Első csók: pipa.
Éreztem, ahogy a kettőnk lángcsóvája csókunk miatt összeér és egy magassá válik.
Én pontosan tudtam, hogy pár órája vagyok 17, Ő 24, Ő a nővérem barátja, akire rá vagyok bízva, Én a morgós kiscsaj, Ő a barátságos, haverkodós srác, de ez ebben a pillanatban nem zavart. Valójában tudtam, hogy nem szeret és Én sem éreztem szerelmet, egyszerűen ez volt életem első csókja és - bár nincs hasonlítási alapom - csodálatos volt.
De sajnos tudtam, hogy le kell tagadnom életem első csókját, úgy kell vele együtt élnem, mintha ez az egész semmi nem lett volna, mintha nem lángoltunk volna közben...
Óvatosan húzódtunk el egymástól és hirtelen abbamaradt a lángolás, egy könny szaladt végig az arcomon és a falnak dőlve ültem le a kádban.
- Rose, nem akartad? - kérdezte halkan és leguggolt elém, majd egyik kezemet a kezei közé vette.
Én sírva pillantottam fel rá.
- Elloptad az első csókom. - néztem fel rá sírva.
Nem akartam, hogy megtudja, hogy valóban szűz vagyok és még sosem csókolóztam, de úgy döntöttem, őszinte leszek vele...
- Saj... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Ne sajnáld. - mondtam. - Én akartam, csak titokban kell tartanom... - motyogtam.
- Basszus! - mondta, miközben felállt és belerúgott a kád oldalába.
- De letagadhatom... - néztem fel rá. - Valami buliban volt az első csókom és nem ismertem.
Ő sóhajtva leguggolt, majd halványan elmosolyodott.
- Olyan aranyos vagy! - mosolygott rám kedvesen és a kezemre megint egy puszit nyomott.
- Louis, ez fura! - motyogtam lehajtott fejjem.
- Megmondtam, hogy úgy tekintesz rám, mint egy szülőre. - mondta, mire huncutan elmosolyodtam.
- Még nem csókolóztam apukámmal. - kuncogtam.
- De azért úgy tekintettél rám, mint valakire aki neked dirigál. - mosolygott rám. - Nem is gondoltál rám úgy, mint egy férfire, vagy mint egy barátra.
- Úgyse érdekellek. - néztem fel rá. - Ráadásul akárhogy számolom, roppantul nem vagyunk egy korosztály, tehát ha esetleg úgy néztem volna rád, mint valakire, akit szeretek, még úgy is maximum a bátyám lehetnél. A haverom, vagy esetleg barátom nem igazán... - ráztam a fejem. - Meg a nővéremmel jársz és Őt szereted! - mondtam, miközben kimásztam a kádjából.
- Igen, ettől függetlenül, téged is szerethetlek úgy mint egy barátot, vagy kishúgot. - nézett rám értetlenül. - Úgy csinálsz, mintha Te és Danielle tűz és víz lennétek és muszáj lenne választani köztetek, ugyanis éles ellentétek vagytok és olyan nem létezik, hogy valaki mindkettőtöket szereti.
- Mert rohadtul nincs szükségem senkire, aki istennőként tekint rá. - mondtam mérgesen. - Sőt, valójában senkire sincs szükségem, eddig is boldogultam egyedül, most is megleszek.
- Lehet kedves Rosalia, de nekem az a véleményem, hogy igazából néha már Te vívod ki a szüleid haragját direkt, hogy az orruk alá dörgölhesd, hogy igenis elhanyagolnak, hogy ide költöztettek és hogy Danielle miatt folyamatosan szidnak. - magyarázta.
- Teljesen igazad van, de teljesen mindegy, mert nem érdekli őket. - rántottam vállat. - Letagadják.
- Ne légy már ilyen negatív! - sóhajtott rám nézve. - Csak szard le!
- Te is ezt csinálnád, ha ilyenek lennének veled a szüleid? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Értelek. - bólintott sóhajtva.
Csöndben léptem ki a szobájából, de rögtön a sajátomba mentem. Ledőltem az ágyamra és elkezdtem gondolkozni.
Basszus, komolyan csókolóztam ezzel a csicsergő fiúbanda gyíkkal! Úgy érzem magam, mint egy idióta liba. Oké, valójában az is vagyok...
Gondolkozás közben szépen elaludtam.
~másnap~
Arra ébredtem, hogy dörömbölnek az ajtómon.
- Hagyj már békén! - vágtam az ajtóhoz erőből egy párnát, de csukott szemmel.
- Jó reggelt! - nyitott be Louis, mire hátat fordítottam neki és nyakig betakaróztam. - Rosaly!
- Bemásztál az ágyamba, már simán feljelenthetnélek! - morogtam, mire elnevette magát. - Amúgy meg mi ez az új név?
- Szerintem tök jó. - mondta vidáman.
- Viselhető. - rántottam vállat. - De Te nem vagy az! Mit keresel az ágyamban... - mondtam és az órámra pillantottam. - Louis, fél hat van! - szóltam rá felháborodva.
- Gyere, megyünk focizni! - mondta vidáman.
- Focizzál, Én nem tudok és nem is akarok megtanulni!
- De velem jössz. - mondta. - A nővéreddel meg ott találkozunk.
- Hű de jó lesz... - morogtam.
- Na, gyere már! - húzta le rólam a takarót.
- Te beteg vagy! - mondtam és morogva kikeltem az ágyból. - És csodálkozik mindenki, hogy utálok itt lakni! Mint a katonaságban! Hajnalban kelnem kell!
Kihajigáltam egy laza melegítő nadrágot, egy pólót és egy pulcsit. Bevonultam velük a fürdőbe, majd negyed óra múlva készen is voltam.
- Na, mégiscsak összejött ez a kelés Csipke Rózsika! - vigyorgott Louis.
- Az alsód csipkés és Rosalia vagyok. - morogtam, majd kitörtem az ajtómon.
Louis röhögött a kijelentésemen, de jött utánam.
- Út közben veszek neked enni meg inni, csak menjünk, mert lassan késében vagyunk. - mondta, mire sóhajtva.
Én megforgattam a szemem, majd megindultam utána. Felkaptam a szürke Vans cipőmet, ugyanis csak is az illet a melegítőmhöz, majd a kenguru zsebbe beleraktam a telefonom és indultunk is. Út közben nem beszélgettünk, próbáltam felébredni, de Louis legalább beugrott nekem a valami kávézóba és vett egy kakaót meg egy csokis sütit. Útközben megettem a sütit és mikor megérkeztünk, akkor álltam neki a kakaót iszogatni.
- Gyere. - biccentett Louis, mire kikászálódtam az autóból.
A csomagtartóból kivett egy hatalmas sporttáskát.
- Hát ez? - böktem rá értetlenül.
- Akarod hozni? - vigyorodott el.
- Hát hogyne... - forgattam meg a szemem.
Közben megindultunk befelé.
- Ebbe a táskába még Én is beleférek! - böktem rá.
- Beletegyelek? - vigyorgott rám.
- Louis, rohadt korán van az idegesítő fejedhez! - morogtam, mire elnevette magát.
- Sziasztok! - köszönt vigyorogva.
- Ti komolyan 5 éve együtt zenéltek?! - néztem Niall-re.
- Aha. - bólintott mosolyogva.
- Őszinte részvétem. - mondtam fáradtan.
Ó, megérkezett a nővérem és onnantól kezdve halálra untam magam. Kb. az edzés felénél úgy meguntam az egészet, hogy le akartam lépni. Körülnéztem és Danielle-lel nem törődve megindultam, de Louis rám pillantott.
- Hova? - vigyorgott rám a pályáról.
- Messzire! - legyintettem.
- Ne menj már kicsi lány! - poénkodott valaki a csapatból.
Megforgattam a szemem, majd lehajtott fejjel indultam meg előre, de beleütköztem valakibe.
- Tim! - néztem fel rá meglepetten és ijedten egyszerre.
- Helló csibe! - vigyorgott és kezét a derekamra csúsztatta.
Egyáltalán nem ilyennek ismertem. Ezt undorítónak tartottam.
- Hagyj békén! - löktem el erősen, mire a földre esett és nem törődve vele, elindultam.
Hirtelen éreztem, ahogy hátulról elkapja a hajam, mire felsikítottam.
- Idióta ribanc! - morogta és a szemébe néztem, majd rögtön rájöttem mi is történt vele.
Igencsak be volt lőve. Nem éreztem késztetést arra, hogy szóljak Louis-nak, vagy Dani-nak, biztos voltam benne, hogy elintézem és meg is tettem. A földön feküdt, vérzett az orra és elájult.
- Baszd meg! - üvöltötte el magát Louis, akiről azt feltételezem, hogy látta az egészet. - Rosaly, jól vagy? - kérdezte ijedten, rohanás közben és ahogy elém lépett a kezei közé fogta az arcom és szemével minden részét alaposan megvizsgálta.
- Semmi bajom, neki viszont van! - mutattam Tim-re.
- Nem érdekel, egy drogos idióta! - rántott vállat, de még mindig aggódva vizsgált.
- Louis, nincs bajom! - löktem le a kezeit, majd megigazítottam a hajam, amit sikerült lelapítania és megpillantottam Ellie-t, akinek titokban dobtam egy SMS-t.
Odajött és oldalról átölelt.
- Ő mikor fáradt el ennyire? - mutatott Tim-re kérdőn.
- Mikor leütöttem! - mutattam meg az orrától véres kezem büszkén.
- Kis agresszív! - nevette el magát. - Miért hívtál?
- Hogy legyen okom lelépni. - rántottam vállat vigyorogva.
- Ne már, akkora sport rajongó vagyok! - lökött meg, mire felhúzott szemöldökkel néztem végig rajta. - Nézni tudom! - rántott vállat, majd elnevette magát.
Végül végignéztük a meccset.
Éppen egy halál unalmas fizika órát próbáltam végigülni alvás nélkül és éppen a füzetembe alkottam. Semmit nem jegyzeteltem, mert úgy ahogy volt leszartam az egészet, úgy sem értem meg!Egy igencsak meggyötört szívet alkottam a lapra, ami nagyon részletesre sikerült. Ellie mellettem aludt.
- Hé nyomikám! - dobott fejbe hátulról az egyik utálatos, idegesítő srác.
- Hagyj már! - morogtam, mire felröhögtek páran mögöttem és megint megdobtak. - Fejezd be! - fordultam hátra mérgesen, mire a képembe röhögött.
- Van valami baj Rosalia?! - nézett rám a tanár mérgesen.
- Nincs. - mordultam fel, majd előre fordultam és folytattam a rajzom.
Elgondolkoztam rajta, hogy milyen lenne, ha hirtelen lángolni kezdenék, akkor nem lenne ekkora arcuk, de inkább hagytam a francba.
Pár perc múlva kopogtak az ajtón.
- Tessék! - fordult az ajtó felé a tanárnő.
- Elnézést a zavarásért, Rosalia-t nagyon sürgősen el kell vinnem. - lépett be Louis, aki arcán láttam, hogy igencsak csodálkozik, hogy mennyire alacsony a tanárnő és majdnem kiröhögte, így Én is elvigyorodtam.
A tanár és az egész osztály meglepetten nézte és mögöttem az egyik szőke liba sikított egyet. Louis csak elmosolyodott.
- Nem kell kikérő, sem igazolás, ha ad egy aláírást a lányomnak. - mondta a tanárnő, mire Louis vigyorogva bólintott.
Aláfirkantott egy lapot, majd rám nézett vigyorogva. Én felpattantam és bedobáltam a cuccaimat a táskámba, összecipzároztam azt, majd felkaptam a pulcsimat a szék támlájáról és mielőtt megindultam volna, a mögöttem ülők felé fordultam.
- Csukjátok be a szátokat, belerepül a légy! - vigyorogtam. - Hétfőn nyomikáim! - kacsintott rájuk pimasz vigyorral, majd megindultam Louis felé és ahogy a félig röhögő arcát néztem, elnevettem magam, majd megölelt.
Most hagytam neki és visszaöleltem, de hamar elengedtük egymást.
- Rosalia! - szólt a tanárnő, mire felé fordultam. - Kérem a rajzot.
- Milyen rajzot? - kérdeztem értetlenül.
- A füzetedből. - mondta, mire kivettem a táskámból és kitéptem a lapot, majd a kezébe adtam. - Eljuttatom a rajztanárodhoz. - mosolyodott el kedvesen.
- Nem kell. - mondtam.
- Pontosan, ugyanis meg szeretném tartani. - mondta Louis, mire a tanárnő szó nélkül a kezébe adta.
- Mi van? - néztem rá felháborodva. - Az egy firka!
- Tökéletes firka lesz a stúdióba. - vigyorgott rám.
- Amúgy meg nagyon sürgősen kell mennünk! - fordítottam meg, majd toltam kifelé és becsaptam magunk után a terem ajtaját.
- Esküvőre megyünk! - vigyorgott, majd kisiettünk a suliból és behuppantunk a kocsijába. - Pontosabban te nem.
- Király. - bólintottam vigyorogva.
Egész este filmeket bámultam, majd lezuhanyoztam és elmentem aludni. Éjjel arra ébredtem, hogy Danielle és Louis betörtek az ajtón, de nem volt kedvem lemenni, vagy felkelni, így inkább megfordultam és aludtam tovább.
Reggel álmosan tántorogtam le, amikor csöngettek. Majd megint csöngettek és megint. Mérgesen nyitottam ki az ajtót és Louis nézett rám álmosan, eléggé zombi fejjel.
- Beengedjelek a házadba? - kérdeztem.
- Nagyon vicces! - forgatta meg a szemét morogva. - Kizártam magam.
Arrébb léptem az ajtóból, majd megcéloztam a szobámat.
- Ma kettesben leszünk. - közölte Louis, mire felhúzott szemöldökkel néztem rá. - A nővéred tököm tudja milyen díjátadóra ment!
- És kedves tökéletes példakép, mennyit ittál? - vigyorogtam rá.
- Sokat! - sóhajtott.
Konkrétan egész álló nap csak fetrengtünk és semmit nem csináltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése