13. rész - Anya?

Reggel arra ébredtem, hogy valaki kicsapja az ajtót.
-    Nyugi! - döntötte vissza a fejem a hasára Ellie.
-    Lányok, ébresztő! - hallottam Harry hangját.
-    Menj már! - mondta Ellie.
-    Reggeli van! - mondta.
-    Hozzatok nekünk! - motyogtam.
-    Téged hiányol a hódolód. - mondta nevetve.
-    Hát pedig nem megyek. - mondtam morogva.
-    Rosaly! - lépett be Louis is.
-    Nem. - vágtam rá. - Alszunk! - bújtam Ellie mellé.
-    Ti sem akartok reggelizni menni? - kérdezte.
-    Te sem? - néztem fel rá mosolyogva.
-    Nem. - vágta rá, majd bedőlt mellénk az ágyba.
Az egész reggelit mind végigaludtuk, csak a partra voltunk hajlandóak lemenni. Gyorsan kaptam fel a fürdőruhámat, majd kimentem a folyosóra.
-   Hol a nyuszipopsi? - nevetett Louis.
-   Az egy nyúlseggdarab és a kukában. - néztem rá a szememet forgatva.
-   Ne morogj már! - ölelt magához oldalról, majd egy puszit nyomott az arcomra.
-   Csikizel! - kuncogtam.
-   Mehetünk, vagy túl nagy a szerelem? Szobára kell menni? - kérdezte vigyorogva Niall.
-   Hagyjál már! - nevettem el magam, majd beléptem a liftbe és a többiek is jöttek.
-   Kapok puszit? - mosolygott Louis.
-   Nem. - vágtam rá, majd kuncogtam, Lou mellé léptem, lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára.
-   Kaptam! - ölelt magához, mire elnevettem magam, majd kiléptünk a liftből.
-   Te jó ég! - ugrott mellém Ellie, mire meglepetten néztem rá.
Valamit a fülembe akart súgni, de hadart és semmit nem értettem, ráadásul nyálas lett a fülem.
-   Fúj! - töröltem le a fülem.
-   Gyere már! - kapta el a kezem és rángatott kifelé.
-   Ellie, emlékszel még arra, hogy fáj?! - szóltam rá.
-   Jaj, tényleg. Bribanc félig megölt. - bólintott.
-   Bribanc? - nevette el magát Niall.
-   Briana, aki egy ribanc. - rántott vállat Ellie mosolyogva.
-   Az a ribanc majdnem a barátnőm volt. - mondta Louis.
-   Ez esetben még jobban utálom. - mondta Ellie, majd belém karolt és kivonultunk. - Ti most jártok, vagy nem?
-   Nem. - mondtam. - Mármint még nem.
-   Értem, szóval ez valami érthetetlen cucc? - kérdezte és elnevette magát.
-   Pontosan. - nevettem, majd a többiek beértek minket és együtt mentünk le a strandra.
Mártóztunk egyet, majd otthagytuk a fiúkat és Ellie-vel hasra fekve napoztunk. Félig aludtam, amikor hallottam, hogy visszatért a férfi had.
-   Louis, mi van közted és Rosa között? - kérdezte tőle Apa.
Legszívesebben közöltem volna, hogy Rose és nem Rosa, de kíváncsi voltam mit mondd Louis, így alvást tettettem.
-   Ohm... - próbálta megfogalmazni gondolom. - Hát, jelenleg semmi.
-   Ez mit jelent? - kérdezte nevetve Niall.
-   Hát nem járunk meg ilyesmi, de mondjuk alakul valami. - motyogott.
-   Ne merd bántani. - mondta Apa.
Fú, eddig úgy érdekelte, hogy mi van velem...
-   Nincs szándékomban. - mondta Louis, majd leült mellém.
Mindenki csöndben maradt egy ideig, majd Anya megszólalt.
-   Louis, kend be Rosalia-t, ahol a nap éri, mert nincs annyi esze! - mondta.
Van annyi eszem, csak undorodom a naptejtől, de mindegy. Ráadásul anyám ingyen tapizást adott Louis-nak, amit nem érdemel meg. Mármint inkább ő, mint más, de leginkább senki.
Éreztem, ahogy Louis nagy keze a hátamhoz ér és elkezdi rákenni a hideg naptejet. Mindenhol alaposan bekente, közben kicsit meg is gyúrta, majd éreztem, hogy kezét becsúsztatja a fürdőruha felsőm alá, majd ott is alaposan bekeni a hátam, majd amikor a csípőmnél keni, ujjai kissé becsúsztak a bugyim alá.
-   A lábát is, mert ha leég itt fog nyekeregni nekünk. - mondta Anya.
Persze, mindenhol tapizzon. A lábaimat is alaposan bekente, majd éreztem, ahogy mellém dől a törölközőre és végignéz arcomon. Majdnem elmosolyodtam, de tartottam magam. Végül sikerült tényleg elaludnom.

Mikor felébredtem, már ment le a nap, teljesen Louis-hoz voltam bújva és senki más nem volt körülöttünk.
-   Jót aludtál? - kérdezte mosolyogva Louis, mire csak mosolyogva hümmögtem.
-   Kifejezetten élvezhető, amikor a puha kezeiddel bekensz. - vigyorogtam álmosan. - És édes a hangod, amikor zavarban vagy.
-   Komolyan ébren voltál? - kérdezte mosolyogva, de "mérgesen", mire kuncogtam. - Gonosz vagy.
-   Azért kihasználtad a helyzetet. - vigyorogtam.
-   Megkértek arra, hogy fogdossalak. Azért ezt nem kihasználni! - vigyorgott, mire elnevettem magam.
-   Amúgy hol van mindenki? - kérdeztem.
-   Vacsorához készülődnek. - mondta mosolyogva. - Szóval ha szerencsénk van, még pár óráig kettesben lehetünk.
Én elmosolyodtam és egy puszit nyomtam a szájára.
-   De menjünk. - mondta, miközben felült.
Én is így tettem és pár perc múlva már a liftben álltunk.
-   Mit csinálok egész éjjel? Nem fogok tudni aludni, a fél napot végigaludtam! - mondtam.
-   Nekem lenne ötletem. - vigyorgott Louis.
-   Louis, remélem vágod, hogy nem túl megfelelők ehhez a körülmények. - néztem fel rá.
-   Jól van. - nevette el magát, majd lehajolt hozzám és megcsókolt, mire rögtön visszacsókoltam és pont amikor nyílt a liftajtó, akkor váltunk el egymástól és szembe találtuk magunkat a családdal.
Pont nem láttak semmit, viszont mindenki kettőnket bámult.
-   Gondolom a vacsorán nem jelentek meg. - mondta Anya sóhajtva.
-   Nem valószínű. - mondtam lazán.
Ők beléptek, mi pedig ki, majd rögtön a lakosztályba siettünk. Ahogy beértünk és becsuktak az ajtót, elnevettem magam.
-   Ez gáz is lehetett volna. - nevettem.
-   Apukád szerintem nem bír engem. - nézett rám Louis aggódva.
-   Nem vele jársz, én pedig bírlak! - karoltam át a nyakát vigyorogva.
-   A probléma az, hogy veled sem járok! - nézett le rám felhúzott szemöldökkel, féloldalas mosollyal.
Én elnevettem magam, majd kezeimet lecsúsztattam oldalán, majd a hátán és végül fürdőgatyájának szélénél állítottam meg.
-   Hát igen. - bólintottam mosolyogva, majd lábujjhegyre állva akartam puszit nyomni Louis szájára, de ő most nem hajolt le, ahogy szokott, hogy elérjem.
Egyik kezemmel megcsíptem a hasát, mire rögtön legörnyedt, én pedig puszit nyomtam a szájára.
-   Gonosz vagy. - nevetett, majd a fenekemnél fogva felkapott és a szobája felé indult, miközben száját az enyémre tapasztotta és hevesen csókolóztunk.
Louis lassan letett az ágyra, figyelve, hogy ne húzódjon el tőlem és közben a csók is nyugodtabb, lassabb és szerelmesebb lett.
Louis óvatosan húzódott el, miközben elmosolyodott lassan. Én is elmosolyodtam, majd kezeim közé fogtam az arcát.
-   Szeretlek te nyálas fiúbandás! - nevettem.
-   Én is tüzes csajszi! - vigyorgott.
-   Olyan jó, hogy nincs itt a családom. - mondtam nagy mosollyal, sóhajtva.
-   Nem örülnek annak, hogy együtt vagyunk. - nevette el magát.
-   Nem, de nem érdekel. - rántottam vállat. - Amúgy sem vagyunk együtt hivatalosan!
Louis sóhajtva gurult le rólam és mellém feküdt.
-   Makacs vagy. - sóhajtott mosolyogva.
-   Tudom, de nem fogok megváltozni. - vigyorogtam rá.
-   Tudom és így szeretlek. - nyomott puszit az arcomra.
-   Csak tudnám miért. - néztem rá kérdőn.
-   Azért aki vagy. - simított végig az arcomon.
Egy óvatos puszit nyomtam az arcára.
-   Tudod, más párok előbb összejönnek, majd csókolóznak és lefekszenek, majd kimondják, hogy szeretik egymást. - magyarázta. - Mi csókolóztunk, kimondtuk, hogy szeretjük egymást és ennyi...
-   Nem, előbb szerelmi vallomás, aztán szex. - magyaráztam rá pillantva.
-   Már bocs Rosaly, de több kapcsolatom volt, mint neked. Sőt, nekem volt már pár barátnőm, neked még egy barátod se volt. - magyarázta.
-   Volt már barátom és szerintem nőként sokkal becsületesebb dolog az, amit mondtam. - mondtam mérgesen, miközben felpattantam, majd karba tett kézzel néztem rá. - És pontosan tudod, hogy miért nem jártam eddig senkivel. - vágtam rá.
-   Nem, ezt valahogy sose mesélted! - ült fel.
-   Mert rohadtul nem akartam még valakit, aki a nővéremet csodálja és csak azért van a közelemben. - mondtam mérgesen, majd kiviharzottam a szobájából.
Mérgesen haladtam a szobánk felé, bevágtam az ajtót és a szobámba trappoltam. Lezuhanyoztam, majd felvettem Louis egyik pólóját és egy bugyit, majd befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv-t. Éppen a Charlie Angyalai ment, amit mindig szerettem. Fogalmam sincs, hogy a három csaj erőssége, bátorsága és nőiessége fogott meg, vagy a lehetetlen sztori, de imádtam. Nem tudtam eldönteni soha, hogy melyik csajszi a kedvencem, de szerettem.
Miután végignéztem, előszedtem Mama naplóját, amiről igencsak megfeledkeztem.



" Nem értettem. Oliver most ugyan úgy szerelmes belém, mint én belé? Vagy csak szédít, mint a legtöbb lányt?
Két hétig nem jött iskolába, majd egyik nap, amikor hazafelé sétáltam, hirtelen hátulról magához ölelt valaki. Mielőtt sikíthattam volna, megfordított karjai közt és egy csókot nyomott a számra. Ijedten néztem végig Oliver arcán. Szemeit becsukta és élvezte a csókot. Én óvatosan becsuktam a szemem és visszacsókoltam. Lassan és óvatosan húzódtunk el egymástól.
- Szeretlek. - súgta halkan mosolyogva.
- Én is. - súgtam mosolyogva.
- Mutatok valamit! - fogta meg a kezem, majd rohanni kezdett a város sötétebb része felé.
Mikor odaértünk, mindketten lihegtünk.
- Nézz a szemembe! - szólt rám, mire tettem amit mondott. - Fogd meg a kezem.
Bólintottam és megfogtam a kezét.
- Kicsit fájni fog. - súgta, majd hirtelen lángolni kezdett a keze, mire sírva fakadtam a fájdalomtól, de nem engedtem el. - Mindjárt elmúlik. - súgta, majd egy puszit nyomott a számra, mire elmosolyodtam, majd elmúlt a fájdalom és elengedett.
Az egész testem lángolt.
- Már te is tudod Baba. - súgta mosolyogva, mire elmosolyodtam. "

Hirtelen hallottam, hogy megérkezett a család.
-  Kicsim, mi történt? - csodálkozott Apa és belépett.
-  Ezt hogy érted? - kérdeztem értetlenül.

-  Nagyon bírod Louis-t, folyamatosan egymás nyakán lógtok... - magyarázta. - Mi az, baj van? 

-  Hát, úgy is mondhatjuk... - rántottam vállat. 

-  Szereted? - nézett rám, mire elvörösödve bólintottam. - Ha megbánt, szétrúgom a seggét. 

-  Apa, nem vagyok kislány, nem kell rám úgy vigyázni. - kuncogtam.

-  Nekem te vagy a legkisebb lányom és örökre a kis hercegnőm leszel. - ölelt magához, mire kuncogtam. 

-  Oké, de akkor el kell mondanom, hogy a hercegnőd éhen hal. - nevettem. 

-  Egyél. - nevetett, majd elengedett, egy puszit nyomott a homlokomra és kiment. 

Visszahuppantam az ágyra és a kezembe vettem a naplót, de rögtön kopogtak. 

-  Ki az? - sóhajtottam. 

-  Nem kopogok. - morogta Ellie, majd belépett. - Mi a baj az álompasiddal? - sóhajtott. 

-  Összevesztünk. - rántottam vállat sóhajtva. 

Megint kopogtak, de Ellie kinyitotta az ajtót. 

-  Rosalia... - mondta Harry, de közben elmosolyodott mikor meglátta Ellie. - Szia... - vigyorgott rá. 

-  Mit bámulsz? - nézett végig rajta Ellie vigyorogva. 

-  Komolyan itt flörtöltök? - kérdeztem hatalmas szemekkel. 

-  Nem flörtölünk. - vágták rá egyszerre. 

-  Oké... - bólintottam. 

-  Louis kérdezi, hogy éhes vagy-e és mentek-e vacsorázni, mert azt mondta, hogy hirtelen megsértődtél és most ő is morgós és nem szól hozzád. - magyarázta Harry unottan. - Ne kérdezd, hogy normális-e, mind tudjuk, hogy nem az. - magyarázta és elnevette magát. 

-  Igen, egy óra múlva a liftnél. - bólintottam vigyorogva. 

-  Oké. - nevette el magát, majd kilépett. 

-   Neked ki kell találnod ó, hogy hogyan nézhetek ki normálisan, de legyek szexi, hogy Louis bocsánatot kérjen. - magyaráztam. 

-   Jó. - bólintott vigyorogva. 

Egész gyorsan készen lettünk, majd mikor felöltöztem, a hajamat kiengedve hagytam és nem sminkeltem, ugyanis azt sosem szerettem. 

-   Mondtam már, hogy mennyire utálom a szoknyákat? - néztem Ellie-re. 

-   Igen. - nevetett. - De gyönyörű vagy és szexi. Itt a cipőd! - nyomott a kezembe magassarkúkat. 

-   Ha valamit, akkor ezt nem! - vágtam rá. - Van nekem ehhez cipőm! - vigyorogtam, majd felkaptam a szoknyához illő Vans-emet. 

Ellie elnevette magát, majd mentem a lifthez. Louis csodálkozott, viszont egész vacsoránál nem szóltunk egymáshoz. 

Túl önfejűek vagyunk mindketten. 

Mérgesen trappoltam a szobámba, majd lerúgtam a cipőmet és dühösen dőltem arccal az ágyba és sikítottam. 

-   Na kapj hisztirohamot! - kiabált be Johnny. 

-   De igen! - kiabáltam és elkezdtem rugdosni az ágyat. 

-   Rosalia! - lépett be mérgesen, majd elnevette magát és felkapott a vállára, majd átcipelt a másik szobába, amíg én sikítottam. 

-   Johnny, kilátszik a bugyim! - sikítottam nevetve, fejjel lefelé lógva. 

Ő becsukta a 2-es lakosztály ajtaját, majd nevetve megállt. 

-   Honnan tudod, hogy kilátszik a bugyid, hogyha nem látod? - kérdezte nevetve. 

-   Érzem te idióta!  - nevettem. - De fejre fogsz ejteni!  

-   Nem foglak! - mondta, majd óvatosan a földre fektetett a szőnyegre. 

-   Testvéri szeretet. - röhögött Liam. 

-   Csak egy hisztigépet hoztam! - legyintett Johnny. 

-   Ne merj így hívni! - nyafogtam a földön.

-   Miért nyafogsz? - nevetett Ellie. 

-   Csak úgy! - nyafogtam. 

Ellie mellém ült, majd  lepillantott rám és elmosolyodott. 

-   Mesélj! - mosolygott. 

-   Szoknyába préseltem magam. - döntöttem a fejem az ölébe, ő pedig elkezdte a hajamat birizgálni. - Nem is farmer és póló volt rajtam. De nem hatotta meg. 

-   Hallgatlak bébi. - simogatta a homlokom. 

-   Én soha többet nem veszek fel szoknyát! - vágtam rá. - És ilyen felsőt sem. Tudom már mit éreznek a ruháim, amikor benyomom őket a szekrénybe, úgy, hogy éppen hogy nem borul ki. - magyaráztam. - Nőnek lenni szívás. 

-   Ebben egyet értünk. - bólintott. 

-   Most megyek és átöltözöm! - morogtam, majd felpattantam, lehúztam a szoknyám és visszarohantam a szobámba. 

Ledobáltam a ruháimat, majd felkaptam egy melegítőt és egy pólót, majd visszamentem a jobb fejekhez. 

-   Ó, itt az én kis csövesem! - ölelt magához nevetve Ellie. 

-   Hülye! - nevettem el magam. 

-   Ti még annyira kislányosak vagytok... - nézett végig rajtunk Stan mosolyogva. 

-   Miért? - kérdezte értetlenül Ellie. 

-   Ne piszkáld már őket! - vágta rá Liam mosolyogva. - Nem kislányok. 

-   Nem. - vágtam rá, majd elvigyorodtam.

-   Rosszalkodjunk! - lökött meg vigyorogva Ellie. 

-   Jó. - vigyorodtam el. 

-   Szédítsük azt a cuki pincér srácot! - vigyorgott. 

-   Az nem olyan jó arc. - ráztam a fejem. - Már dumáltam vele. 

-   Nézd már, Rosaly szédíti Louis-t és közben a pincér srácot! - mondta kissé hangosan Niall. 

Hirtelen kivágódott Louis szobájának az ajtaja, majd mérgesen nézett rám. 

-   Ez komoly?! - kiabált. - Azzal a nyomorékkal kavarsz és végül te hisztizel?! 

-   Nem kavartam vele, nem nyomorék. Tőle kértem jeget! - kiabáltam vissza. - És nem hisztiztem, te hisztizel! 

-   Na ne mondd! - kiabálta. - Szerintem egy mondat után kiabálva ajtókat csapdosni szerintem hisztizés. 

-   Oké, ha ennyire hisztis ribanc vagyok, akkor menj vissza a nővéremhez! - kiabáltam. 

-   Ne forgasd ki a szavaimat, soha nem mondtam, hogy ribanc vagy! - üvöltött még mérgesebben. 

-   Nem forgattam! De tényleg igazad van! - kiabáltam. - Danielle sokkal jobb nálam, menj hozzá! Ő végül is egy szavadra az ágyadban van! 

-   Hagyjál már a nővéreddel! - kiabált még mérgesebben. - Pontosan tudod, hogy még mindig szeretlek ettől függetlenül! - üvöltötte. 

-   Tudom és én is! - kiabáltam. 

-   Oké! - kiabálta. 

-   Oké! - kiabáltam, majd beviharzott a szobájába, én pedig ki a folyosóra. 

Sóhajtva dőltem a falnak. Nem sok pár van, aki szeretlek-kel fejezi be a vitát... 

-   Minden oké? - lépett ki a lakosztályunkból Anya. 

-   Aha. - bólintottam. 

-   Mindent hallottunk. - mondta aggódva. 

-   Anya, nincs gáz. - néztem rá komolyan. 

-   De ha baj van, elmondhatod. - mondta biztató mosollyal. 

-   Anya, nincs baj! Csak összevesztünk, nem történt semmi. - nyugtattam. 

-   Min? - kérdezte. 

Ez komoly? Rosaly, most komolyan az anyádnak fogod kiönteni a szíved? Annak, aki eddig szart rád és a nővéreddel törődött? 

Rose, észre vetted, hogy Rosaly-nak nevezted magad? Louis hív így! Ó, milyen cuki vagyok. 

-   Nem fontos. - legyintettem. 

-   Rosalia, szeretném tudni. - pillantott rám. - Tudom, hogy nem túl jó a viszonyunk, de ezen javíthatunk. 

Nem Anya! Késő! 

-   Azon, hogy mondta, hogy a normális párok csókolóznak, összejönnek, lefekszenek és utána vallanak szerelmet egymásnak, de mi nem. Én meg mondtam, hogy az normálisabb, ha előbb vallunk szerelmet, aztán szex és akkor közölte, hogy több barátnője volt, mint nekem barátom és ezen összevesztünk. - magyaráztam. 

-   Soha ne engedj ilyen téren! - mutatott rám szigorúan, majd elmosolyodott, mire én is. - Hányszor mondta, hogy szeret? 

-   Nem tudom, nem számolom. - rántottam vállat. 

-   Szóval jó sokszor? - kérdezte, mire bólintottam. 

-   Oké, akkor is neked kell, hogy igazad legyen és amíg hivatalosan nem vagytok együtt le ne feküdj vele! - magyarázta. - Csak ha úgy érzed, hogy elég komoly a kapcsolatotok és tényleg megérdemel téged. Addig ne! 

-   Rendben. - nevettem el magam. 

-   De tudom, hogy te vagy az okosabbik lányom. - mondta, mire nagy szemekkel néztem rá. - Elcsábítottad a nővéred 24 éves fiúbandás tetovált pasiját, akivel elméletileg tökéletes volt a kapcsolatuk, 17 évesen. - vigyorgott. 

-   Jól van. - nevettem. 

-   Na menj és neveld meg! - mondta, majd elindult volna, de egy puszit nyomtam az arcára és beszaladtam a lakosztályba. 

-   Kivel dumáltál? - kérdezte Oli. 

-   Anyámmal. - mondtam. 

-   Na ne! - nézett rám nagy szemekkel Hazz. 

-   De igen. - bólogattam vigyorogva. - És azt mondta, okosabb vagyok Danielle-nél. 

-   Csak nem elismerik mennyivel jobb vagy csajszi?! - vigyorgott Niall, majd pacsiztunk. 

-   Ne törődj a nővéreddel, én már rég megjósoltam. - vigyorgott Ellie. 

-   Te kussolj el! - nevettem el magam. 

-   Jó, most ne rosszalkodjunk, most szeretnek! - mondta Ellie. 

-   Aludjunk. - néztem rá. 

-   Oké. - bólintott. - Na de várjál! Louis-val átaludtad a fél napot! Megcsaltál! 

-   Mindig te leszel az alvó társam! - öleltem magamhoz szorosan. 

-   Játsszam el, hogy aranyos volt és legyek az? - kérdezte. 

-   Igen. - vágtam rá. 

-   Oké. - mondta, majd megölelt. - Attól még nem aludhatsz velem, meg kell beszélnetek. 

-   Nem. - vágtam rá. - Majd holnap. 

-   Jó, gyere. - sóhajtott, majd bementünk a szobájába és egy pillanat alatt elaludtunk.