8. rész - Megszoktam

Milyen hozzászokni, hogy nem láthatod többé azt, akit mindenkinél jobban szeretsz? Borzasztó. Sikerült? Természetesen.
Mire koncentráltam? A sulira.
Jó gyerek lettem, de ez sem volt elég a szüleimnek.
Családi vacsit szerveztek. Természetesen elhívták Danielle-t és Louis-t is. Fájt, már maga a tudat is, hogy Louis Danielle-lel jön, de elfogadtam.
Felkaptam egy farmert, egy sima fekete pólót, a hajamat kiengedve hagytam és mezítláb totyogtam le.
-   Mindjárt itt lesznek Dani-ék. - mosolygott rám Anya.
-   Aha, szupi. - motyogtam mű mosollyal.
Johnny elnevette magát, majd biccentett. Odamentem hozzá, mire nevetve megölelt.
-   Ne ölelgess már, ez olyan nyálas! - löktem el magamtól nevetve.
-   Oké, akkor zongorázz nekem! - nevetett.
Pontosan tudja, hogy mennyire nem tudok zongorázni és tudtam, hogy csak fel akar vidítani, de belementem. Odaszaladtam a zongorához az étkezőben és leültem elé.
-   Figyeld a mestert! - vigyorogtam rá, majd elkezdtem őrült módjára ütni a billentyűket.
-   Te jó ég! - röhögött Johnny.
-   Rosaly, mi lenne, ha nem rongálnád a hallásunkat? Itt a nővéred! - kiabált Apa nevetve.
-   Ezt a dalt csak is neked küldöm Apa! - nevettem el magam és folytattam az őrült módra zongorázást.
-   Oké, elég! - röhögött Johnny.
-   Tapsot a művésznek! - hajoltam meg nevetve, mire tapsolni kezdett.
Hirtelen eszembe jutottak a képek, amik nem rég szivárogtak ki a netre, mármint azok, amin Danielle-n nincs fürdőruha felső.
-   Helló! - léptem az ajtóba vigyorogva, mire Johnny rögtön mögém lépett és befogta a számat.
Én rögtön lelöktem a kezét, majd morogva fordultam el és indultam meg a szobám felé.
-   Ugye nem az a terved kislányom, hogy a szobádban poshadsz és elkerülöd a családod? - kérdezte Anya mérgesen.
Nem válaszoltam, csak morogva visszafordultam.
-   Nem vagy hajlandó velem tárgyalni? - fordult felém mérgesen.
-   Maradok és végigülöm a családi vacsorát. - mosolyodtam el.
Hú, ennél hamisabban régen mosolyogtam.
Leültünk kajálni, majd ebéd közben mások csodásan elbeszélgettek, míg én próbáltam kerülni Louis tekintetét, de sokszor éreztem, ahogy kémlel a tengert megszégyenítően kék szemeivel. Jézus, milyen költő lettem! Nevetséges vagyok.
-   És mi a helyzet a fiúkkal? - kérdeztem rám nézve, nagy mosollyal Dani.
-   A lányokat szeretem. -  mondtam mosoly nélkül, majd lehajtott fejjel elmosolyodtam, mire Johnny felröhögött.
-   Nem volt vicces. - mondta Anya.
-   Nekem kifejezetten tetszett a néma csend, amit a megdöbbenés okozott! - vigyorogtam rá.
-   És a suli? - kérdezte Louis.
-   Onnan meg kirúgtak. - mondtam, mire Johnny halkan nevetve meglökött, mire kuncogtam.
-   Nem tudsz normálisan válaszolni? - kérdezte mérgesen Anya, mire sóhajtottam.
-   De tudok, csak nem feltétlen akarok. - rántottam vállat.
Végre senki nem nyaggatott az idióta és unalmas kérdéseivel, csak egymást faggatták, ami kifejezetten bejött nekem. A vacsi után rögtön felpattantam és a szobámba igyekeztem.
-   Ne siess Rosalia, maradj beszélgetni a szeretteiddel! - mondta Johnny és tudtam, hogy cukkolni akar.
-    Igaza van a bátyádnak. - mondta Anya.
-   Kapd be! - motyogtam, mikor elsétáltam Johnny mellett és a szépséges műmosolyommal, majd a fotelbe huppantam, miközben Johnny röhögött.
Még egyszer sem néztem Louis-ra és nem is volt a terveim között. Sikerült teljesen elkerülnöm a beszélgetést vele és rá se néztem.



Végre meg van a jogsim és a kocsim is! Első utam, pedig Ellie-hez vezetett. Üvöltött a zene a kocsiban, majd amikor Louis-ék utcájában jártam, pont kitolatott elém Louis. Fa arccal előztem meg, mire hallottam, hogy dudált. Nem mutattam a mosolyomat, pedig szívesen vigyorogtam volna. A sarkon megláttam Ellie-t, aki vigyorogva nézett rám.
-   Hát ez nagyon vagány! - sikította, majd behuppant mellém, mire csak nevettem.
-   Szia! - nevettem, majd oldalról magamhoz öleltem.
Az autóm valójában az új szerelmem.
-    Annyira édes vagy ebben a kocsiban és mellette annyira szexi és tekintélyt parancsoló! - mondta vigyorogva Ellie.
-   Akkor ezt nézd! - mondtam, majd megnyomtam a gombot és a tető leereszkedett.
-   Nem érdemelsz ilyen kocsit! - sikított.
-   Késő bánat! - nevettem, majd elindultam volna, ha nem parkol le mellettem egy ismerős szürke Range Rover, vagyis Louis.
-   Rosalia, mit művelsz? - kérdezte Louis, mire vigyorogva felmutattam a jogsim.
-   Nagy lány lettem. - vigyorogtam.
-   Nekem is van jogsim, de anyáéktól nem kaptam kocsit! - mondta Dani értetlenül.
-   Anyáéktól én sem. - rántottam vállat.
-   Akkor? - kérdezte már Louis.
-   Egy jó barátomtól kaptam a kocsit. - vigyorogtam.
-   Ú, ez egy fiú! - mondta izgatottan Ellie.
-   Pontosan. - bólintottam mosolyogva. - De most nem érünk rá. - mondtam, majd gázt adtam, majd Louis-ék előtt húztam el.
-   Milyen fiú? - kérdezte Ellie mosolyogva.
-   Tudod az elkényeztetett srác az osztályból. - magyaráztam mosolyogva.
-   Vele kavarsz? - kérdezte nagy szemekkel Ellie.
-   Hát, ja. - bólintottam mosolyogva. - Bár nincs szó semmilyen szerelemről. - rántottam vállat.
-   Akkor? - kérdezte.
-   Van kocsim. - nevettem el magam, mire felnevetett.
-   Szereted Louis-t, ugye? - kérdezte halkabban, mire elkomolyodtam és bólintottam. - Akkor miért nem küzdesz érte? Miért adod fel?
-   Mert nincs miért küzdenem! - rántottam vállat. - Neki olyan voltam, mint a húga. Dani-t szereti.
-   De igenis van! - mondta. - Ne add fel! Tudom, hogy ő mindig hitt benned, mert a családod nem teszi! Szerinted miért ráncigált mindenhova magával?
-   Nem tudom. - rántottam vállat.
-   Hogy érezd, hogy foglalkozik veled! Lehet, hogy nem így tűnt, de ő csak éreztetni akarta veled, hogy szeret! - magyarázta. - És neked nem nehéz belopni a szívébe magad! Tök szerethető vagy!
-   Mégis hogy gondolod ezt? - sóhajtottam.
-   Úgy, hogy azt hiszem azt mondtad, hogy ezen a héten mentek családi nyaralásra és ott így is úgy is találkoznod kell vele! - magyarázta.
-   Jó, de csak ha eljössz! - mosolyogtam rá.
-   Oké! - mosolygott.

Sajnos elég hamar eljött az indulás napja. A jó az volt benne, hogy Ellie-vel egymásra dőlve aludhattunk a repülőn. Mikor megérkeztünk, Anya elkezdte magyarázni, hogy ki hol alszik.
-   Louis, Danielle, Ellie és Rosalia abban a kis házban. - mutatott rá.
Négyesével voltak beosztva a házacskák, amiket kivettünk.
Kicsit sem akadtam ki ezen a beosztáson, á dehogy...
-   Mi a jó ég?! - dühöngtem, majd a legnagyobb házhoz indultam, ahol a kulcsokat lehet átvenni.
A srác, aki a pultnál állt, rohadt helyes volt, így valójában már el is felejtettem, hogy mennyire mérges vagyok, egyszerűen kedves mosollyal léptem a pulthoz.
-   Szia! - mondtam mosolyogva.
-   Helló! - vigyorodott el, miközben gyorsan végigfuttatta rajtam a szemét.
-   A kulcsért jöttem. - mondtam kedves mosollyal.
-   4-es ház? - kérdezte.
-   Pontosan. - bólintottam mosolyogva.
-   Tessék! - adta oda, mire mosolyogva köszöntem meg, majd vissza indultam a ház felé.
Kinyitottam a házat, majd felkapva a táskámat, mindenki előtt beléptem. Hatalmas nappali tárult a szemem elé, a klímával is fel volt szerelve, rögtön abból nyílt a hatalmas konyha, majd lépcső vezetett lefelé. Lerohantam, a táskámat magam után vonszolva és először a hozzám legközelebb eső szobába nyitottam be. Ott két külön ágy volt és szép volt, de meg akartam nézni a következőt, így oda is benyitottam. Sokkal szebb volt és egy hatalmas francia ágy volt benne. Ledobtam a táskámat az ágyra, lerúgtam a cipőmet, majd felugrottam rá, majd elterültem rajta. Nagyot ásítottam és elkényelmesedtem.
-  Ugye ezt nem gondoltad komolyan? - kérdezte Ellie. - Szerintem tök logikus, hogy ez a szerelmesek szobája. - mondta.
-   Szerintem tök logikus, hogy ez sokkal kényelmesebb és ezt választom. - jelentettem ki vigyorogva és elterültem az ágyon mint egy tengeri csillag.
-   Mit keresel az ágyunkban? - kérdezte Louis felhúzott szemöldökkel, mire elvigyorodtam.
-   Én biztos, hogy itt alszom. - jelentettem ki.
-   Hármasban akarsz aludni? - kérdezte.
Igen? Ha Te így, akkor Én is így!
-   Nem, négyesben! - rántottam le magam mellé Ellie-t.
-   Louis, ne piszkáld már! - szólt rá Danielle. - Nyaralunk! Tökéletes nekünk az a szoba.
-   Miért jó ez? - kérdezte Louis.
-   Mert ha jönne valaki, hogy megöljön, a ti szobátok közelebb van. - magyaráztam.
-   Beáldozod őket? - nevetett Ellie,
-   Amúgy nem, mert véget vetnék ennek a nyomornak, amit az életemnek nevezhetek! - néztem rá, mire elnevette magát.
-   Én szeretlek! - mosolygott.
-   Tudom, Én is! - döntöttem a fejem a vállára mosolyogva.
-   A családod is szeret. - morogta Danielle.
-   Ja, hogyne szeretne. - morogtam, majd felálltam. - Amúgy nem vehetek fel fürdőruhát. - néztem Ellie-re.
-   Miért? - kérdezte értetlenül.
-   Mert nem... - motyogtam.
Még Ő sem tudta, hogy van pár vágás a combomon, amik ugyan nem frissek, de a sós tenger nem tenne jót nekik. Még aznap ejtettem őket, amikor Louis-t elküldtem.
-   Mit csináltál? - kérdezte Dani.n
-   Semmit. - motyogtam.
-   Rosalia! - szólt rám Louis is mérgesen.
Csöndben felálltam és a táskámhoz léptem.
-   Itt vagytok? - hallottam Johnny hangját, mire felszaladtam.
Ő sem tudta, de ő is egész jól megért engem és Ellie-nek is elmondhattam volna, de Louis és Danielle előtt nem.
-   Johnny, az van, hogy egy jó pár hónapja vagdostam magam, de csak a combomat és csak kicsit, de fel kell vennem a fürdőruhámat és látszani fog! - hadartam.
-   Mi a jó eget csináltál?! - kérdezte meglepetten és mérgesen.
-   Tudom, hülyeség volt, de nem volt annyi eszem, hogy erre rájöjjek! - hadartam.
-   Szerintem csináld amit mindig. Viselkedj természetesen és vállald a felelősséget a tetteidért. - magyarázta.
-   Köszönöm, te vagy a legjobb bátyám! Bár az egyetlen is, szóval ez nem kérdés, de azért érted! - hadartam elmosolyodva és lefelé rohantam volna, de velem szembe jött Louis és mögötte Danielle, így majdnem nekiestem Louis-nak, de hátulról elkapott Johnny, mire elnevettem magam.

Ellie fürdőruhája

-   Tudom, hogy ügyes vagyok. - nevetett Johnny.
-   Te vagy a második legjobb Campbell. - nevettem.
-   Csak azért jövök, hogy megmutasd magad fürdőruhában. - mondta.
-   Johnny, a tesód vagyok. - mondtam nevetve.

Rosalia fürdőruhája

-   Oké, akkor is! Amúgy is azt üzente Apa, hogy mindenki vegye fel a fürdőruháját. - magyarázta Johnny.
Bevonultunk a fürdőbe Ellie-vel, majd gyorsan felkaptuk a fürdőruhát.
-   Ez komoly? - kérdezte a lábamat nézve.
-   Már befejeztem. - néztem rá, mire magához ölelt és bólintott.
-   Amúgy meg gyönyörű vagy, láttam a nővéredről a képeket és neked legalább van mit raknod ebbe a csöcsfékbe. - mondta, mire felnevettem.
-   Te is tudod, hogy szép vagy. - kacsintottam rá mosolyogva.
-   Louis helyében dobnám Dani-t, már csak ezek miatt! - mutatott vigyorogva a cicimre, mire felnevettem, majd kinyitottam az ajtót.
-  Na mutasd! - mondta Johnny, majd ahogy a lábamra pillantott észre is vette. - Hát ez durva, nem tudunk mit csinálni vele. Csak tedd amit szoktál. - mosolygott, mire bólintottam.
Ellie-vel felkaptuk a törölközőnket, meg a papucsunkat és kimentünk a szobából.
Mosolyogva mentünk fel, majd ki a házból. Rajtunk és Johnny-n kívül már mindenki a napernyő alatt ült.
-   Mi van a lábadon? - kérdezte Anya nagy szemekkel, mire sóhajtottam.
-   Jól látod, vágások. - mondtam határozottan.
-   Miért? - kérdezte Apa.
-   Lényegtelen. - mondtam vállat rántva.
-   Jó, hagyjuk. - bólintott Johnny.
Éreztem, ahogy Ellie-n és Johnny-n kívül mindenki a vágásokat nézi.
-  Nem szeretnék beszélni róla, viszont nem kellemes, hogy mind azokat nézitek! - sóhajtottam.
-  Gyere, majd a pultos srác felvidít! - mondta Ellie mosolyogva, mire belé karoltam és elmosolyodtam.
-  Ugye milyen cuki? - kérdeztem mosolyogva, miközben elindultunk
-  Angyali pofija van! - mondta mosolyogva. - De neked van barátod, nem?
-  De. - kuncogtam.
-  Mid? - kérdezte Apa.
-  Barátom. - mondtam mosolyogva és felé fordultam.
-  Mióta? - kérdezte Anya elmosolyodva.
-  Nem tudom, asszem egy hónapja. - rántottam vállat mosolyogva.
-  Miért nem hívtad el? - kérdezte mosolyogva Danielle.
-  Mert sznob. - mondtam.
-  Mi? - kérdezte értetlenül Anya.
-  Mármint velem nem sznob, de ha rossz napja van, akkor az. - magyaráztam.
-  Ő az akitől a kocsit kaptad? - kérdezte Johnny.
-  Pontosan. - bólintottam. - Név szerint Sam.
-  Akkor mit szeretnél a pultos sráctól? - kérdezte felhúzott szemöldökkel Apa.
-  Semmit, csak szórakozom egy kicsit. - rántottam vállat, majd elmosolyodtam.
-  Ennek Sam nem örülne. - mondta Johnny.
-  Nem baj, szeretem ha mérges rám. - rántottam vállat, mire Ellie szólt volna, de befogtam a száját és elkezdtem húzni a nagy ház felé.
Mindkettőnkből kitört a röhögés. Egy kicsit elszórakoztunk a pultos gyerekkel, majd visszamentünk a családhoz.
-  Mi van ezzel a fiúval? - kérdezte Anya.
-  Semmi. - rántottam vállat és lehuppantam az egyik székre, ugyanis egy nagy asztalnál ültek körbe.
-  Rosalia, tudtommal még sosem volt hivatalosan barátod! - mondta Dani mosolyogva.
-  Most van. - rántottam vállat.
-  És komoly? - kérdezte Apa.
-  Nem. - rántottam vállat kuncogva.
-  De szereted? - kérdezte Johnny.
-  Elvagyunk. - mondtam és elmosolyodtam.
Igazából Sam jó arc, vicces, kedves és egész jól elvagyok vele, de nem vagyok szerelmes. Viszont nagyon jókat szoktunk röhögni.
-  Ő volt az első csókod? - kérdezte Apa.
-  Nem, a harmadik. - mondtam.
-  És ki volt az első? - kérdezte Danielle.
-  Nem tudom, valakinek a szülinapján volt valami srác. - rántottam vállat a szemébe nézve.
Aha, a szemébe hazudtam. De meg se rezzentem közben.
-  Mi? - kérdezte felháborodva Johnny. - Mikor csókolózol te csak úgy?
-  Amikor nem látsz. - mosolyodtam el.
-  Szóval még rosszabb vagy, ha nem látunk? - kérdezte.
-  Nem, mindig rossz vagyok. - rántottam vállat mosolyogva. - Menjünk be a vízbe. - mondtam mosolyogva.
-  Oké. - mondta Anya mosolyogva, mire mindenki felpattant és megindultunk sétálva a vízbe, de hirtelen Ellie hátára ugrottam, aki rohanni kezdett a víz felé és belerohant, miközben mindketten hangosan nevettünk.
-  Egy, kettő, három! - számolt, majd eldőlt.
Nevetve álltunk fel a vízben mindketten.
-  Olyan édes vagy, amikor igazán nevetsz. - mosolygott rám.
-  Ez általában csak melletted sikerül! - mosolyogtam.
-  Gyere! - fogta meg a kezem és balra indult.
Elértünk egy mólóhoz, amire felmásztunk, majd onnan ugráltunk egy darabig. Egészen amíg el nem fáradtunk. Akkor kifeküdtünk egymás mellé.
-   Tudod Rosalia, sokkal jobb arc vagy, mint a nővéred. - mondta mosolyogva Ellie.
-   Tudod Ellie, sokkal jobb arc vagy, mint ebből a társaságból bárki. - mondtam nevetve, mire felnevetett.
-   Nem értem Louis mit szeret Dani-ban. - gondolkozott hangosan. - Kivéve, ha nagyon jó az ágyban. - mondta, mire felnevettem.
-  Ellie! - nevettem.
-  De nem, nem gondolnám róla! Végül is, túl jó gyerek! - mondta vigyorogva. - Na meg igazából mellei sincsenek.
-  Ellie, elég! - nevettem.
-  Oké, de a segged is jó, mármint Dani-é sem olyan rossz, de szerintem a tied kerekebb. - magyarázott tovább. - Ja és Sam-nek meg tök jó! Van mit fognia!
-   Ellie, nem vagy normális! - nevettem, majd felálltam.
A család felé indultam, mire utánam sietett.
-   Mi megyünk! - mondta Johnny anyáékra bökve a fejével.
-   Oké! - bólintottam, majd lehuppantam az egyik székre.
Louis és Danielle ült velem szembe, Ellie pedig mellettem.
-   De mennyit bírsz az ágyban? - súgta Ellie, mire felnevettem.
-   Kussolj már! - nevettem.
-   Most miért? - nevette el magát, majd megint a fülemhez hajolt.
-   Mert képzeld el, hogy Louis hosszú órákig csak... - mondta volna, de befogtam a száját nevetve.
-   Kussolj már! - nevettem.
-   Nem vagy zavarban, szóval tuti elképzelted már! - vigyorgott.
-   Ellie! - szóltam rá.
-   Jó, csöndben vagyok! - nevetett.
-   Kösz! - morogtam mosolyogva.
-   Amúgy, nem fájnak? - utalt a vágásokra Dani.
-   De. - bólintottam és a mutató ujjamat végigfuttattam az egyiken. - Pontosan ez a célom velük.
-   De megbántad, nem? - kérdezte Ellie.
-   Megbántam, de felvállalom, hogy megtettem. Felvállalom a hibáimat és a rossz döntéseimet, mert megtettem és nem titkolom el. - rántottam vállat. - És a következményeket is vállalom. - mondtam, majd néma csönd volt egy darabig. - Menjünk. - néztem Ellie-re.
-   Oké. - bólintott, majd felpattantunk.
Felkaptuk a törölközőinket, majd megindultunk a ház felé. Gyorsan lezuhanyozott először Ellie, majd én jöttem. Miután készen lettem, felkaptam egy bugyit és a pizsama felsőmet, de a nadrágomat nem találtam. Rögtön tudtam, hogy Ellie lopta el.
-   Ellie! - kiabáltam nevetve és kirohantam a szobából. - De hallod nem akarok bugyiban rohangálni! - nevettem.
-   Gyere! - kiabált nevetve.
Felszaladtam és megláttam, hogy Louis és Danielle a kanapén ülve tv-t néznek és Ellie nevetve néz engem a konyhából.
-   Ellie én nagyon utállak! - nevettem.
-   Cuki! - nevetett a bugyimra utalva, ami fekete volt és a hátulján "Stay cute" felirat volt, de ezt ők még nem látták.
-   Hát igen! - fordultam meg, majd Ellie felröhögött. - Na add ide! - nyújtottam a kezem a nadrágom miatt.
-   Most miért, senkit nem zavar, ha egy szál bugyiba szaladgálsz! - vigyorgott.
-   Engem zavar! - vágtam rá.
-   Miért szégyenlős vagy? - kérdezte kinyújtott nyelvvel Ellie.
-   I... - mondtam volna, de elakadtam. - Nem. - mondtam, majd durcizva lehuppantam a kanapéra Louis mellé, de jó messze tőle.
Ellie csak röhögött rajtam, majd a karfára ült mellém, de lelöktem onnan mosolyogva, mire felröhögött, majd én is.
-  Ne sértődj meg! - nevettem, majd felhúztam a földről.
-  Nem sértődök, végül is bugyiban ülsz miattam! - kuncogott.
Ellie leült a fotelbe, míg én a tv-re néztem, de egyszerűen nem tudtam figyelni a műsorra. Hónapok óta ez van. Tanulni is alig tudok, egyszerűen csak cikáznak a gondolataim, mint egy őrültnek és ezek a gondolatok engem bántanak. Minden gondolatom engem szid és valójában a vágások is ennek az okai.
Lepillantottam a combomra, majd végigsimítottam a vágásokon. Fájt, akkor még jobban fájnak, amikor víz éri őket, de a legfájdalmasabb, amikor a tengerbe bemegyek, hiszen marja őket a sós víz. A sós víz és a fürdés miatt még mindig égtek, de az, hogy hozzájuk értem, még inkább fájt, de ez fele olyan erős nem volt, mint amit Louis miatt éreztem.
Megpróbáltam visszatartani a könnyeimet, de ahogy hosszabb időre becsuktam a szemem, majd kinyitottam, leszaladt egy könnycsepp az arcom bal oldalán, amit Louis észre is vett, ahogy Danielle is, de az ábrázatom nem lett szomorú, nem néztem senkire, csak viseltem a könnyeket, ahogy lassan siklanak le az arcomon.
-   Rosalia, mi a baj? - kérdezte ijedten Danielle.
-   Semmi. - mondtam és a hangomon sem hallatszott, hogy sírok.
Hang nélkül álltam fel, majd a szobánkba siettem, vagyis a fürdőbe. Bezártam magam után az ajtót és a kis táskámból kivéve a körömlakklemosót, lábaimat betettem a kádba és az alsó ajkamat harapva öntöttem a vágásokra körömlakklemosót. Nagyon fájt, de megnyugtatott. Kellemes fájdalom volt, abba tudtam hagyni mellette a sírást. Hirtelen lángra kaptam, de nem zavart, ez is csak nyugtatott.
Közben felerősödtek a zajok, amik megint zavarni kezdtek, de hirtelen mintha mi sem történt volna, visszatértem rendes, emberi alakomba, lemostam a lábam, megtöröltem és kiléptem a fürdőből. Meghallottam, hogy csörög a telefonom, majd rögtön felkaptam, ugyanis Sam hívott.
-   Szia Baby! - köszönt vidáman, mire elmosolyodtam.
-   Szia! - mosolyodtam el és kimentem a szobából, majd felfelé siettem.
-   Milyen a nyaralás? - kérdezte kedvesen.
-   Kibírhatatlan. - jelentettem ki, miközben megálltam a nappaliban lévő tükör előtt és próbáltam eltüntetni a sírás nyomait. - Mindenki olyan tökéletes... - morogtam.
-   De te vagy a legtökéletesebb. - mondta, mire elmosolyodtam.
-   Édes vagy, de ez messze nem igaz. - mondtam mosolyogva.
-   Szerintem sokkal jobb vagy, mint a nővérkéd, a fiúbandában nyekergő pasija és a bátyád, aki mindenkinek megfelel. Neked van személyiséged. - mondta, mire elnevettem magam.
-   Hát az van. - mondtam kuncogva.
-   Mit csinálsz? - kérdezte.
-   Magamat vizsgálom egy tükörben. - mondtam.
-   És észre vetted milyen gyönyörű vagy? - kérdezte kedvesen.
-   Nem, egy uncsi csajt látok. - mondtam. - Átlagos kinézettel.
-   Szép vagy, hidd el. - mondta édesen.
-   Nem hiszem el. - mondtam nevetve. - Viszont most mennem kell, mert Ellie-nek kitaláltam egy programot. - mondtam.
-   Oké, jó legyél! - mondta.
-   Sose vagyok jó. - nevettem.
-   Akkor rossz. - mondta.
-   Az menni fog. - mondtam mosolyogva. - Na csövi.
-   Szia. - nevette el magát, majd kinyomta.
A telefonomat az asztalra dobtam, miközben megforgattam a szemem.
-   Nem a barátod volt? - kérdezte Danielle.
-   De. - bólintottam.
-   És akkor mi ez a szemforgatás? - kérdezte Ellie.
-   Elvagyunk! - emeltem ki a szót. - Nem megyek hozzá! - nevettem el magam.
-   Még szép! - vágta rá Ellie. - Megbeszéltük, hogy valami 90 éves vastag pénztárcájú pasihoz mész hozzá, nem? - kérdezte nevetve.
-   Lecsapjam a kezedről? - nevettem.
-   Na, mi programod van számomra? - mosolygott.
-   Gyere velem! - mosolyogtam rá.
-   Felveheted! - dobta oda a gatyám, mire elnevettem magam, majd gyorsan felvettem.
Kimentünk a házból, rögtön a homokra léptünk, majd a tenger felé indultunk.
-   Miért sírtál? - kérdezte halkan oldalról átölelve.
-   Szerinted? - néztem rá.
-   Oké, akkor mit szeretsz benne annyira? - kérdezte.
-   Ötletem sincs! - rántottam vállat. - Egyszerűen nincs oka, de szeretem.

* Louis szemszöge *

Valahogy muszáj beszélnem Rosalia-val.
-   Nem kérdezed meg, hogy miért csinálta? - nézett rám Dani. - Ti régen elég jól megértettétek egymást.
-   De, persze. - nyomtam puszit az arcára, majd felálltam és utánuk indultam.

* Rosalia szemszöge *

-   Ú! - sikított Ellie hirtelen. 

-   Mi a bajod van? - nevettem el magam. 

-   Semmi. - komorodott el. 

Nevetve öleltem magamhoz oldalról. 

-   Amúgy én tényleg nem... - mondta volna, de közbe vágtam. 

-   Nem szeretném a perverz gondolataidat hallgatni! - nevettem. 

-   Rosalia. - szólt Louis valahol mögöttem, mire megpördültem. 

-   Mit akarsz? - kérdeztem érzelemmentes arccal. 

-   Én megyek... - lépett mögém Ellie, majd hátulról hirtelen megmarkolta a melleimet és amikor elszaladt mellettem a fenekemre csapott, de rohanni kezdett a ház felé. 

-   Rohadék vagy! - kiabáltam rá nevetve, mire megállt, felmutatta a középső ujjait, majd mivel Louis nem nézett rá, hátulról Louis-ra mutatott, mire felröhögtem. - Húzzál innen idióta! - röhögtem, mire csak röhögve mutatott Louis-ra, miközben a másik kezével a középső ujját mutogatta. 

Én csak röhögtem, mire ő is felröhögött, kacsintott és a házhoz rohant

-   Mi van? - néztem fel Louis-ra karba tett kézzel. 

-   Mire jó ez? - bökött a lábamra mérgesen. - Okos lány vagy, semmi szükséged ilyenekre! 

-   Nem is ismersz. - mondtam. 

-   De igen. Jobban mint azt hinnéd. Nem vagy idióta, hogy ilyeneket csinálj! Mire jó ez? - kérdezte. 

-   Könnyebb. - rántottam vállat. 

-   Mi? Mondd mi könnyebb? - kérdezte. - Azt hittem megszoktad, hogy nem fogadnak el. 

-   Azt meg is, de azt nem, hogy szeretek valakit, aki nem szeret viszont és hetente egyszer minimum végig kell néznem, hogy milyen boldog a nővéremmel. - mondtam. - Ja és közlöm, hogy kezdek ahhoz is hozzászokni. Szóval a végleg békén hagynád, csak megkönnyítenéd a helyzetem. 

-   Te szeretsz? - kérdezte.
-   Igen. - vágtam rá, majd egy könnycsepp folyt le az arcomon.
Louis közelebb lépett és oda akart hajolni hozzám, de a kezemet a mellkasára tettem.
-   Ne próbálkozz. - mondtam ridegen. - Nem vágyom rá, hogy megint megcsókolj, aztán menj a nővéremhez.
-  Rendben. - vágta rá mérgesen, majd a kezemet megfogva elkezdett a ház felé húzni...