Egészen a nyári szünetig inkább csak úgy túléltem, tanultam, Ellie-vel elvoltam meg ilyenek. A nyár első hetében viszont elkezdődött a "fogalmam sincs mit kéne csinálnom". Ellie elutazott kb. egész nyárra, Louis-ék csak néha voltak otthon, így leginkább egyedül poshadtam a kanapén. Éppen egy filmet bámultam, amikor nyílt az ajtó és Louis lépett be rajta.
- Mizu Rosaly? - huppant le mellém Louis.
- Semmi. - sóhajtottam és rá pillantottam.
Ja, mégis történt valami a csók óta. Louis fura lett számomra. Már tetszett, hogy vigyáz rám, büszke voltam arra, hogy Ő van körülöttem, hogy szeret és hogy ölelget. Vártam, hogy hozzám szóljon, hogy törődjön velem. Egészen megszerettem.
- Van egy jó hírem számodra! - mosolygott.
- Mi? - kérdeztem mosolyogva.
- Hazamehetsz.
Egy hét alatt hazaköltöztettek. Iszonyatosan boldog voltam otthon, nagyon jól éreztem magam, egészen júliusig.
Mert július közepén láttam egy képet Louis-ról, Danielle-ről és Freddie-ről Malibu-n. Rájöttem, hogy hiányzik, hogy mindenhova magukkal hurcoljanak, na meg Ellie is hiányzik. Amint megtudtam, hogy Louis-ék ott vannak, szinte rögtön hívtam Louis-t.
- Szia Rosalia! - köszönt vidáman.
Rögtön a homlokomra csaptam, hiszen semmi mondanivalóm nem volt, de nem mondhattam meg neki, hogy mennyire hiányzik!
- Szia Louis... - húztam el a nevét.
- Mit szeretnél Rosalia? - kérdezte elhúzva a nevem.
- Én csak... - gondolkoztam el.
Basszus, mit is mondhatnék, ami illene hozzám.
- Kivel beszélsz csajszi? - nézett rám vigyorogva Johnny.
- Senkivel! - vágtam rá kissé túl gyorsan, mire furán nézett rám.
- Neked mi bajod? - kérdezte értetlenül. - Szerelmes vagy és a pasiddal beszélsz?
- Jézusom Johnny! - szóltam rá kiakadva. - Először is, ha így lenne, se lenne hozzá semmi közöd, mert betörnél a magánéletembe, de mivel nincs így és jól tudod, hogy nincs így, még hülyeség is! Máskor inkább maradj csöndben! - mondtam és megforgattam a szemem.
Oké, ebből kihúztam magam.
- Nem, nem vagy beteg! - nevette el magát, majd bement a konyhába.
Elindultam a nappaliba, ahol megtaláltam Apát.
- Kivel beszélsz Kincsem? - kérdezte kedves mosollyal.
- Ebben a házban senkinek nincsen magán tere?! - dühöngtem és megindultam felfelé.
A lépcsőn szembe találkoztam Anyával.
- Mondd, téged nem érdekel, hogy kivel beszélek?! Mert ha ezt akartad kérdezni, akkor előre szólok, hogy semmi közöd hozzá! Ja és tudom, hogy nem vagyok 18, szóval nem vagyok felnőtt, de leszarom! - kiabáltam, majd kinyitottam az ajtómat. - És mielőtt valaki ezzel az ötlettel jönne, nem nem jött meg és nem vagyok terhes, se szerelmes, nem bőszültek fel a hormonjaim, egyszerűen idegesít a közvetlenségetek és a kedvességetek! - mondtam és magamra zártam az ajtón.
Louis csak nevetett.
- Jól szórakozol Tomlinson?! - morogtam az ágyamra dőlve.
- Aha, de nincs kedved inkább Skype-olni, szívesen nézném a dühös kis arcod. - nevetett.
- Nincs. - forgattam meg a szemem.
- Miért hívtál? - kérdezte.
Francba!
- Mert a hormonjaid felbőszültek? - nevetett.
- Nagyon vicces! - forgattam a szemem. - Láttam, lecseréltél!
- Nem, Freddie a fiam. - mondta.
- Nem volt nehéz kitalálni! - morogtam.
- Megsértődtél? - kérdezte.
- Miért? - kérdeztem.
- Hát eléggé úgy hangzik, hogy szarul esik neked, hogy nem rángatlak el mindenhova. - mondta.
Pontosan ez az!
- Nem vágyom rá! - vágtam rá.
- Akkor, csak hiányzom? - vigyorgott.
- Hagyjál már! - morogtam.
- Rosalia, vissza költözöl Louis-ékhoz! - jött be mérgesen Anya.
- Miért? - ültem fel felháborodva.
- Nem költözöl. - mondta. - Csak le kell beszélnem vele, hogy holnaptól egy hétig vigyázzanak rád, mert elutazunk!
- Mi van?! Anya, 17 vagyok, tudok vigyázni magamra és mégis hova utaztok? - kérdeztem.
- Danielle, Johnny, Apád és Én megyünk Rióba. - mondta.
- Vagyis ez egy családi nyaralás? - kérdeztem.
- Pontosan, csak Te itthon maradsz! - mondta, majd kiment.
- Te ezt hallottad?! - kérdeztem Louis-t felháborodva.
- Este tali! - mondta és kinyomta.
Kiderült, hogy este indulnak. Nagyon dühös voltam és vártam, hogy Louis megérkezzen a családom, pedig lelépjen, ami pár órán belül meg is történt. Ahogy bezáródott az ajtó, iszonyat mérgesen néztem Louis-ra.
- Mi a jó égnek nevezzem ezeket?! - mutattam az ajtóra. - Mert ez nem család!
- Nyugi! - fogta kezei közé az arcom.
- Louis, miért van ilyen gyökér családom? - buggyant ki egy könnycsepp a szememből.
Rögtön védelmezően ölelt magához, ami nagyon jól esett. Hiányzott az ölelése.
- Miért nem szeretnek? - súgtam a vállába sírva.
- Rosalia, nagyon szeretnek, csak... - nem tudta tovább mondani.
- Nem szeretnek. Sose fogok megfelelni nekik, mindig különc leszek! - fúrtam azt arcom a nyakába és mint egy kislány az apukájába, úgy kapaszkodtam belé. - Senki nem szeret ezen a földön.
- Én szeretlek. - súgta a hátamat simogatva és egy puszit nyomott az arcomra. - Nagyon szeretlek.
Még erősebben szorítottam magamhoz, ha ez lehetséges volt.
- Én is. - súgtam halkan.
Meglepte. Nem számított rá, hogy ezt fogom mondani, hiszen nem rám vall az ilyen, de most muszáj volt.
- És igen, nagyon rosszul esett, hogy nem vittél magaddal. Te vagy az egyetlen, akit érdekel, hogy ne üljek egyedül itthon. - zokogtam.
- Rosaly, nagyon hiányoztál! Egyszerűen már csak az is, hogy tudtam, hogy egy kiscsaj a házamban durcizik! - simogatta a hátam.
- Mondhatok egy titkot? - kérdeztem halkan.
- Természetesen. - bólintott és a szemembe nézett.
- Még soha nem hiányzott ennyire senki. - súgtam.
Elmosolyodott és megsimogatta az arcom. Közelebb hajolt hozzám, de megállítottam.
- Meg akarsz csókolni megint? - kérdeztem halkan.
- Ha már titokban kell tartanod az elsőt! - mondta, majd közelebb hajolt, mire lehunytam szemeim és kiélveztem a pillanatot, ahogy érzékien és óvatosan csókolóztunk.
Hirtelen elvált tőlem és ijedten nézett végig rajtam.
- Nem lehet Rosaly! - lépett egyet hátrébb. - A nővéred a barátnőm és egy pedofil állat vagyok! - túrt a hajába gondterhelten.
Egy könny gördült le az arcomon és végignéztem rajta. Sose voltam szerelmes, de azt hiszem ez ebben a pillanatban megváltozott. Tudtam már, hogy mit érzek Louis iránt, viszont sosem mertem volna kijelenteni.
- Nem ronthatlak el! - csuklottam a földre zokogva. - Téged szeretnek!
- Rose, gyere ide! - nyújtotta felém a kezét, mire óvatosan felálltam és a szemébe néztem. - Nekem tetszik, hogy különleges vagy, hogy nem ugrálsz úgy, ahogy a szüleid fütyülnek és számomra mindig különleges maradsz! De ezt nem lehet.
- Akkor menj innen! Hagyj itt te is! - kezdtem kiabálni sírva.
- Rosaly, ne csináld ezt! - kérte szomorúan. - Én nagyon sajnálom, de nem tudlak őszintén szeretni. Én Danielle-t szeretem.
- Ahogy mindenki más! - vágtam rá kiabálva. - Húzz innen!
- Rosalia, ez nem megoldás! - mondta elhalkulva.
- Louis, most azonnal menj innen! - kiabáltam, mire bólintott, majd megfordult és kiment.
Zokogva rohantam be a szobámba és kinéztem az ablakon. Láttam, ahogy nézi a szobám ablakát és észrevette, hogy kinéztem. Nem érdekelt, hogy figyel, a fürdőbe mentem, majd megnéztem magam a tükörben. Valójában nem értettem, hogy miért én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki egy 24 éves férfibe szerelmes reménytelenül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése