Éppen a suliból sétáltam haza felé, amikor valaki megszólított és egy kissé ismerős hang volt, így megfordultam. Briana állt velem szemben, én pedig összerezzentem.
- Látom emlékszel rám. - vigyorodott el. - Na, gyere velem Kedvesem! - biccentett.
- Nem megyek veled sehova! - vágtam rá mérgesen.
- Jaj, kis butuska. - nevette el magát. - Te is tudod, hogy idősebbként sokkal erősebb vagyok. És ha nem szeretnél bajt, velem jössz!
Eszembe jutottak a szörnyű dolgok, amikor gyógyultam... néma bólintással egyeztem bele, majd utána indultam...
- Tudtam, hogy okos kislány vagy te! - vigyorgott. - Szóval, tudod Aranyoskám, annyira nem tetszik nekem, hogy kivetetted a hálódat Louis-ra. - mondta. - Bár amint elmondom neked az igazságot, neked sem fog. - nevetett.
- Nem hiszek neked. - vágtam rá, majd mellette befordultam az egyik balra lévő utcába.
- Te tudod. - nevette el magát.
Innentől kezdve egy óráig csöndben sétáltunk, majd egy hatalmas házba érkeztünk. A pincébe mentünk és leültetett egy fotelbe, majd előkapta a telefonját és gúnyosan felnevetett.
- Ó, hát Louis, a herceged már tud mindent. - nevetett. - Milyen édes...
- Mit akarsz? - kérdeztem sóhajtva.
- Elmesélni, hogy mit is szeret benned Louis. - vigyorgott.
- Ezt hogy érted? - néztem kérdőn.
- Ugye te sem hitted, hogy magad miatt szeret? - nevetett fel. - Azért vedd már észre: Nem vagytok egy korosztály!
- Miért ne szeretne? - néztem rá kérdőn, felhúzott szemöldökkel, mire kinevetett. - Idd meg ezt! - nyújtott felém egy poharat.
- Nem. - vágtam rá.
- Édeském... - nevette el magát. - Szerinted, ha a célom az lenne, hogy meghalj, itt ülnél? Jobban teszed, ha megiszod.
Én némán kortyoltam az italba, aminek semmi íze nem volt. Megittam az egészet, majd pár pillanat múlva elhomályosodott a világ...
Mikor felébredtem, ki voltam kötözve és több sebből véreztem, valamint minden porcikám fájt.
- Á, szóval ébren vagy! - tette le a kezéből a magazint Briana, majd vigyorogva pillantott rám. - Érdekel esetleg, hogy miért vagy itt?
- Engedj el! - motyogtam mérgesen.
- Nem. - vágta rá. - Tehát, van oka annak, hogy ide hoztalak. Én csak jót akarok neked!
- Akkor tűnj el az életemből! - motyogtam.
- Szóval, most elmondom, hogy Louis téged nem szeret! Igazán egyszerű az oka annak, hogy miért van veled! Az, hogy hatalmas szíve van! De ne hidd, hogy szerelmes beléd. Egyszerűen szeret téged, mint a húgát és nem akarja, hogy bajod essen. Így okosabb. De észrevehetted, hogy még nem feküdt le veled. Mert nem akar! - nevetett ki gúnyosan. - Nem akarja elvenni az ártatlanságod, sőt! Soha nem akar veled ágyba bújni! Olyan vagy neki, mint a lánya. Undorítónak érzi a gondolatot is. Hiszen az.
- Miért hinnék neked? - kérdeztem, majd egy adag vért köptem a földre.
- Igaz. - bólintott. - De kérdezzük meg őt! - nyitotta ki az ajtót, majd Louis belépett.
Reménykedve pillantottam rá, egész testemben remegtem és folytak a könnyeim.
- Hidd el, nem mondd igazat. - nézett a szemembe.
- Tudom. - bólintottam.
Briana-ra pillantottam, majd láttam, hogy Louis kezei is össze vannak kötözve. Elfogott a harag, majd lángolni kezdtem, így minden ami engem lefogott elégett. Felpattantam, majd Briana felé indultam, aki hirtelen maga elé rántotta Louis-t.
- Lángocska, ha engem megégetsz, őt is. - vigyorgott. - Csak óvatosan.
- Tudod mit? - vigyorodtam el, majd abbahagytam a lángolást. - Oké. - bólintottam.
- Okos kislány vagy, mégis szorult beléd egy kis ész... - nevetett, majd hirtelen odarohantam hozzá és hosszú hajánál fogva a falhoz rántottam, majd lángolni kezdtem és kezeimmel a nyakát fogtam.
Ő sikított, hiszen égettem őt.
- Nem szórakozol velem, megértetted? - üvöltöttem rá. - Ha még egyszer megjelensz, az egész testedet porrá égetem, majd a hamvaidat lehúzom a WC-n! Értetted?
Ő nem tudott beszélni, így csak bólintott, én pedig elengedtem és ő a földre esett.
Louis-ra pillantottam, majd rögtön abbamaradt a lángolásom és zokogva bújtam az ölelésébe. Louis óvatosan ölelt magához és simogatta a hátam.
- Semmi baj! - nyomott puszit a fejemre. - Ne félj, itt vagyok!
- Menjünk... - motyogtam sírva. - Kérlek.
- Hú, így már nincs akkora pofád? - kérdezte a földön fekvő Briana nevetve, mire elengedtem Louis-t és egy tűzgolyót hajítottam hozzá.
- Ha nem kussolsz élve elhamvasztalak! - néztem rá szigorúan, majd Louis-ra pillantottam.
Egyszerre indultunk kifelé, majd amint kiléptünk, megláttam, hogy kívülről be lehet zárni az ajtót. Huncut mosoly szökött az arcomra, majd bezártam és Louis után siettem.
- Mit csináltál? - kérdezte gyanakodva.
- Semmit. - legyintettem.
Louis elmosolyodott, majd magához rántott, mire felszisszentem.
- Juj, bocsánat! - mondta ijedten.
- Nyugi, nem fájt annyira. - legyintettem, majd óvatosan puszit nyomtam az arcára.
- Azért örülök, hogy nem kell könyörögnöm neked azért, hogy adj egy puszit. - mosolygott, majd óvatosan ölébe vett és beültetett az autójába.
Hazafelé nem nagyon beszéltem, ugyanis elkezdődött a gyógyulási folyamat, de próbáltam csöndben szenvedni. Mikor megérkeztünk, megláttam a rengeteg autót. Óvatosan kiszálltam, majd az ajtó felé indultam és amint benyitottam rengetegen pillantottak rám. De csak olyanok akiket szívesen láttam. Rögtön Ellie vágtatott felém, majd megállt előttem.
- Él még? Megvan az erőd? Louis? Meghalt? - hadarta, mire elnevettem magam, ami fájt, de nem érdekelt.
Mindkét markomat összeszorítottam, majd amint kinyitottam a kezeimet, mindkettőben égett egy kis tűz.
- Briana él és Louis itt van! - mutattam az ajtó felé, ahol belépett Louis.
- Juj és ezzel miket tudsz csinálni? - mutatott a kezemre Ellie.
Én kuncogva formáltam belőle egy kört, majd egy szívecskét és mivel Lou a srácokkal beszélgetett, nekem háttal, hozzá vágtam, így ő egész testében lángra kapott, mire a srácok kissé arrébb léptek.
Louis megfordult, majd rám nézett.
- Mondd, te miért nem pihensz egy ágyban és gyógyulgatsz? - kérdezte mérgesen, de egy mosoly ott bújt meg az arcán.
- Csak is azért nem, mert te sem! - léptem oda hozzá, majd átöleltem nyakát, így én is lángra kaptam, majd megcsókoltam.
Visszacsókolt, miközben egyik kezét csípőmre simította, a másikat pedig az arcomra.
- Én is égni akarok! - nyafogott Ellie, mire csók közben kuncogtam, emiatt Lou elhúzódott.
- Hát felgyújtani nem tudlak, de megizzaszthatlak! - kacsintott rá Harry.
- Pedofil! - legyintett felé Ellie, mire kuncogtam.
- Na, tényleg menj fel és pihenj. - mondta Lou.
Én abbahagytam a lángolást, majd végignéztem a fiúkon és kiszúrtam Oli-t.
- Kérdőjel! - vigyorogtam rá, majd hirtelen fájdalom hasított az oldalamba és az egyik seb gyógyulni kezdett.
- Adok fájdalom csillapítót! - mondta Louis, majd a konyhába ment és egy kis vízzel és egy tablettával a kezében tért vissza.
Bevettem a gyógyszert, majd felfelé siettem és bedőltem az ágyba. Még fél óra keserves gyógyulgatás, majd a gyógyszer miatt elaludtam.
Mikor felkeltem, semmilyen fájdalmat nem éreztem, így lefelé indultam. Louis hangját a konyhából hallottam és éppen telefonált.
Kuncogva léptem oda hozzá, de ő elkezdte mutogatni, hogy induljak felfelé, mire megráztam a fejem, majd egyik kezemet a pólója alá csúsztattam és lentről felfelé végigsimítottam mellkasán alsó ajkamba harapva, majd föntről lefelé is, de ahelyett, hogy elhúztam volna a kezem, két ujjamat nadrágjának és alsójának derekába akasztottam, majd kissé magam felé húztam azt, így eltávolodott Lou testétől. Rögtön megrázta a fejét határozottan, majd eltolta a kezem és hátat fordított.
- Jó, most le kell tennem, mert... van egy kis elintézni valóm... - mondta, majd kinyomta a telefont és felém fordult. - Te mit csinálsz? - kérdezte kissé felháborodva.
- Semmi rosszat! - vigyorogtam rá.
- Ugye tudod, hogy a gyógyszer miatt csinálod ezt? - kérdezte sóhajtva.
- Nem. - ráztam meg a fejem. - Semmi köze ennek a gyógyszerhez. Emlékszel arra, amit a múltkor beszéltünk? Tombolnak bennem a hormonok. - kuncogtam, majd mivel hátat fordított és lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam nyakára, majd egyik kezemet alsójába csúsztattam, de ő rögtön eltolt magától, majd a hátára kapott.
- Most megyünk az ágyadba? - kuncogtam.
- Nem, te mész a saját ágyadba, kialszod magad, majd elmondom, hogy miket csináltál, te pedig meg fogsz döbbenni. Ez lesz. - mondta, majd bevitt a szobámba és letett az ágyra, de így pont fölém volt hajolva.
- Nem akarok aludni! - mondtam. - Mást szeretnék... - vigyorodtam el.
- Aludj! - vágta rá, majd otthagyott és becsukta az ajtót kulcsra.
Mikor felkeltem, mosolyogva néztem körbe. Nem fájt semmim, majd megláttam, hogy Louis mellettem ül.
- Elmeséljem mit csináltál, amikor felébredtél? - vigyorgott.
- Meséld! - sóhajtottam.
- Hát éppen telefonáltam a konyhában amikor bejöttél és benyúltál a pólóm alá végigsimogattad a felső testem, majd a nadrágomnál és az alsómnál fogva húztál kicsit közelebb, vagyis akartál, mert nem hagytam, majd hátat fordítottam, de jöttél és benyúltál az alsómba. - vigyorgott. - És nem a fenekemet fogdostad! - vigyorgott.
- Te jó ég! - lettem teljesen vörös.
- Attól féltem, hogy a végén még megerőszakolsz! - nevetett.
- Louis! - szóltam rá majd teljesen vörösen hátat fordítottam neki. - Elég.
- Úgy mondod, mintha én csináltam volna. - nevetett.
Nem szólaltam meg, mire hangja megváltozott.
- Tudom, hogy nem te voltál. - simogatta az oldalam. - Tudom, hogy te sosem lennél ilyen nyomulós.
Én óvatosan fordultam felé, mire mosolyogva nézett rám.
- Nem te akartad, csak a gyógyszer...
- És... mi lenne, ha... ha én akarnám? - néztem fel rá kissé félve a választól.
- Nem akarod. - simított végig az arcomon mosolyogva. - De ha úgy lesz, én minden kívánságod teljesítem!
Egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment.
Mi van, ha Bribanc igazat mondott? Ha tényleg csak hatalmas szíve van. Hiszen azt tudom, de talán tényleg csak ezért van velem.
Sóhajtva mentem el zuhanyozni, majd felkaptam Louis köntösét és letotyogtam a lépcsőn.
- Zuhanyoztál? - mosolygott, mire bólintottam.
- Mi van, ha Briana igazat mondott? - néztem rá kérdőn.
- Te nem hiszel nekem? - nézett meglepetten.
- Nem tudom Louis! - sóhajtottam egyet. - Egyszerűen már ötletem sincs, hogy mi igaz és mi nem.
Óvatosan megfogta a jobb kezem, majd magához húzott.
- Bárki bármit mond, én szeretlek! - puszilta meg a kézfejem a szemembe nézve. - Efelől sose bizonytalanodj el!
- De...
- Azért nem erőltetem, mert ez a te döntésed, az ha mindenképpen piszkállak vele, csak arra lenne jó, hogy számodra egyre kínosabb legyen. - magyarázta.
- Biztos vagy benne, hogy nem akarom? - kérdeztem rá nézve, mire elmosolyodott.
- A helyes kérdés az, hogy te biztos vagy benne, hogy akarod? - kérdezte, mire elmosolyodtam, majd bólintottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése