A parton ücsörögtem éjszaka és némán bámultam a tengert. Hallottam zajokat magam mögül, mire sóhajtva pillantottam a hátam mögé.
Oli-t szúrtam ki leghamarabb a természetes testtartásával... Tudom hogy ez gonosz de nézz rá! Vörös, nagy a füle, görbe a háta és olyan furcsa... nem tudom egyszerűen fura
Természetesen Louis is ott volt, ahogy Stan is és cseppet sem tűntek szomjasnak.
Sóhajtva álltam fel és menekülőre fogtam, de hirtelen valaki lehuppant mellém.
- Mi a gáz? - kérdezte Johnny.
- Semmi. - vágtam rá, majd felpattantam és megindultam el Louis-ék és a bátyám közeléből, aki nem adta fel.
- Rose, ismerlek! - lépett mellém.
- Johnny, menj vissza, úgy se mondom el és így csak felidegesítesz! - néztem fel rá mérgesen.
- Oké, de tudod tekintve, hogy attól függetlenül, hogy összevesztetek és Louis emiatt bepiált, ő a barátod és szereted, szóval a helyedben én összeszedném onnan, ugyanis éppen fürdeni készülnek. - mutatott feléjük.
- És még én nem tudok magamról gondoskodni. - sóhajtottam.
- Menj! - mosolygott rám.
- De én csak Louis-t szedem össze! - néztem rá.
- Jó, a többiekhez hívok erősítést! - mosolygott, majd elindult a hotel felé, én pedig a csapat felé.
Louis éppen a pólóját akarta levenni, amikor odaértem.
- Szia! - vigyorgott rám. - Te is jössz fürdeni, vagy hívjam Danielle-t? - vigyorgott.
Oké, itt kapott tőlem egy józanító pofont.
- Gyere! - kaptam el a karját, majd magam után húztam a hotel felé.
- Fáj az arcom! - jelentette ki.
- Megérdemled. - vágtam rá.
Csöndben volt a liftben, nekidőlt a falnak és éreztem, ahogy engem nézett.
- Szép vagy! - jelentette ki komolyan, mire rá pillantottam, de nem szólaltam meg. - Mármint most komolyan. Szerintem szerencsés vagyok.
- Kösz. - morogtam, majd mikor megérkeztünk kirángattam és rögtön a lakosztály felé vonszoltam.
- Milyen felelősségtudó itt valaki! - vigyorgott rám Harry.
- Nincs jó kedvem. - morogtam.
Ahogy beléptünk, Louis az ágy felé indult, de elkaptam a karját.
- Húzz zuhanyozni! - mutattam a fürdő felé.
- Segíts! - vigyorodott el, majd közelebb lépett, teljesen elém. - Tudod a zuhany alatt szoktam... - mondta volna, de rögtön közbe vágtam.
- Egyedül zuhanyzol! - vágtam rá. - És nagyon haragszom rád!
Csöndben bement a zuhanyzóba, majd becsukta az ajtót.
Lehuppantam az ágyára, majd kitört egy könnyem.
Rosszul esett, amit Danielle-ről mondott. Főleg, amit részegen. Az emberek elméletileg részegen őszinték... Tényleg érez még valamit Dani iránt?
Csöndben sírdogáltam, amíg nem nyílt az ajtó. Éreztem, ahogy Louis óvatosan leül mellém, majd egyik kezét oldalamra simította.
- Megyek a saját szobámba. - morogtam halkan, majd felültem.
- Én tudom, hogy iszonyatosan tapintatlan voltam, tényleg sajnálom. - mondta halkan és bűnbánó hangon.
- Szerintem egyszer már megbeszéltük. - mondtam halkan, elég szomorúan.
- Annyira sose tudnék lerészegedni, hogy elfelejtsem, mennyire csodálatos vagy és hogy mennyire szeretlek. - mondta, mire sóhajtottam.
- Én is szeretlek, de akkor is nagyon haragszom és nagyon fájt. - motyogtam, majd kiléptem és a szobám felé mentem.
Én nem voltam hajlandó zuhanyozni, egyszerűen ruhástul dőltem az ágyba és el is aludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy nyílik az ajtóm.
- Jó reggelt. - köszönt mosolyogva Anya, majd megcsukta az ajtót. - Mi volt Louis-val?
- Semmi fontos. - mondtam, majd felültem. - Megyek zuhanyozni.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és elég keserű hangulatban indultam a másik lakosztályba.
- Jó reggelt. - morogtam, amikor beléptem.
- Képzeld, azt beszéltük, hogy ma elmegyünk szörfözni! - mosolygott rám Ellie.
- Nincs kedvem, bocsi. - sóhajtottam.
Ő rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben és kérdőn nézett, de legyintettem. A reggeli iszonyú hangulatban telt és amíg a többiek szörföztek, én ültem a már jól ismert sírós mólon és sírtam.
Képes voltam egészen sötétedésig ott bömbölni.
- Rose, vannak még könnyeid? - kérdezte egy mosollyal Oli, majd leült mellém.
Én már el voltam fekve és az eget néztem.
- Aha, még vannak, de legalább ma még nem kellett pisilnem. - mondtam rá nézve, mire elnevette magát. - Miért jöttél Kérdőjel?
- Hogy beszéljek veled. - mondta. - Louis tényleg nem szereti a nővéred. Ha másnak nem, nekem hidd el. A legjobb haverja vagyok.
- Ti lassan jártok! - néztem rá elmosolyodva.
- Haha! - forgatta a szemét. - Szerelmes beléd és nagyon rossz kedve van! A könnyeid miatt pedig lassan elrohad a móló. - nevetett, mire elmosolyodtam.
- Jó arc is tudsz lenni Kérdőjel. - mosolyogtam rá.
- Tudom. - vigyorodott el. - Viszont a pasid csinált neked valamit, szóval velem kéne jönnöd! - mondta mosolyogva.
- Így? - mutattam magamra.
- Felőlem meztelenül is jöhetsz. - nevette el magát.
- Jó, megyek. - sóhajtottam.
Egy iszonyú cuki asztal volt a homokban, körbe rakva gyertyákkal, amik szívecskét formáztak az asztal körül és Louis egy csokor babarózsaszín rózsával várt. Rögtön elmosolyodtam, majd Oli megszólalt.
- Nekem ennyi volt a munkám. - mosolygott.
- Kösz Kérdőjel. - öleltem meg mosolyogva, mire meglepetten ugyan, de visszaölelt.
- Most komolyan megöleltél engem? - kérdezte vigyorogva.
- Igen. - mondtam, majd elhúzódtam tőle. - De ne szokj hozzá! - vágtam rá felhúzott szemöldökkel, de egy vigyor bújt el az arcomon.
- Eszemben sincs. - nevetett, majd elindult, de utána szólta.
- Kérdőjel! - szóltam, mire felém fordult. - Már nem szólsz amiatt, hogy így hívlak! - mutattam rá vigyorogva, mire elnevette magát.
- Megszoktam. - mondta nevetve, majd elindult és én is Louis felé.
- Szia. - mosolyogtam rá óvatosan.
- Szia! - mosolygott. - Tudnod kell, hogy a barátod egy 24 éves idióta. Sokkal okosabb vagy nála! - mondta megbánóan. - És tök igazad volt és nagyon nagyon sajnálom. - mondta, majd óvatosan felém nyújtotta a rózsát.
- Tudom, hogy idióta vagy és ezt köszönöm! - pillantottam a rózsára mosolyogva, majd óvatosan, lábujjhegyre állva átkaroltam a nyakát. - És meg kell mondjam, hogy borzasztó vagy részegen. - kuncogtam, mire elnevette magát.
- Tudom, de a pofon után normális voltam! - nevetett.
- Persze, főleg amikor közölted, hogy segítsek zuhanyozni. - nevettem.
- Jó, mindegy. - mosolygott. - Szeretlek!
- Én is szeretlek, de ettől függetlenül haragszom rád. - mondtam mosolyogva.
- Tudom és megérdemlem. - sóhajtott.
Mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára, de nem elégedett meg ezzel, újra közelebb vont és megcsókolt.
- És hogy tetszik? - biccentett az asztal felé.
- Nagyon cuki, de elég nyálas. - néztem rá nevetve.
- Nem tetszik?! - kérdezte felháborodva.
- De igen. - nevettem. - Tetszik, én csak az őszinte véleményemet közöltem.
- Gyere! - mondta, majd óvatosan átlépte a gyertyakeretet ahogy én is, majd kihúzta nekem az egyik széket.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd leültem, ő pedig velem szembe.
Amint megpillantottam, hogy mi van az asztalon elnevettem magam. Semmi saláta, vagy hasonló. Hamburger, sült krumpli,kóla és fagyi.
- Oké, asszem visszavonom a nyálast! - nevettem, mire elnevette magát.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - nevetett.
Evés közben beszélgettünk, leginkább mindenről és mindenkiről.
- A fagylaltot máshol fogyasszuk el hölgyem! - mosolygott, miközben felállt.
- Louis. - néztem rá komolyan, mire már nevetni kezdett. - Én esküszöm, hogy seggbe rúglak ha folytatod ezt a túlzott úri emberséget! - mondtam, majd én is elnevettem magam.
- Nyugi. - nevetett, majd a kezembe adta a fagyiját, majd az övét is és végül felkapott mint egy menyasszonyt.
- Kezdek félni. - kuncogtam.
A tenger felé vitt, majd sétált még egy kicsit és megpillantottam a függőágyat két fa között, de a fák már kissé a tengerben voltak. Olyan bokáig érő víz fölött volt a függőágy.
Louis óvatosan leültetett az ágy egyik végébe, majd leült a másikba. Végül valahogy sikerült úgy elhelyezkednünk, hogy nem borulunk fel és Louis mellkasának dőltem, ugyanis félig ültünk, félig feküdtünk és közben fagyit ettünk.
- Ezeket egyedül találtad ki? - kérdeztem, de közben mindketten a tengert bámultuk.
- Igen, bízz a fejemben! - mondta mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Azért te helyettem is jól elküldted a nővéred. - mondta de hangja szórakozott volt.
- Tudom. - nevettem el magam. - De hát tudja, hogy nem szeretem! Ezzel csak azt éri el, hogy még idegesíteni is fog! - magyaráztam.
- Tudom. - nevetett, majd mivel megette a fagyiját, óvatosan odahajolt a fülemhez, majd puszit nyomott mögé, de ajkai a fagyi miatt hidegek voltak, engem pedig kirázott a hideg.
Tudtam, hogy elvigyorodott, majd kaptam még egy puszit, de azt már a nyakamra.
- Louis... - kuncogtam.
- Tudom, tudom. - nevetett. - Csak gondoltam elég morbid dolog lenne, ha a szüleid hallanák, ahogy az idősebbik lányuk volt barátja elveszi a kisebbik lányuk szüzességét a szomszéd szobában.
- Louis! - nevettem el magam.
- Ugye nem akarsz szűz maradni egész életedben? - kérdezte. - Bár ha igen, szólj, mert akkor ezt ne mellettem tervezgesd.
- Szóval azt mondod, hogyha nem fekszem le veled, akkor nem kellek? - kérdeztem felháborodva, majd egy újabb kanál fagyit tettem a számba.
- Nem ezt mondtam. Úgy se menne Csillagom, a kis testedben úgy dolgoznak a hormonok, mint egy tenyészbikában. - rajzolt egyik ujjával egy köröcskét a hasamra, amin kissé felhúzódott a póló.
- Ne már. - kuncogtam.
- Kis csikisem. - nyomott egy puszit a vállamra.
- Amúgy meg ne tereld a témát! - mondtam.
- Tudod, az nem fordulhat elő, hogy te kibírd ezt az egészet szex nélkül. - mondta mosolyogva.
- Mert? - kérdezte.
- Rosaly, tini vagy. - nevette el magát. - Vagyis a legcsodásabb korban. Meglátsz félmeztelenül és elsorolom mit szoktál csinálni, rendben? - vigyorgott, mire csak kuncogva bólintottam. - Először próbálsz észrevétlenül végignézni rajtam, ami sose jön össze, majd rögtön ezután egy éles levegővétel és rögtön alsó ajkadba harapsz. - nevetett halkan. - Az ártatlan arcodon ez egyszerre aranyos és szexi és beindító.
- Te is ezt csinálod! - mondtam. - De nem vagy tini!
- Ez így van. Csak férfi, aki ilyen ciciktől és popsitól könnyen bevadul. - nyomott csókot a vállamra. - De ha tinifiú lennék, már rég lefeküdtünk volna. A tini Louis már rég meg... - mondta volna, de közbe vágtam.
- Értem. - vágtam rá, majd felpattantam, így a vízbe léptem, viszont Lou elvesztette az egyensúlyát és arccal esett le, mire felnevettem.
Louis felpattant, az ölébe kapott, majd mint egy őrült rohant befelé a vízbe és hirtelen mikor elég mély részhez értünk, bedobott.
- Így már nem vagy olyan tüzes? - vigyorgott, mire felpattantam.
Louis végignézett rajtam, majd alsó ajkába harapott.
- Nem a legokosabb döntés fehér pólót felvenni a strandra. - kacsintott, majd magához rántott hirtelen és megcsókolt.
Elmosolyodva karoltam át a nyakát, majd csodálattal néztem az arcát, amint elváltul egymástól.
- Szeretlek. - sóhajtottam mosolyogva.
- Én is szeretlek. - simogatta meg az arcom mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése