hirtelen rengeteg víz és vér tört fel onnan és én megkönnyebbülten dőltem hátra, ugyanis minden rohamnál fel kellett ülnöm.
-   Én ezt nem fogom kibírni. - törölgettem a könnyeim, ugyanis ez ekkora fájdalommal járt, bár fele annyira nem fájt, mint Louis előbbi kérdése és az, ahogy feltette.
Nem érdekelte, hogy szenvedek, úgy gondolta, hogy megérdemlem, hiszen magamnak csináltam. Ebben igaza is volt, de ő talán az egyetlen ember akitől ezt nem fogadtam el és sosem tudnám.
-   Rosalia, nagyon sajnálom, de haza kell mennem, ezt nem bírom! - zokogott Ellie, mire halvány mosoly szökött az arcomra.
Ő lehajolt hozzám és magához szorított.
-   Szeretlek és idióta vagy, de nagyon menő! - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Én is és tudom és tudod, hogy mindent túl élek, egy harci tank vagyok! - mondtam mosolyogva, mire elnevette magát.
Egy puszit nyomott az arcomra, majd kilépett a szobából.
-   Miért? - nézett rám Louis.
-   Senki nem tudott egy lángoló csajhoz érni. - rántottam vállat. - De pofára estem. Mint általában.
-   Te erről nem tudtál? - nézett Harry-re Louis.
-   Nem. - vágta rá. - Akkor nyilván nem hagytam volna!
-   Élek. - vágtam rá és elmosolyodtam. - Amúgy meg hogyan kerültem ide? - néztem körbe.
-   Én ott voltam, velem volt Briana. - mondta Louis.
-   Nem bírom a csajt. - jelentettem ki.
-   Mert erősebb nálad. - mondta.
-   Nem. - vágtam rá. - Már bocs, de sokkal erősebb vagyok nála, ha nem a képességeinket nézzük.
-   Hogyne. - forgatta a szemét.
-   Mondd, mi a jó égért ülsz az ágyam mellett, miközben haldoklom, ha csak rontod a levegőt és amúgy is utálsz? - néztem rá mérgesen, de még mindig csak halkan tudtam beszélni.
-   Nem utállak... - mondta és folytatta volna, de közbe vágtam.
-   Király, ettől még én igen. - mondtam mérgesen, majd hirtelen belém hasított a fájdalom és sikítottam, potyogtak a könnyeim, amíg nem enyhült. - Valaki most azonnal vágja el a torkom, vagy hozzon egy kést. - mondtam, majd éreztem, hogy felforrósodok, így lerúgtam magamról a takarót.
Hangosan szuszogtam és éreztem, ahogy gyöngyözik az izzadság a homlokomon.
-   Ez nem normális, nektek nincs melegetek! - néztem körbe ijedten, majd hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam.
Fájt, de meg tudtam állni a lábaimon. Élesen vettem a levegőt és mindenem fájt, de álltam és ennek örültem.
-   Innen azonnal elmegyek. - jelentettem ki, majd kifelé indultam és engem is meglepett, hogy mennyire gyorsan tudok közlekedni.
A lépcsőn is szinte lefutottam, bár rohadtul fájt, de összejött és kiléptem az ajtón.
-   Rosalia Rune Campbell! - kiabálta Louis a nevem, miközben hallottam, hogy a lépcsőn rohan lefelé.
Ütemesen lépkedtem előre, majd hallottam, ahogy Louis kivágódik az ajtón.
-   Rosalia Rune Campbell, azonnal állj meg! - üvöltött rám, mire megálltam, majd karba tett kézzel felé fordultam.
-   Tovább szeretnél alázni? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Nyugodtan kiüvöltheted, hogy hányszor estem pofára, hogy nem szeretsz, hogy a nővéremet szereted, hogy leszarsz, nem érdekel már. - nevettem keserűen. - Ennél a névnél gyalázatosabb a világon nincs!
-   Gyere vissza! - jelentette ki mérgesen.
-   Minek? - nevettem. - Szenvedni egyedül is tudok, nem kellesz hozzá. Az meg számomra nem élvezet, hogy nézem, ahogy a nővéremet falod nap, mint nap!
-   Segíteni szeretnék! - mondta rám nézve.
-   Minek? - nevettem fel hangosan. - Teljesen fölösleges.
-   Azért, mert azt akarom, hogy boldog legyél! - vágta rá.
-   Hát pedig mindketten nem lehetünk boldogok egyszerre, szóval hagyd el a süllyedő hajót és légy boldog a nővéremmel. - mondtam.
-   Ha a süllyedő hajó az életedet jelképezi, akkor én akarok lenni a vízi mentő. - mondta halkan.
-   Jelentsen ez bármit! - rántottam vállat.
-   Szeretlek. - jelentette ki.
-   Csak mint a húgodat, ismerem a szöveget. - bólintottam legyintve.
Ő elmosolyodott, majd csöndben, gyorsan odaszaladt hozzám, hirtelen az ölébe kapott, ami kissé fájt, de jobb volt mint állni, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Mint amikor hirtelen levegőt vettem, olyan volt Louis csókja.
-   Hajlandó vagy vissza jönni velem? - kérdezte mosolyogva,
-   Nem. - vágtam rá halkan. - Ezt is ismerem. Megint kapok egy csókot, majd este közlöd, hogy nem szeretsz.
-   Oké, akkor most kijelentem, hogy szerelmes vagyok ebbe a lányba. - mondta mosolyogva, miközben a ház felé indult. - Szeretem a negatív oldalad, a pozitív oldalad, a lázadásod, a bátorságod, az önfeláldozásod, amikor agresszív vagy, de a nevetésedet szeretem a legjobban, meg a mosolyod. - mondta és közben belépett velem a karjaiban a házba.
-   Boldogság van? - kérdezte Harry nagy mosollyal.
-   Komolyan mondod? - motyogtam halkan, halvány mosollyal.
-   Halál komolyan. - bólintott mosolyogva.
-   És feltétlen meg kellett várnod ezzel a halálom pillanatát? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire elnevette magát.
-   Nem, de most jöttem rá. - súgta, majd egy puszit nyomott a számra.
Arcomat mosolyogva fúrtam Louis nyakába és csak kapaszkodtam belé.
-   Vissza dőlsz? - kérdezte, mire csak bólogatva hümmögtem.
-   Mi lelépünk. - hallottam Oli hangját.
-   Kérdőjel barátom! - mondtam Louis nyakába, mire elnevették magukat.
-   Én tudtam, hogy ez lesz. - éreztem meg Harry nagy tenyerét a hátamon, mire elmosolyodtam.
-   Nem tudtad. - mondtam mosolyogva.
Harry elnevette magát, egy puszit nyomott a fejemre, majd Louis megindult a lépcső felé.
-   Mi történt veled abban az egy hónapban, amiben nem voltál hajlandó hozzám szólni? - kérdezte mosolyogva.
-   Verekedtem és terhes lettem amikor láttalak, vagy csak képeket rólad. - mondtam, mire elnevette magát.
-   Ilyen szexi lennék? - kérdezte.
-   Határozottan. - mondtam bólintva. - De nem járunk. - jelentettem ki és felemeltem a fejem, majd a szemébe néztem.
-   Miért? - kérdezte értetlenül és megállt a lépcső közepén.
-   Mert bunkó voltál. - mondtam.
-   Jó, de már szakítottunk Danielle-lel és barátok maradtunk. - mondta.
-   Leszarom a nővérem. - mondtam és a fejemet visszadöntöttem a vállára, bár már a szobámba lépett be.
-   Ugye tudod, hogy Briana csinálta ezt veled? - kérdezte halkan.
-   Tudom. - bólintottam. - És őt is utálom. Hallottad miket mondott.
-   Igen. - bólintott és egy puszit nyomott a fejemre.
-   Haragszom rád. - mondtam, miközben betett az ágyba.
Ki akart menni, mire megszólaltam:
-   De azért ne menj el! - kértem.
-   Most haragszol és hagyjalak, vagy itt maradjak és nem haragszol? - kérdezte.
-   Haragszom és maradj itt. - mondtam. - Ne próbálj megérteni.
Elnevette magát, majd éreztem, ahogy lefekszik mellém.
-   Alszol? - kérdezte.
-   Igen. - bólintottam, majd az oldalamra fordultam, háttal neki.
Éreztem, ahogy ő is arra fordul, amerre én, de nem jött közelebb. Elmosolyodtam és egy picit hátrébb csúsztam, de nem simultunk egymáshoz, csak hátra nyúltam a kezéért, megfogtam a csuklóját és a csípőmre helyeztem.
-   Most mi van? - kérdezte
-   Haragszom rád, de azért szeretlek. - mondtam, mire elnevette magát, majd az ujjaival óvatosan cirógatta a csípőmet, egészen amíg el nem aludtam.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy már senki nem fekszik mellettem, el vagyok terülve és még itt-ott fáj, de már sokkal jobb volt. Amikor felültem azért belém hasított a fájdalom, de már bírhatóbb volt. Kimásztam az ágyból, elmentem zuhanyozni és törölközőbe csavarva léptem ki, majd eszembe jutott, hogy itt már nincs ruhám, szóval próbáltam nem mutatni mennyire zavarban vagyok és letotyogtam. Louis hangját a konyhából hallottam, ahogy énekli Nicky Minaj Anaconda című számát. Kuncogva osontam be és néztem, ahogy rázza közben a formás kis fenekét és valamit a pulton is ügyeskedett, de megérezte, hogy figyelem, mire megpördült.
-   Nem gondoltam volna, hogy a tánc is erősséged. - kuncogtam.
Ő vigyorogva végigpillantott rajtam, majd csak utána nézett a szemembe.
-   Mi van Tomlinson, csak nem bejön, ha egy csajon van hús is? - mosolyogtam magabiztosan.
-   Mindig is szexinek tartottalak. - mosolygott.
-   Adsz valami ruhát? - kérdeztem.
-   Adok, de Harry nemsokára hoz egy bőröndöt, amit Ellie összepakolt neked. - mondta vigyorogva.
-   Miért, hova megyünk? - kérdeztem.
-   A szüleid, a tesóid, Ellie, a 1D, Stan és Oli. - sorolta. - Ez a hadsereg utazik Hawaii-ra. - mondta mosolyogva.
-   Oké. - bólintottam nagy mosollyal.
-   Adsz egy puszit? - kérdezte mosolyogva, miközben közelebb jött.
Közben kissé csücsörített, mire kuncogva elfordítottam a fejét és egy puszit nyomtam az arcára.
-   Nehéz veled. - sóhajtott mosolyogva. - Amúgy meg tudod melyik a szekrényem, kiveszel egy pólót és egy alsót a fiókból. - kacsintott.
-   Jó. - sóhajtottam, majd felfelé kezdtem totyogni.
Felkaptam az egyik pólót és Louis egyik alsóját, majd miután megszárítottam a hajamat, mosolyogva mentem le.
-   Csináltam reggelit. - nézett rám Louis mosolyogva, majd a háta mögül előhúzott egy palacsintát, mire elvigyorodtam.
-   Fincsi! - mosolyogtam, majd el akartam venni, de elhúzta.
-   Ha adsz egy puszit! - mosolygott.
Elnevettem magam, majd nyomtam az arcára egy puszit és elvettem a palacsintát. Reggeli közben nyílt az ajtó.
-   Basszus Niall, már háromszor húztad át a lábamon azt a szart! - hallottam Ellie-t morogni.
-   És tőlem kellett megtudnod, hogy a barátnőd, mennyire boldog, borzasztó ez a nap, nem? - cukkolta Harry vigyorogva.
-   Őt ismerve, biztosan elrontotta a boldogságát valahogyan. - morgott Ellie, mire elnevettem magam.
Louis is nevetett mellettem.
-   Én is szeretlek! - kiabáltam Ellie-nek, mire meglepetten fordult felém.
Én felpattantam, majd konkrétan egymásnak csapódtunk, ahogy megöleltük egymást.
-   Jól vagy! - örömködött.
-   Az most annyira nem esik jól, ahogy összepréseled a repedt bordáim, de egyébként igen. - mondtam kuncogva, mire hirtelen elengedett.
-   De mosolyogsz! - kezdett örömködni.
-   Igen! - nevettem el magam, majd újra megöleltem.
-   Ha meghalsz, mi lesz velem idióta? - kérdezte. - Amúgy meg sosem hallgatsz rám, megmondtam! - vigyorgott, majd ölelés közben a fülemhez hajolt. - Most jön a halálra kefélés. - súgta, mire sikítva nevettem fel és ellöktem magamtól.
-   Megbeszéltük, hogy befejezed! - nevettem.
-   Jósnő vagyok! - vigyorgott.
-   Idióta vagy! - nevettem.

10. rész - Nem törődni vele...

Szerelmes lettem a tetkómba, maradtam Harry-nél és próbáltam nem foglalkozni Louis-val. Ez nem olyan rohadt könnyű amikor folyamatosan nyitni akar feléd.
Egyik nap éppen kiléptem a zuhanyzóból, vizes volt a hajam és gyorsan megtörölköztem, majd hallottam, hogy csöngetnek. Magam köré tekertem a törölközőt, ugyanis biztos voltam, hogy a postás az, vagy mit tudom én.
-   Harry Styles, mi a jó égért én nyitom ki az ajtót? - kiabáltam fel, miközben kinyitottam.
-   Mert tündérke vagy. - kiabált nevetve és hallottam, ahogy elindul lefelé.
Sajnos Louis volt az ajtóban.
-   Szia! - köszönt mosolyogva, majd végignézett rajtam és kissé megnyalta az alsó ajkát.
-   Szia. - morogtam, majd Harry mögém lépett mögém, mire hátat fordítottam és elindultam felfelé.
-   Rosalia, jössz? - kérdezte Hazz, amikor leértem felöltözve.
-   Hova? - kérdeztem értetlenül, mire nyílt az ajtó és Ellie lépett be, majd hátulról megölelt.
-   Bulizni. - mondta Louis.
-   Megint egy pasinál laksz te ribi? - nevetett Ellie.
-   Hát látod. - nevettem el magam.
-   Milyen időközönként költözöl? - kérdezte.
-   Nem tudom. - nevettem el magam.
-   Hova akartál menni? - kérdezte tőlem Ellie.
-   Nem tudom, de nem oda, ahova ők. - böktem Louis és Harry felé.
-   Mi bajod van velünk? - kérdezte Hazza.
-   Az, hogy nem hagynátok békén. - mondtam fapofával.
-   Maradjatok itthon. - mondta Louis.
-   Oké. - bólintottam.
-   Olyan romantikus lesz. - nevetett Ellie.
-   Olyan hülye vagy. - röhögtem rá nézve.
-   Nem igaz! - vágta rá nevetve.
Harry és Louis elindultak, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
-   Elmondom a jövődet! - mondta vigyorogva. - Louis meglát téged egyszer fehérneműben, szakít Danielle-lel, aztán feleségül vesz, minden nap halálra kefél és lesz egy hadseregnyi gyereketek, aztán boldogan éltek míg meg nem haltok! - vigyorgott.
-   Ez egyáltalán nem valószínű, hogy megtörténhetne. - néztem rá nevetve.
-   De igen! - vágta rá. - Hidd el! - vigyorgott. - Annyit fogtok... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   Ellie, sosem leszünk együtt, ráadásul nem jövök be neki úgy. - morogtam.
Egész jól elvoltunk egész éjszaka, egymásra dőlve aludtunk el.

* Louis szemszöge *

Eléggé vidámra ittuk magunkat és nehezen dülöngéltünk el Harry házáig, majd csöndben léptünk be, már amennyire sikerült ez. Rögtön megpillantottam Ellie-t és Rosalia-t egymásra dőlve aludni, mire felröhögtem. Rosaly hunyorogva ült fel a hangomra, mire elmosolyodtam. Hirtelen láttam, hogy mennyire ideges lett, aztán rögtön ijedt. 

-   Baszd meg Louis! - motyogta, majd felfelé rohant, hallottam, ahogy bevágta az ajtaját. 

Rögtön rájöttem hogy a tűzlányról van szó. Rögtön megindultam utána. 

Ahogy rájöttem mi történt, mint akit pofon vágtam, rögtön kijózanodtam és rohantam a fürdőjébe. Mikor benyitottam, éppen a kádban feküdt és az egész lány lángolt. 

-   Rosalia, jól vagy? - kérdeztem halkan. 

-   Rohadtul nem! - mondta és rám mutatott, mire hirtelen a kezével egy tűzgolyót, mire elugrottam, de meggyulladt a szőnyeg, mire unottan megfogta a zuhanyrózsát és lelocsolta. 

-   Mi a baj, miért utálsz már megint? - kérdeztem értetlenül. 

-   Mert csókolgatsz, de Danielle-t szereted. - nézett rám mérgesen. - Rengetegszer gondoltam rá, hogy elmegyek és közlöm az egész család előtt, hogy mennyire undorítóan kijátszottuk a nővérem, de nem tettem... - mondta és sírva fakadt, majd hirtelen megszűnt a lángolás. - nem tettem, mert szeretlek és azt mondtad szereted, boldog vagy vele és azt szeretném, hogy boldog legyél. - törölgette a könnyeit. 

Megszakadt a szívem, alig bírtam így látni őt. Sírva tudtam volna fakadni én is, egyszerűen fájt így látni. Szeretem őt, de nem, nem úgy ahogy ő engem. Egyszerűen szerettem és magam sem tudtam hogyan, de nem mondhattam ki, hogy szerelmes vagyok, nem tudtam rá kényszeríteni magam. 

-   Nem várom, hogy azt mondd, hogy szeretsz, mert tudom, hogy nem igaz, de akkor miért? Miért nem hagysz békén? Miért csókolsz meg, ha utána közlöd, hogy Danielle-t szereted? - kérdezgettem. 

-   Sajnálom, de Rosalia, ez soha nem jöhetne össze. Figyelj, nem csak a korkülönbség miatt. Elhordanának téged mindennek az újságok, a turnékra nem tudnálak vinni, hogy vihetnék egy 17 éves lányt? Akkor meg így is úgy is szakítanunk kellene, ráadásul Freddie is sok időmet elveszi... - magyarázta. 

-   Kifogások keresel Louis. - nevette el magát keserűen. - Pontosan tudod, hogy leszarom mit mondanak rólam, hogy simán elmennék veled, és Danielle-re van időd, rám nem lenne? Azért ez elég nevetséges. - mondta. - Inkább közöld, hogy leszarod mi van velem, hogy nem szeretsz, küldj el a francba, de ez nem vicces. 

-   Nem keresek kifogásokat. - motyogtam, bár tudtam, hogy ezt teszem. 

-   Oké, akkor elmondom. Bíztam benned, tudtam, hogy ha már tényleg nem érdekel senkit, hogy mi van velem, te akkor is ott leszel. Idegesített, hogy ennyire vidám vagy, de laza vagy és ez tetszett. Rögtön ahogy nem egy kislányként néztél rám, bírtalak. Nem szerettem, hogy mindenhova magaddal rángattál, mert utáltam kimozdulni a komfort zónámból, aztán tököm tudja miért, de megszerettem, hogy elrángatsz magaddal. - magyarázta halványan elmosolyodva. - Megszerettelek mert előhozod belőlem a vidám, jobbik énem. Ugyanakkor tudod kezelni a legrosszabbat és egy pillanat alatt újra a legjobbra változtatod. Nem azért szeretlek, mert tudsz táncolni az angyalaimmal, vagy mert szereted a rémeimet, hanem mert a rémeimet angyallá változtatod. - motyogta halkan. - Amikor utánam jöttél és adtál a cigidből, na az azt hiszem örökké a kedvenc napom marad. - mosolygott halványan. - Tetszett, hogy nem a lányodként tekintettél rám, hanem haverként és megbotránkoztattad velem a szüleimet. - mondta kuncogva. - A családodat is imádom, ugyanis halál laza, nem úgy mint az enyém. Egyszerűen megmagyarázhatatlanul szeretlek. - mondta elkeseredve. - Soha nem szerettem ennyire senkit és ez szar! - mondta, mire halkan elnevettem magam. 

-   Sose voltál szerelmes, ugye? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Nem. - mondta. - De szar. Soha többet nem is akarok az lenni! Remélem ennek is hamar vége. 

-   A szerelem szép, tudom, hogy egyszer találni fogsz valakit, aki legalább annyira imádni fog, mint te őt.  mosolyogtam rá. 

-   Dehogy fogok. - nevette el magát keserűen. - Úgyis csalódás lenne a vége, ahogy ennek is az lett. Mindig pofára esek, sose volt még olyan, hogy amit teszek azt valami jóval díjazzák. Sikerült beleszeretnem a nővérem barátjába. Ez nagy szar. - mondta. 

-   Mit kéne tennem, ahhoz hogy elfogadd magad? - sóhajtottam. 

-   Fogadj el? - nevetett keserűen. - Szeress? - mondta, majd egy könnycsepp gördült le az arcán és hirtelen lángra lobbant. - Nem mondhatod, hogy nem vagyok tüzes. - mondta elmosolyodva, mire elnevettem magam. 

-   Sajnálom, de nem tudom rákényszeríteni magam. - motyogtam. 

* Rosalia szemszöge *

~egy hónappal később~

Harry-nél maradtam, mert ragaszkodott hozzá, de titokban tartottam, hogy hova megyek minden éjjel. Elrejtettem ennek jeleit, ugyanis nem szégyelltem, de Harry biztos kiakadt volna, ha megtudja. Louis sokszor járt itt, de már nem szóltam hozzá. Csodáltam, hogy ő még nem hallott arról, amit csinálok. 

Éppen a szokásos négy emeletes ház pincéjébe igyekeztem, ahova mindig. A tömeg már tombolt, mint mindig. A ringben pedig már ott volt két küzdő fél. Miért csinálom ezt? Mert szórakoztat. Nem gondolná senki, hogy egy kiscsaj lángolni kezd és annak ellenére, hogy sérültem már meg, általában nyerek.
-   Na ki a következő? - üvöltötte egy hatalmas férfi a ringben.
Fagyott csönd lett, féltek.
-   Itt vagyok! - üvöltöttem, majd ledobtam a pulcsim, majd felugrott a ringbe.
Most is simán kiálltam egy hatalmas férfi ellen. Rögtön üvölteni kezdtek az emberek, amikor megláttak, hiszen már ismertek. Mi a jó eget csinálhat velem az a hatalmas férfi, ha lángolok? Ő megég, hozzám se tud érni.
-   Gyere bébi! - kacsintott, mire elnevettem magam, majd biztattam a tömeget az üvöltésre.
-   Három, kettő, egy! - üvöltött a hangszóróból.
Hirtelen lángolni kezdtem, ugyanis felhergeltem magam belülről.
-   Ki a bébi? - vigyorogtam.
Természetesen megpróbált földbe döngölni, ugyanis a pasi iszonyat erős volt és ha földhöz vágott volna, tuti meghalok, de egyszerűen hozzávágtam egy tűzgolyót, mire lefújták az egészet és egy csajszi ugrott be elém. Magabiztosan vigyorogtam rá, ugyanis biztos volt benne, hogy ügyesebb lesz nálam, ugyanis hihetetlen gyors volt és egy darabig össze is jött neki, hogy elrohant előlem, meg kijátszott, de azzal nem számolt, hogy a tűz gyorsan terjed. Egy golyót a földre dobtam, így gyorsan lángolni kezdett a ring, a csaj pedig rögtön feladta. Eloltották a ringet, majd vártam a következő jelentkezőt.
Egy nagyon ismerős lány pattant velem szembe: Briana. Hirtelen olyan méreg fogott el, hogy rögtön lángolni kezdtem.
-   Ismerlek Rosalia. - nevetett. - Danielle eltitkolt húgocskája vagy, akit valamiért senki sem szeret. - nevetett idegesítően. - Aki szerelmes a nővére pasijába, nem? Hát sajnálom, de Louis-nak sosem kell majd egy kislány, hogy még valakit nevelnie kelljen. - mondta, mire ideges lettem és mielőtt még a bíró kijelentette volna, hogy kezdődhet a verseny, hozzá vágtam egy tűzgolyót, mire láttam a haspólóban, ahogy égésnyom marad a bőrén, ami iszonyatosan fájhat, de a tűz rögtön elaludt rajta. Meglepett, de hozzá vágtam egy másikat, ami a karján hagyott hasonló nyomot. Az arcára céloztam, de hirtelen felemelte kezeit, majd hatalmas vízsugarat irányított felém, melytől elaludtak a lángjaim és a ring oldalának csapódtam, ami iszonyatosan fájt, de nem érdekelt. Nem bírta sokáig tartani a vízsugarat, viszont én nem tudtam újra gyulladni. Rohanni kezdtem felé, ugyanis ha már leégetni nem tudom, hadd tépjem ki a haját, de hirtelen megint egy hatalmas vízsugarat irányított felém, ami már nem a ring oldalának vágott neki, hanem a falnak. Ott tartott és iszonyatosan csípte a bőröm, ahogy folyamatosan erősen csapódott neki a víz, lassan levegőt se tudtam venni, csak nyeltem és nyeltem a vizet, amíg hirtelen nem kaptam levegőt és minden elsötétedett.